Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-137

166 137. országos ülés 1907 április 12-én, pénteken. egészen azon pontig, a melyet az állami tanítók élveznek. Megengedem, hogy az egyes hitközségek ritkán fognak abban a helyzetben lenni, hogy ezt a kiegészítést a maguk erejéből elérhessék és eszközölhessék. De azok a nagy szervezetek, a melyek az egyes hitközségek háta mögött állanak, ezek igenis a legtöbb esetben, vagy legalább igen sok esetben, lesznek azon helyzetben, és akkor, ha azután annyira szivükön fekszik a tanítók sorsa, akkor ne követeljenek mindent az államtól, banem éljenek azzal a szabadsággal, a melyet ez a törvényjavaslat biztosit. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Eddig ez meddő dolog lett volna. Eddig hiába egészítette volna ki egy iskolafentartó a saját megerőltetésével az ő tanítója fizetését a törvény által megállapított minimumon felül, mert abban a pillanatban ugyanazon arányban elvesztette volna az állami segítséget, a mely arányban magát megerőlteti. Minek is kellett volna tehát megerőltetnie magát? Mostan nem fogja elveszíteni az államnak a segitségét ebben az esetben. Azok között a kiegyenlitő rendszabályok között tehát, a melyekkel megindítottam a dolgot azon az utón, hogy a nem állami tanítók a fizetés tekintetében utolérjék az államiakat és a melyekkel ezen útnak kétharmad részét már most megtettem, ennek az utolsó harmadrésznek megtételére megnyitottam a lehetőségét, megnyitottam a zsilipeket. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ezt is méltóztassék azon kiegyenlitő rendszabályok közé venni, a melyeket a törvényjavaslatba bevettem és ne méltóztassék lekicsinyelni különösen azok, a kik az autonómia féltésének szempontjából tesznek olyan lényeges kifogásokat. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobb- és a baloldalon.) T. képviselőház! Ezzel tőlem telhetőleg végeztem a kérdésnek fmancziális oldalával. Abban a meggyőződésben vagyok, hogy ha a készülődések izgalmain túl vagyunk, hogy ha befejezett tényként áll majd ez a törvényjavaslat mint törvény az ország közvéleménye előtt, ha majd annak jótékonyságait a tanítótestület tényleg élvezni fogja, ha be fogja látni, hogy mindjárt most minden felekezeti tanító 300, talán 400 koronával többet kap, mint a mennyit eddig élvezett, és hogy 30 éves pályafutás után nem 1L00, hanem 2000 koronával, esetleg 2200 koronával fejezi be pályafutását, ha mindezt a tanítók mérlegelni fogják: meg vagyok győződve, hogy azok a hullámok is le fognak csendesedni, a melyek ma léteznek, — hiszen természetes, hogy kapuzárás előtt mindenki annyit akar, a mennyit csak el lehet érni — (Derültség.) meg vagyok győződve, hogy akkor igen keveseknek kivételével, a kik talán tudatosan, talán öntudatlanul sötét czéloknak szolgálatában állanak, (Igaz! ZJgy van! a baloldalon.) be fog állani az a megnyugvás, a melyre törekszem és a melyre nagyon szükség van hazai népoktatásunk fellendülésére. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Már most áttérek a törvényjavaslat intézkedéseinek azon második csoportjára, . . . (Zaj a középen. Elnök csenget.) Elnök . Csendet kérek! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: . . . a mely ellen sokkal mélyebbreható ellenvetések tétettek és a mely az állami ós nemzeti érdekeknek megóvására és biztosítására vonatkozik. És itt mindjárt a küszöbön találkozom egy általános mondattal, a mely igen tetszetős, de igazságot, vagy legalább egész igazságot nem tartalmaz. Ez a mondat pedig az, hogy az állami érdekeket feltétlenül meg kell óvni az iskolában, akár élvezzen a tanító íizetéskiegészitést, akár nem. Ennek folytán nincs jogosultságuk oly feltételeknek, a melyek a tízetéskiegészités mellé ragasztatnak, mert azok vagy szükségesek az állami követelmények szempontjából és akkor érvényesíteni kell azokat minden tanítóval szemben, vagy nem szükségesek és akkor a fizetéskiegészítésben részesülő tanítókkal szemben sincs jogosultságuk. De ez csak részben áll. Bizonyos, hogy vannak állami követelmények, a melyeket érvényesíteni, a melyeket biztosítani kell (ügy van ! balfeVil.) minden iskolában, tekintet nélkül arra, hogy az részesül-e fizetéskiegészitésben, igen vagy nem. (Elénk helyeslés a baloldalon és jobbfelöl.) Es ez a törvényjavaslat az eddig fennálló törvényektől épen abban különbözik és pedig öntudatosan és czéltudatosan különbözik, hogy az állami szempontból követelendő biztosítékoknak legnagyobb és leglényegesebb részét kiterjeszti minden iskolára, tekintet nélkül arra, hogy nyer-e az állami íizetéskiegészitést, vagy sem. (Élénk helyeslés a ba'oldalon.) Az állami fizetóskiegészités, az a tény, a mely szerint az állam valamely iskolának a fentartásához hozzájárul, azonban mégis a pozitív kötelességeknek egy fokozott mértékét állapítja meg az állammal szemben nemcsak, sőt nem is elsősorban az illető iskolára és az illető iskolafentartóra nézve, hanem elsősorban arra a miniszterre nézve, a ki ezt a segélyt indítványozza, javasolja és a ki azért felel; a ki nem csupán azért felel, hogy az országgyűlés által megszavazott összegeket az azokkal összekötött czélra fogja fordítani, hanem azért is, hogy nem kér az országgyűléstől összegeket oly czélokra, a melyeket az állami szempontokkal teljesen kongruenseknek nem ismer, (TJgy van! balfelöl.) a melyek az állami czélokat pozitive nem szolgálják. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ha ezeket tetkintebe veszszük, akkor igen méltányosnak, sőt szükségszerűnek fog feltűnni mindenki előtt, hogy az állami szempontok megóvása mértékének azon minimuma mellett, a