Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-135

120 135. országos ülés 1907 április 9-én, kedden. lani azt, a mit egy tanár mondott, hogy ezen törvényjavaslat törvényerőre emelkedésével elveszítjük azt, a mit évszázadok keserves küzdelmei árán.szereztünk és a mit a magyar alkotmány nekünk biztosit. (Helyeslés a nemzetiségiele padjain.) Kérdem, t. ház, hogy a mai felette kritikus és nehéz viszonyok között helyén való volt-e ezt a törvényjavaslatot előterjeszteni és ezt a küzdelmet megindítani ? T. ház! Én jogászkoromban és mint meglett férfi is gróf Apponyi Albertnek szerény, de igazán őszinte bámulója voltam. Eqy hang (balfelöl): Most is az lehet! Pop Cs. István: Legnagyobb örömöm telt abban, a midőn igazán nagy parlamenti munkásságában szerencsés voltam őt szemlélhetni. Jól emlékszem, minő nagyszerű, világra szóló beszédet tartott az egyházpolitikai törvényjavaslatok tárgyalása alkalmával. Akkor nem voltak olyan kritikus állapotok, mint ma, és gróf Aj>ponyi Albert mégis hazafiúi aggodalommal tekintett arra a törvényre és féltette attól a nemzetét. Bátor leszek felolvasni beszédének azt a részét, a melyet az emiitett törvényjavaslatnak a nemzetiségi kérdéssel való vonatkozásaira tett és a mely a mi mostani álláspontunkat indokolja. (Halljuk ! Halljuk !) 1894 február 29-ikén a következőket mondotta gróf Apponyi Albert. (Felkiáltások a baloldalon : Éljen Apponyi!) Helyes, éljen! De nagyon kérem az urakat, méltóztassanak majd akkor is éljenezni, ha felolvastam ezt a részt. (Felkiáltások a baloldalon: Nyugodt lehet, akkor is éljenezhetünk!) Szokoly Tamás : Előlegezzük! Pop Cs. István:,Azt mondja gróf Apponyi Albert (olvassa): »És vizsgáljuk meg ezen kérdést összefüggésben a mi nemzetiségi viszonyainkkal. Kérdés, népünknek melyik része az, melynél megvan a veszély, hogy az egyházi házasságok kötésének számaránya csökkenni fog ?« — És miután elmondja, hogy a magyar faj lesz az, a mely szenvedni fog ezáltal és ez a jövendölés be is következett — igy folytatja (olvassa): »Nem fog csökkenni ott, a hol összeesik a vallás a nemzetiséggel; a hol a nemzetiségi érzés ereje és melege táplálja a vallást és a vallás azután táplálni fogja a nemzetiségi érzést. De beállhat, sőt biztosan be fog állani a nemzetiségi agitácziónak erősbödése a vallási fanatizmus által és igy egyik tájilálván a másikat : nem hogy az összeolvadás éráit növelnők, hanem inkább a széjjelhuzó erőknek adunk ujabb hatalmat, ujabb erőt. Ezt, t. képviselőház, én is aláirom, mert ugy vág a mai helyzetre, ugy hasonlít ahhoz, mint tojás a tojáshoz.« (Mozgás. Zaj.) Azután igy folytatta gróf Apponyi (olvassa): »Hiába mondják nekem, hogy az állam meg fogja törni az ellentállást, ha szűk- l sége mutatkozik. Igenis meg fogja, de meg- I törni valónk van már úgyis elég, hogy én ezeket a megtörni valókat ok nélkül szaporítani nem akarom és meg fogja törni az állam a külső intézményekben, a külső szokásokban, de nem tud odaférkőzni a telkekhez, a szivekhez, és ezekben az ellentét, a gyűlölet, az elidegenedés és mindazon érzelmek, melyeknek felülkerekedésétől hazánk jövőjét féltjük, erőt és uj tüzet fog nyerní.« Igaza volt, éljen gróf Apponyi Albert! (Élénk éljenzés a baloldalon. Derültség.) Kérdem, t. ház, vájjon nem hozható-e az előttünk fekvő törvényjavaslat valaminő hasonlatossági viszonylatba azokkal a régi törvényjavaslatokkal, a melyek már törvényerőre emelkedtek? Kérdem t. képviselőtársaimat, vájjon mi fontosabb az emberi életben: az a törvény hatol-e mélyebben az én belső életembe, mely egyszer életemben arra kötelez, hogy menjek a községi jegyző elé és kössem meg ott a házassági frigyet, azután visszatérhetek a templomhoz és a templomból az én családi fészkembe, a nélkül, hogy valaha az állam, a kormány kisérne utamban? vagy pedig ez a törvény, a mely születésétől fogva állami gyámság alá helyezi a gyermeket 14—15 éves korig, azután megy katonának az ifjú és megint állami hatalom alatt áll, családot alapit és gyermekei megint ugyanaz alá a hatalom alá kerülnek, a mely annyira dédelgeti és szereti, hogy el nem hagyja : a mindent átölelő és megfojtó államhatalom alá ? (Ügy van! a középen. Mozgás.) Én ezt a törvényjavaslatot igen-igen fontosnak tartom, ha önöknek nem is fontos és engedjék meg, hogy mi, a kik annak veszélyeit közvetlenül érezzük, legalább zajt üssünk, (Mozgás.) Kérdem Szokoly Tamás t. képviselőtársamtól, mondja meg őszintén, hány román tanító fordult hozzá panaszszal, hogy nem kap segélyt az államtól? Szokoly Tamás: Nagyon sok. Pop Cs. István: Egyetlenegy sem. Mert nálunk, hála Istennek, annyira alkatrésze egyházunknak a tanító, hogy annak semmi olyan segítség nem kell, (Mozgás.) a mely a fentartó egyház vagy hitfelekezet jogainak feláldozásával jár. (Mozgás.) Szokoly Tamás: Alig várják, hogy kiutalják. Pop Cs. István: Az előadó ur azt mondta, hogy legyek én a leglojálisabb vele szemben és hogy egyházunkkal szemben bizalmatlansággal viseltetik. Azt mondta, hogy a hazafias szellemet talán épen nálunk kell éleszteni. Nos, ha önök a magyar történelmet átolvassák, vájjon az igazi ellenségek a nemzetiségek voltak-e, vagy nem volt-e a magyar a magyarnak ellensége? j Zakariás János: Ez nem a tanítói javaslat! 1 Ez nem tartozik a tárgyhoz!