Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-136

152 136. országos ülés 1007 április 10-én, szerdán. románokban a nagy román czélok iránti lelkesedést és áldozatkészséget. Az akkori román lapok ezen ünnepségek lefolyását kimerítően ismertették és azon beszédeket is közölték, a melyeket a hazai intelligenczia, mely azon ünnepségen résztvett, tartott, és közölték azokat a beszédeket is, melyeket az ottani román intelligenczia tartott. Majdnem szó szerint megvannak az akkori lapokban, ugy hogy, a ki egy kevés fáradságtól vissza nem riad, bő tárházát leli az akkori román lajnokban a bizonyitékoknak arra, hogy mily mértékben van a Kárpátokon innen, a Kárpátokon tul a román irredentista eszme elterjedve. Ezekből leszek bátor néhány példát felolvasni. (Halljuk ! Halljuk !) A kiállításra lementek Bánátországból, a hogy ők magukat kifejezni szeretik, — mert Magyarországnak területét négy országra osztják fel, az egyik Bánátország, a második Körösország, a harmadik Máramarosország és a negyedik Erdélyország ; egész a Tiszáig terjed az a rész, — mondom, Bánátországból is lerándultak, még pedig a bánáti tanitótestület. Körülbelül 150-en voltak ezek a kirándulók, és már a határállomáson is, a hogy a határt átlépték, tanúbizonyságát adták a saját felfogásuknak, a melyet azonban itthon eltitkolni szoktak, a mennyiben már a határállomásnál a »Desteaptate romane« kezdetű forradalmi dalt énekelték, a mely Magyarországon el van tiltva. Jól tudják, hogy el van tiltva, hisz a mostani népgyűléseken is ezen dal éneklését betiltották, s a népgyüléseket e miatt fel is oszlatták. Ugyanezen alkalomkor Bukarestben az állomáson átvettek a román tanitótestülettől egy zászlót, a melyre három évszám volt felirva : ez a három évszám 106, 1866 és 1906. Az első szám jelenti azt az évet, a melyben Traján elfoglalta Dácziát. (Derültség.) Szilassy Zoltán : Nagyzási hóbort! Gr. Bethlen István : Ez nagyon jelentőségteljes évszám a román felfogásban, mert Traján foglalására vezetik ők vissza jogukat Erdélyhez és a tiszántúli Magyarországhoz. 1866 az az évszám, a melyben Románia megválasztotta I. Károly fejedelmet és 1906 a 40 éves jubileumnak az emlékünnepe. Ezt a három évszámot csoportosították, bizonyára azért, hogy emlékezzenek néha a mi bánátországbeli ruménjeink is arra, hogy a 106. évszám mit jelent rájuk nézve. Az üdvözléskor dr. Putici Traján esperes, ki magyar alattvaló, azt mondta, hogy (olvassa) : »Elhagytuk a mi tűzhelyeinket, azon vágytól űzetve, hogy elérhessünk román anyahazánk szivébe.* (Nagy zaj és felkiáltások : Menjenek oda !) A Bukarest főváros által rendezett banketten egy odavoló rumén különben bővebben meg is magyarázta a 106-ik évszám jelentőségét. Toeilescu egyetemi tanár a latin faj keletkezéséből indul ki és azt mondja, hogy Károly király a második Traján és azt kívánja, hogy legyen isteni ereje, hogy a Traján országának részeit összeragaszsza. (Nagy zaj.) Ilyen kirándulásokat rendeztek még a balásfalvi tanulók, kik természetesen oláh nemzeti szinü sajjkákkal voltak díszítve, és a sebes-vidéki oláhok. Most áttérek azonban egy más nagy ünnepélyre, a mely úgyszólván egyesitette az akkor jelenlévő magyarországi románokat Bukarestben és a mely ünnepély tényleg a dákoromán eszmének egy apotézisa volt. Ez a bukaresti nemzeti hangverseny, a hol 26 énekkar közül 16 az elnyomott magyarországi románoké volt. (Derültség.) Ezen ünnepség alkalmakor dr. Stojka Dénes a következő buosuszózatot intézte a jelenlévő erdélyiekhez és más országbéli románokhoz. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja (olvassa) : »Nem érzitek, hogy elközelgett a leszámolás napja, a szomorú századok hosszas szenvedéseiért. Nem érzitek, hogy diadalmasan kiállottuk a hosszantartó és szörnyű tűzpróbát, a melynek a Gondviselés alávetett, hogy előkészítse a fajt egy gazdag és boldog életre. Nem dobog-e hevesebben a szivetek, mert közéig gyors léptekkel a mi fajunk legnagyobb ünnepe ? Nem hevül-e a lelketek, és nem tölt-e el a legszentebb nemzeti öröm, olvasva a sors könyvéből, hogy az idők kezdetén kiválasztott nép koronázási ünnepe közeleg, a melyen a dicső ősök, Traján és népe az ellenségként megalázottak az összes román nép egyesül ? Nem rázkódtok meg egész valótokban eme legfelemelőbb lelkesítő érzelemtől: Egy gondolat, egy akarat minden rumén lélekben. Egy uj élet vette kezdetét a mi leikeinkben, egy nyári szellő csendes, megbűvölő susogása. Az 1906. év ünnepségei csak előjátékát képezik egy nagy és szent rumén ünnepségnek, a melyet a nem alakoskodó és hatalmas nemzeti érzés készit elő, és a mely egyedül képes egyesíteni szivünket és lelkünket egy kötegbe, melyet sem az ellenség nem tud széttörni, sem az idő szétszórni. Eléggé előkészítettek a szenvedések. Megaczélozták szivünket, lelkünket; megnőtt az élethez szükséges erőnk, hogy folytathassuk ott, a hol Augusztus és Traján román polgárai elhagyták. Kedves bánátiak és erdélyiek! Eljöttetek Doda generális fensíkjáról, s Hóra és Janku hazájából azoknak unokái és dédunokái, hogy a királyságbeli rumének szivét lázba hozzátok és a legtüzesebb nemzeti érzéssel töltsétek el, olyannal, a milyen csak a ti kebletekben fogamzhatik meg. Ti tanítsátok meg itteni testvéreiteket, hogy legyenek büszkék rátok és bízzanak feltétlenül fajunk jövőjében. Megaczélosodva e politikai harezokban, melyeket annyi okossággal és akkora nemes lélekkel viseltek, eljöttetek, hogy bizonyságot tegyetek a szabad Ruménia előtt arról is, hogy lelkesedni tudtok. Eljöttetek a szomorú dalok hazájából, hogy a királyságbeli testvéreitek lelkét hevítsétek, hogy lelkesedésükben könyezzenek és hogy érezzék meg a nemzeti egység szükséges voltát és hogy habozás és késedelem nélkül érvényesítsék ezt az egységet.« Azután igy folytatja (olvassa) : »Ha a ti hazátok sötét ege alá hazamentek, átkarolva az otthon maradott testvéreiteket és a szabad földön mára-