Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-136

136. országos ülés 190? keU jelentenem, hogy nagyon csodálkozom, — maga az Athenaeum igazgatója mondotta, tehát igaznak keU elfogadnom — hogy voltak képviselők, a kik a nyomdába mentek kiigazítani beszédeiket. Mert másutt, mint itt a házban, a gyorsirodában, a gyorsírói feljegyzések átnézése alkalmával, nem szabad a beszédet korrigálni vagy a beszédből egyes passzusokat kihagyni. (Elénk helyeslés.) Egyszersmind felhívást intéztem a mai napon a képviselő urakhoz is, hogy jövőben a nyomdában ne javítsák beszédeiket. (Élénk helyeslés.) A mi Vajda Sándor képviselő urnak azt a kijelentését iUeti, hogy ő megtett mindent arra nézve, hogy beszédéből az illető rész kitöröltessék — lehet, hogy ő mindent megtett, csak egyet nem tett meg, a minek lehetett volna eredménye, (Halljuk ! Halljuk !) nevezetesen az elnöknek erről egyáltalában semmit sem szólt, ugy hogy magam is, mivel csak itt az ülésteremben az ülés folyama alatt kezdtem tegnap a naplót olvasni, csak mások figyelmeztetésére jöttem rá arra, hogy az inkriminált, gyalázkodó versek benne vannak a naplóban. Ezeket kellett megjegyeznem. Ezek után pedig, t. ház, minthogy a házszabályok azt rendelik, hogy vita nélkül kell a háznak szavaznia a felett, vájjon jegyzőkönyvi megrovásban részesiti-e a ház az illető képviselőt, ennélfogva, miután a képviselő ur mentségét meghallgattuk, következik a szavazás és felteszem a kérdést. (Halljuk !) Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a házszabályok 221. §-a alapján Vajda Sándor képviselő urat jegyzőkönyvi megrovásban részesíteni, igen vagy nem? (Igen !) Kérem azon képviselő urakat, a kik a jegyzőkönyvi megrovást kívánják elhatározni, hogy méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Kijelentem, hogy a képviselőház Vajda Sándor képviselő ur jegyzőkönyvi megrovását... (Hosszantartó nagy zaj. Zajos jelkiáltások a baloldalon: Ki vele ! Ki kell dobni ! Felkiáltások : Ellen-próbát kérünk !) Minthogy én a többséget ellenpróba nélkül is meg tudom állapítani, tehát ellenpróbára semmi szükség nincs, kimondom, hogy a t. képviselőház elhatározza, hogy Vajda Sándor képviselő ur jegyzőkönyvileg megrovassék. (Általános élénk helyeslés. Hosszantartó nagy zaj. Zajos felkiáltások a baloldalon.: Kevés! Ki kell lökni! Ki vele!) Pap Zoltán : Kutyakorbácscsal! Felpofoztassék ! (Folyton tartó nagy zaj.) Elnök : Következik a napirend szerint a nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól és a községi és felekezeti néptanítók járandóságairól szóló törvényjavaslat (írom. 411, 442) tárgyalásának folytatása. Ki következik szólásra? Várady Károly jegyző: Szontágh Andor! (Hosszas nagy zaj a közép hátsó padjain.) Elnök : Az ülést tiz perezre felfüggesztem. április 10-én, szerdán. 141 (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Ki következik 1 Várady Károly jegyző: Szontágh Andor! Szontágh Andor: Mélyen t. képviselőház! Számolok a háznak igen érthető izgatottságával és azért igyekezni fogok lehetőleg röviden végezni tárgyammal. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy legelsősorban, tárgyamtól eltérőleg, reflektáljak Szkicsák Ferencz képviselő urnak beszédében elmondott egyik passzusra. Szkicsák Ferencz képviselő ur azt mondta, hogy (olvassa) : »Az evangélikusoknak van ugyan csekély autonómiájuk, de ezt megrontják az egyházfők, a kik — ezt itt ünnepélyesen kinyilatkoztatom — minden keresztény szellem hiányában, tisztán a pártpolitika szolgálatában állanak.« Szkicsák Ferencz képviselő urnak ezt a kij elentését kénytelen vagyok a legnagyobb felháborodással és a legnagyobb határozottsággal visszautasítani. (Helyeslés.) Nem gavalléros dolog (Halljuk! Halljuk.') megvádolni, meggyanúsítani olyanokat, . . . Petrogalli Oszkár: Megrágalmazni! Szontágh Andor: . . . a kik nincsenek jelen és magukat nem védhetik, és nem tisztességes dolog oly vádakkal és gyanúsításokkal állani elő, a melyek teljességgel minden alajiot nélkülöznek. (Ugy van !) Mert arról nem fogok Szkicsák Ferencz képviselő úrral vitatkozni, hogy vájjon a magyarországi evangélikusoknak van-e csekély vagy nem csekély autonómiájuk. Meg vagyok nyugodva abban, hogy minden komolyan gondolkozó ebben a házban egyet fog érteni velem abban, hogy a ki ilyen állítást koczkáztat, az már ezzel be is ismeri és kimutatja, hogy leghalványabb fogalma sincs a magyarországi evangélikusok autonómiájának lényegéről és terjedelméről. (Ugy van !) Ez tehát felment engem az alól, hogy ez iránt tovább vitatkozzam. Azt mondja továbbá : »Megrontják az egyházfők, a kik minden keresztény szellem hiányában vannak.« (Az elnöki széket Rakovszky István foglalja el.) Azt sem fogom itt vita tárgyává tenni, hogy vájjon a magyarországi evangélikus egyháznak fejei a keresztény szellem híjával vannak-e vagy nem. Azt azonban mégis kénytelen vagyok konstatálni, hogy Szkicsák Ferencz képviselő ur olyan nagyon és teljességgel illetéktelen ennek a kérdésnek a megítélésére, hogy ha én széles e hazában lámpással keresnék embert, a ki erre kevésbbé illetékes, nem találnék. (Ugy van ! Derültség.) Azonban azok között, a miket Szkicsák Ferencz képviselő ur ebben a pontban mondott, engem mint magyar képviselőt tulaj donképen ez az utolsó bánt legjobban. Azt mondja (olvassa) : »A magyarországi evangélikus egyház tisztán a pártpolitika szolgálatában áll.«