Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-136

Í36. országos ülés Í907 április 10-én, szerdán. 139 Halljuk!) Kérem, szíveskedjenek meghallgatni, épen azért van ez a jogom, bogy védhessem magam, (TJgy van! a középen !) s bogy ha megérdemlem, bűnnődni kívánok azért; ha nem, akkor fel fognak menteni. IHalljuk !) T. ház ! Mikor én ezeket a verseket megkaptam, az első benyomásom az volt, őket olvasván, hogy épen azt a benyomást fogják keltem bármelyik képviselőtársamban és a miniszter úrban is, mint a milyent bennem keltenek. (Folytonos zaj. Halljuk! Halljuk!) Én t. i. megdöbbentem, a mikor ezeket a verseket olvastam és felháborodtam. (Élénk mozgás és ellenmondások.) Mert, t. ház, bármennyire gyűlölne egyikmásik képviselőtársam, bármennyire elitélne, hogy ezeket a verseket felolvastam, de egy dolgot nem tagadhat meg tőlem, hogy én egész parlamenti működésem során mindig arra törekedtem, hogy argumentumokkal győzzem meg a t. házat és t. képviselőtársaimat a felől . . . (Zaj a baloldalon ; felkiáltások : Ciné mintye ?) Csizmazia Endre: A ciné mintye az argumentum ? (Folytonos zaj a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Vajda Sándor : Meglehet, t. ház, hogy némelykor keményebb kifejezésekkel éltem ; meglehet, hogy jó és rossz élczeket használtam, de léháskodni nem volt szokásom és fenyegetni sem volt szokásom, mert számoltam azzal a körülménynyel, hogy mi kisded párt ebben a nagy többségben, ennek a nagy többségnek a közepében nem fenyegetésekkel érhetünk el valamit, hanem argumentáczióval, azzal, hogy bebizonyítsuk, hogy álláspontunknak igaza van-e, vagy sem. Hogy engem más intenczió nem vezetett, mint a melyet hangsúlyoztam, azt bizonyítom csak egy pár sorral az én beszédemből. T. i. én azt mondottam (olvassa) : »Hogy ha önök azt akarják, — s ez a nézet mindinkább tért hódit, s biztos vagyok benne, hogy van sok olyan ember önök között, a ki foglalkozott ezzel az eszmével — hogy előbbutóbb békés egyetértéssel egy utón haladjunk, akkor szüntessék meg azt a kölcsönös ellenszenvet, a melynek elriasztó példája ez a két költemény.« T. ház ! Hogy én nem beszéltem hangosabban, az igaz, de nem czélzatosan tettem ezt; (Zajos felkiáltások balfelől: Dehogy nem ! Sunyiságból! Alattomosságból!) mondtam én nagyon sokszor (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) a ház szine előtt keményebb dolgokat, mint ezek a versek. (Nagy zaj, ellenmondás és felkiáltások: Ohó! Akkor ki is lökték volna! Bocsánatot kérjen! Ki vele! Ki kell dobni ! Egy hang balfelől: Az nem felel meg a magyar lovagiasságnak !) Eitner Zsigmond : A helyett, hogy bocsánatot kérne, még tovább henczeg! Disznóság! (Zaj és felkiáltások : Bocsánatot kérjen !) Elnök (ismételten csenget) : Csendet kérek ! Vajda Sándor: Mert én ezekkel a versekkel nem identifikáltam magam, ezeket a verseket én kárhoztattam és elitéltem. (Nagy zaj, ellenmondás és felkiáltások: Gyalázat! Következtetéseket vont le belőlük !) Csitáry Béla: ö maga csinálta a verset! Nevezze meg a szerzőt! (Zaj. Felkiáltások : Ö maga csinálta !) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! (Zaj.) Vajda Sándor: Beszédem keretében én meg is mondtam. Hogy nem jártam el helyesen, azt láttam azután, hogy milyen felfogásban részesült ez az eljárásom. (Zaj.) Ezt, t. ház, tegnapelőtt este már beismertem és azonnal intézkedtem, hogy a román lapokba ezek a versek bele ne kerüljenek. (Nagy zaj és felkiáltások : Csak a külföldi lapokba ! Jaj de kedves ! Bárány !) Mert az, t. ház, kötelességünk, hogy itt felhozzuk mindazt az ország első politikai fóruma előtt, a mi által azt hiszszük, hogy önöket meggyőzhetjük . . . Ugron Gábor: Ilyen versekkel győz meg! (Nagy zaj és felkiáltások: Komiszkodás! Még tovább szemtelenkedik !) Vajda Sándor : Hogy ez a nép körébe kerüljön, az nem érdekünk sem nekünk, sem a magyarságnak, (Nagy zaj.) mert mi nem azért vagyunk itten, (Folytonos zaj.) hogy háborút csináljunk kunt, hanem hogy békét csináljunk. (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Ugron Gábor : Térjen a mentségére ! Mentse magát! Ne ugráljon össze-vissza! (Folytontartó nagy zaj a jobb- és baloldalon. Elnök csenget.) Sümegi Vilmos: Kizárólag a mentségét adja elő ! (Nagy zaj.) Ugron Gábor: Ne ugráljon össze-vissza! Térjen a mentségére! (Folytontartó nagy zaj a jobb- és a baloldalon. Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek ! Baloghy Ernő: Nem tűrik ezt sehol! (Zaj, Elnök csenget.) Szmrecsányi György: Adja elő a mentségét! (Nagy zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! a középen. Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek, t. ház ! Vajda Sándor : Épen azért, t. ház, elmentem az Athenaeum-nyomdába és megpróbáltam mindent, a mit egy ember megpróbálhat. (Nagy zaj a baloldalon.) Ugron Gábor: Miért nem ment az elnökhöz ? Luby Géza : Meg volt ijedve! Még kertel! (Folytontartó nagy zaj. Elnök csenget.) . Pap Zoltán : Akkor is férfiatlan volt, most is az ! (Nagy zaj a jobb- és a baloldalon. Elnök csenget.) Elnök: Méltóztassanak csendben lenni; nem hallom a szónokot. Ugron Gábor : Nem is mond semmit! (Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk !) Vajda Sándor ; Megtettem mindent, a mit egy ember megtehet! Kilencztől tizenegyig éjjel ott voltam és nem sikerült elérnem, a mit kívántam ; mert nagyon természetesen azt felelték, hogy ez a gyorsírók főnökétől függ . . . (Zaj a baloldalon.) Ugron Gábor: A ház elnökétől! Vajda Sándor: . . . a kit éjjel nem kereshettem fel. (Nagy zaj a jobb- és a baloldalon.) 18*