Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.
Ülésnapok - 1906-136
136. országos ülés 1907 április 10-én, szerdán. 155 utakon fog törekedni: olvasó-köröket, könyvtárakat stb. más eszközöket sorol itt fel, és hogy mi volt a végrehajtása ennek a programmnak, arról tájékoztathatjuk magunkat, ha egy kis számadásba bepillantást nyertünk. összesen 400.000 frank elköltéséről van szó. Ezen 400,000 frank a következő tételekből áll: memorandum összeállítása, több nyelvre lefordítása és kiadása 40.000 frank, replika 40.000 frank ; memorandumnak Bécsben való átadása 30.000 frank, (Derültség és zaj.) a nagyszebeni Institutul Typographieul megvásárlása a liga czéljaira 50.000 frank, a sajtó : Tribuna, Foia Popolurul és Gazetta szubvencziója 30.000 frank ; agitáczionális költségek 50.000 frank; központi igazgatás, gráczi, párisi irodák fentartása 60.000 frank; európai propaganda, egyes agitátorok szubvencziója megint egy összeg, szóval együttesen 400.000 frank. T. képviselőház ! Ez volt a kulturligának 1891-beli programmja és ez volt ennek a programmnak végrehajtása. Már most 1904-ben a kulturliga újból alakult. Akkor még jóváhagyást nem nyert az ő programmja, mert, ugy látszik, a liberáüs kormány nem akart kellemetlenségeket egy külállammal előidézni. Az uj programmja, t. ház, a következő (olvassa) : »Tétessék tanulmány tárgyává : először a különböző országokban lakó rumének helyzete, de különösen azon országokban, a hol a ruménség veszélyeztetve van, hogy a liga kellőleg tájékoztatva, biztos eredménynyel működhessék közre a veszély elhárítására ; másodszor a liga tagjai törekedjenek közelebbi érintkezésbe lépni valamennyi ruménlakta vidék rumén vezető férfiaival, hogy együttesen tanácskozva, elháríthassák a ruménséget fenyegető veszedelmeket ; harmadszor mindazon mozgalmakkal szemben, a melyek előadják magukat a rumének által lakott országokban, keltse fel a liga ugy Ruméniában, mint a külföldön is a közvélemény figyelmét és juttassa a lakosságnak tudomására az egyes országokban lakó rumének ama akadályait, a melyek meggátolják őket közgazdasági, kulturális és nemzeti előhaladásukban; negyedszer a liga indítson egy erélyesebb akcziót, mert csakis az biztosithaj ta a rumén nemzet felvirágzását és a különböző országokban lakó rumének nemzeti öntudatának felébredését.« Ez a programm bizonyos mérsékletet árul el; a czélokat nem pozitív alakban jelöli meg, hanem mindenütt csak veszélyek kikerüléséről, akadályok elhárításáról beszél, de a valódi irredentista eszmét előtérbe nem helyezi. De ha ennek a programmnak nem a szavaira, hanem a végrehajtására figyelünk, rögtön tisztában vagyunk azzal, hogy a kulturliga ujabbi működése semmiben sem különbözik a régiétől. Példának okáért a harmadik pontnak a végrehajtására szerveztek egy könyvkiadó vállalatot, a Minervát, a mely könyvkiadó vállalat népies füzetekben — ugy emlékszem, talán 15 bániért árulják ezen füzeteket — terjeszti mindazt, a mit szükségesnek tart a Liga, hogy minden rumén, bárhol lakjék is, tudjon. Egy ilyen füzet kezeim között van. Ez Besszarábiára vonatkozik ugyan, de ki fogom mutatni, hogy Erdélyben is vannak ilyen füzetek, bár a kezeim közé nem kerültek. Mi van példának okáért ebben a füzetben ? Ebben a füzetben, t. ház, nyíltan és leplezetlenül a következőket mondják (olvassa) : »Ime a legerősebb bizonyítéka annak, hogy Oroszország méltatlan a »czivilizált állaim névre, míg az európai hatalmak azon ténye, hogy egy rablást megengedtek : a legnagyobb méltánytalanság. Azonban majd, ha Ruménia nagy és hatalmas lesz, és a Dniesztertől a Tiszáig . . .« (Zaj és derültség a baloldalon.) » . . . a Dunától a Kárpátokig fog kiterjedni, meg fogj uk mutatni bárkinekis, hogy Besszarábia elvétele rablás volt, és akkor majd senki sem lesz képes harmadizben is elvenni tőlünk. Ekkor majd olyan helyzetben leszünk, hogy Oroszországnál még nagyobb hatalommal is mérkőzhetünk és bármelyik ellenségünknek a mellünkből és hazaszeretetünkből formált aczélfallal tudunk ellentállani.« Leirja, hogy volt idő, a mikor az államok Európában nem a nemzeti eszme szerint tömörültek, de ez az idő már elmúlt. (Olvassa) : »Idővel azonban, a kultúra terjedésével minden népben felébredt a faj szeretet és az egyes fajok, átlépve a természetes határokat, külön országokat kezdtek alkotni. Idővel az összes államok a fentebbi rendszer szerint fognak átalakulni, azaz: a mai Németország kénytelen lesz visszaadni Francziaországnak Elszászt és Lotharingiát és az ausztriai német tartományokat is magához kell csatolnia. Az ausztria-magyarországi szlávok külön államot kell hogy alkossanak, szintúgy a magyarok, szintúgy a rumének is; a három részre felosztott Lengyelországot a lengyeleknek fogják visszaállítani* stb. De jegyezzük jól meg : azt mondjuk, hogy öntudatos nép, azaz : olyan, a mely tudja magáról, hogy ki és a mely tudja azt is, hogy ki volt, mert ezen feltételek nélkül egyetlen né}> sem emelkedhetik fel. »Az elmondottakat már most alkalmazzuk Romániára. 1859-ig kis államokat alkotott török, magyar és orosz fenhatóság alatt. A legújabb szellők hatására Muntemia, »Havas-Alföld« egyesült Moldovával s később, kiszabadulva a török hatalom alól, egy szabad Ruméniában egyesült. Idővel megtörténhetik ugyanaz a dolog a többi rumén országokkal is, mindaddig, a mig az összes rumének egy államot nem alkotnak, a mint alkottak az összes spanyolok, az összes olaszok stb. Ekkor tehát Besszarábia sem lehet többé az oroszoké.« Es hogy a magyarországi és különösen az erdélyrészi oláhlakta vidékek iránt is hasonló jó szándékkal birnak, bizonyítja egy csekély kis inczidens, (Halljuk ! Halljuk!) a mely azonban nagyon sokat mond, t. i. a már emiitett rumén nemzeti 20*
