Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.
Ülésnapok - 1906-135
135. országos ülés 1907 április 9-én, kedden. 131 nyen megfogni, mert Msz végre is a vizet, a mezőt, az ekét, a lovat és ökröt meg tudja nevezni az a gyermek; a most előttünk fekvő törvényjavaslat szerint azonban a magyar nyelv elsajátításának egy nagyobb mértékét lehet követelni. Az indokolás pedig a törvény alkotó részét képezi törvényeink és alkotmányunk értelmében . . . Éber Antal: Nem igaz! Pop Cs. István : A törvénymagyarázat az indokolás alapján történik. Mondom, abszolúte lehetetlen, hogy az a gyermek megtanulja a magyar nyelvet és a román nyelvet is, de teljes lehetetlenség, hogy elérhessük azt, a mit, mint mondám, a t. miniszter ur is felette szükségesnek tart, hogy gyakorlati oktatásban részesüljön a gyermek, gyakorlati ismereteket sajátitson el, mert különben a mai nagy versenyben elpusztul. Talán nyelvmestereket kell nekünk nevelnünk % Panaszkodott-e a közül a negyed millió ember közül, a ki Amerikába vándorol ki, egyetlen egy is, hogy azért vándorol ki, mert az oláhok nem tudnak magyarul ? Mindegyik azt mondja, hogy azért megy ki, mert 80 krajczár munkabérből nem tudja eltartani a hat gyermekét. (Mozgás.) Nem az a szerencsétlensége Magyarországnak, hogy a népiskolákban nem tanulják a magyar nyelvet, hanem szerencsétlensége lesz, ha rákényszerítik tényleg a gyermekeket és nem fognak tanulni sem magyarul, sem románul. (Mozgás és zaj. Felkiáltások : Mind a kettői tanulhatja !) Épen most tartottak a hazafias professzorok Szegeden ankétet és ott egy Klug nevű igazgató azt mondta, hogy a svábokat ezen politikai mozgalomtól csak ugy fogjuk visszahódítani, ha először anyanyelvükön ismertetjük meg velük a dolgokat és azután a magyarnyelvet tanulják. Szokoly Tamás : Hát szabad igy beszélni ? Pop Cs. István : A ki tehát okos és igazán a czélt tartja szem előtt, az igy tesz. Van ennek a törvényjavaslatnak, t. ház, egy rendkivül súlyos pontja, és ezt azért emlitem, mert ez igazán alkalmas arra, hogy a tanitó a szó szoros értelmében rabszolgává tétessék. Nem is emlitem a fegyelmi eljárást, annak igazságtalan voltát és azt, hogy először történik, a mi még sohasem volt a világon, hogy két fegyelmi hatóság elé helyeztetik valaki. Hanem szólok arról a nagy szerencsétlenségről, a mely különösen ma kibúvik minden törvény intézkedéséből, hogy vannak esetek, a mikor az elmozditott tanitó egyúttal eltiltható öt évre attól, hogy állást kapjon. Azt hiszem, e tekintetben is téves a fogalmazás, mert tévesen idézi hol az e), hol a c) pontot. Azt hiszem, arra az esetre vonatkozik ez, a mikor az u. n. állam ellen elkövetett vétségről van szó. Ez a szakasz, t. ház, a legreakczionáriusabb szakasz a törvényjavaslatban. Azt mondja, hogy államellenes iránynak tekintendő különösen minden cselekedet, a mely az állam alkotmánya, nemzeti jellege, egysége, különállása vagy területi épsége, továbbá az állam nyelvének törvényben meghatározott alkalmazása és az állam czimere, jelvénye és zászlaja ellen irányul. A fegyelmi vétségek eseteiben az az intézkedés, a mely a fegyelmileg sújtott embert egzisztencziájában akarja tönkretenni, a legnagyobb hiba a világon. Ez nemcsak drákói intézkedés, hanem egyszerűen hallatlan. Elmozditással fegyelmileg büntetni és azután büntetni azzal, hogy bizonyos meghatározott időre attól a tanítótól, kinek nyolcz gyermeke van, elzárni a lehetőségét is annak, hogy kenyeret szerezzen, annyi, mint őt koldusbotra juttatni. Ilyen intézkedés csúszott be ebbe a javaslatba, és én lehetetlennek tartom, hogy ez megegyeznék a miniszter ur intencziójával, mert az embernek csakugyan megáll erre az esze. Államellenes bűncselekmény — ez a leglabilisabb dolog a világon. Ezen paragrafus alapján a legkönnyebben lehet bárkit is elitélni. Tudják ezt önök is nagyon jól, különösen mikor nem közönséges bűncselekményekről, hanem ilyen szubtilis politikai dolgokról van szó. Itt egészen más a felfogás, más a jelleg, más az Ítélkezés. Nagyon helyesen mondja gróf Széchenyi István, hogy sokszor vádló és biró egy személyben esik össze, sokszor egy elszólásért elitéltek valakit államellenes bűncselekményért, s az eredmény az legyen, hogy az ne lehessen becsületes ember, ne kereshesse kenyerét becsületes utón, hanem menjen koldulni nyolcz gyermekével ? Ezen intézkedés drákói. Ha tudnák önök, milyen könnyen lehet ráfogni az emberre az ilyen bűncselekményit ma, mikor ugy hangzik mindenütt a hazaárulás vádja, mikor Magyarország hemzseg a hazamentőktől, a honmentőktől. Én örvendek, ha egy gyűlésen csendőröket látok, legalább tanúim vannak, hogy nem izgattam a magyarok ellen. Mert 12 személy vallotta, hogy akkor, mikor Budapesten voltam, Pankotán izgattam a magyarok ellen. (Derültség a közép hátsó padjain.) Ilyen az élet ma. Akkor, a mikor lelketlen bujtogatok azt hirdették lapjaikban, hogy a románok fellázadtak a magyarok ellen, lefogtak két tanitót és elhozták őket Aradra, az egyiket lánczraverve, és azután mi tudódott ki ? Akkor nagyon érdemes volt hazafinak lenni. Kitudódott az, hogy az egyik tanitót elfogták azért, mert egy uzsoraperben a jegyző ellen vallott. A vádtanács szabadlábra helyezte. Sümegi Vilmos : Ez nem tartozik ide ! Pop Cs. István: Államellenes cselekményekről beszélek. Ugy látszik, már semmi sem tartozik ide ; tudom, hogy képviselőtársam felfogása szerrint különösen mi nem tartozunk ide. (Derültség.) Sümegi Vilmos: De mennyire nem. Az igaz ! Pop Cs. István : A másikról pedig az tudódott ki, klasszikus tanúval igazolta, hogy a regálébérlő azért jelentette fel, mert az a tanitó józan ember és az alkoholizmus ellen szokta bujtogatni a népet. Ezek a szemelvények álljanak ő nagyméltósága előtt és az a korrupt szellem, mely, fájdalom, elterjedt az utóbbi időben, a mióta roppant szabad 17*