Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-137

137. országos ülés 1907 április 12-én, pénteken. 163 sülése tekintetében (Élénk helyeslés.) érvényesíteni kell. Foglalkozzunk először magának a fizetésrendezésnek kérdésével. A fizetésrendezést, a mint ezt a törvényjavaslat tervezi, több oldalról kifogásolták. Felszólalt t. képviselőtársaim közül többen : Meezner Béla t. barátom, Simonyi-Semadam Sándor, Szontágh Andor, Marjay Péter t. barátaim, egy bizonj^os kétlelkűséggel — bocsánat a kifejezésért — szóltak a törvényjavaslatnak ezen intézkedéseiről. Az egyik lélek — az övék volt, mely ugy nyilatkozott meg, hogy szerintük is néhány évvel ezelőtt a tanítók nem is álmodták • azt, hogy ma már ekkora fizetéskiegészitésben fognak részesülni. (Igaz ! Ugy vem !) A másik lélek — az talán egyéb, kívülről megnyilatkozó lelkek visszhangja, (Ugy van!) a melyben ezt az előre nem is álmodott fizetéskiegészitést mindenféleképen kifogásolták. Kifogásolták elvileg, hogy a nem állami tanítóknak fizetése az állami kiegészítéssel nem emelkedik tökéletesen ugyanarra a fokra, a melyet az állami tanítók az egyidejűleg beadott és az ő fizetésükre vonatkozó törvény alapján élvezni fognak. Kifogásolták, hogy a kántori fizetés beszámításának elve az ő fizetésükbe ebben a törvényjavaslatban is fentartatik; hogy legalább a kántori fizetésnek egy ingatag és tényleg nehezen megállapítható részét, az úgynevezett stólát nem hagytam ki ezen fizetéskiegészités tervezésénél. Kifogásolták — és pedig ezt az utóbbit oly hangsúlyozással, mintha igen csekély dolognak tartanák — kifogásolták a korpótlékok egymásutánjának bekövetkezését, illetőleg a 200 és 100 koronás korpótlék időszerinti elhelyezését és mindezek tekintetében orvoslást kívántak. T. képviselőház ! Bizonyára ezen t. képviselőtársaim akarata ellenére, de ezeknek a bírálatoknak a formája egészen ugy hangzott és egészen annak a benyomásnak a felkeltésére volt alkalmas, mintha azt az eltérést, a mely az állami és nem állami tanítók fizetése között még mindig fennáll, én honosítottam volna meg ; mint hogyha ezen javaslatok állapítottak volna meg egy olyan, a t. képviselőtársaim szerint igazságtalan eltérést a kétrendbeli fizetés között. Ezzel szemben csak ismétlem azt, a mit a bizottsági tárgyalások során ismételten elmondottam, hogy ezt a mélyreható különbséget, a melyet én is sajnálok hogy fennáll, én már megtaláltam. És megtaláltam, hogyan ? Megtaláltam ugy, hogy bár az állami tanítóknak a fizetése törvényileg nem volt rendezve, de tényleg rendeztetett költségvetésileg és egyes novelláris törvények által, azon törvény által, — gondolom, az 1901 :

1. t.-czikk által — a mely az általános 200 koronás pótlékot hozta be számukra. Mindezen parcziális intézkedések által odafejlődött az állami tanítók dolga, hogy 1000, 1200, 1400 és 1600 koronás alapfizetésű kategóriák voltak, és a vége az volt, hogy az állami tanítók 2300 koronával végezhették be a harmincz éves tanítói pályát. Az állami tanítók tekintetében tehát, t. képviselőház, én igazán csak rendezést eszközöltem. Igaz, hogy az a rendezés is 700.000 — de csak hétszázezer — korona többköltséget okozott, mert lefelé nem lehet kikerekitést eszközölni. (Ugy van !) a mint mindenki tudja. (Igaz ! Ugy van !) A rendszeresítést, a kikerekitést felfelé kellett eszközölni. De én a dolog lényegében csak rendet hoztam be, s az egész plusz az, hogy nem 2300, hanem 2400 koronával végzi működését az állami tanító, nem tekintve azokat, akiknek alapfizetése 1100és 1200 korona. De ugyanezeken a helyeken a nem állami tanitó alapfizetése is 1100 és 1200 korona, ugy hogy a különbözeti kérdést ez nem érinti. Tehát 2300 korona volt eddig is az állami tanitó végső fizetése, ha harmincz év után nyugdíjba ment. Mi volt evvel szemben az eddigi rendezések után a nem állami, mondjuk felekezeti — mert hisz ezek képezik a nem állami tanítók zömét — tanítók fizetése ? Az 1893 : XXVI. t.-czikk megállapította a 600 koronás minimumot és megállapított 5, egyenként 100 koronás pótlékot. Tehát ötször 100 az 500, plusz 600, ez 1100. Ezzel fejezte be a felekezeti tanító pályáját, ha a törvény által megállapított minimumban hagyta őt iskolafentartója. Az eltérés tehát az állami és a nem állami tanitófizetések közt a mostani törvények gyakorlata szerint, a melyet én igy találtam, a tanítói pálya befejezése, 30 éves szolgálat után, 1200 korona volt, a mostani javaslat folytán pedig az egész pálya lefutása után marad 400 korona eltérés. En tehát intézkedéseimmel ezt az eltérést 1200 koronáról 400-ra szállítottam le, vagyis annak kétharmadát elenyésztettem. (Elénk helyeslés.) Akkor tehát nem lehet azt a benyomást kelteni, mintha én egy igazságtalanságot honosítottam volna meg ezen fizetésrendezés által, holott én egy fennálló méltánytalanságnak kétharmadát elenyésztettem, az utolsó harmadát pedig, a mint bátor leszek számokkal kimutatni, ez idő szerint lehetetlen volt elenyésztetnem. Ez marad a jobb, vagyis arra az időre, midőn pénzügyi forrásainkat kiépítettük, midőn azokat jobban tudjuk majd érvényesíteni. (Helyeslés.) Legyen tekintettel a t. képviselőház az államnak mostani nemcsak nehéz, de kivételesen nehéz helyzetére. (Igaz I Ugy van!) Mi a kormányt átvettük először is az azelőtti alkotmányos éra sok mulasztásával megterhelve. (Igaz! Ugy van !) Hogy csak egy példát említsek, az a törvényjavaslat, a melyet a kereskedelemügyi miniszter ur az államvasutak legégetőbb szükségleteinek pillanatnyi pótlására benyújtott, egyik illusztrálása azoknak a mulasztásoknak, a melyek éveken át történtek és a melyeknek eredménye most egyszerre nekünk szakadt a nyakunkba. (Igaz! ügy van!) Mi átvettük a kormányzatot éveken át tartó parlamenti zavarok után, pénzügyünknek, hitelünknek ebből folyó megrendülése, közgazdaságunknak ebből folyó meggyengülése során és átvettük, mikor a közvetlenül minket megelőzött 21*