Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-134

07 április 8-án, hétfőn. 115 Í3í. országos ülés lift a két társulat kiadványait approbálta, s most ugyan már későn, mert ka ez a törvényjavaslat törvénynyé vákk, akkor még a Szent István Társulat kiadványait sem lehet talán taníttatni, de ez előtt különbséget tettek a két társulat kiadványai között, mert mig a Szent István Társulat kiadványaira nézve megengedték, hogy az iskolákban használják, addig a Szent Béla Egylet-éire nézve nem. Épen ebben van a sérelem, hogy daczára annak, hogy az egyházi fenhatóság approbálta, még sem engedték meg a Szent Béla Egylet kiadványainak az iskolákban való használatát, azért, mert az egylet tót. Látom, hogy a tankönyv-approbáczióknál a kenyérkérdés, a haszon fog tekintetbe jönni ; a ki függetlenségi, vagy pedig ha más kormány jön, akkor az illető párti, annak könyveit approbálni fogják, mig a másiknak, a ki más párti, s a ki pedig talán sokkal jobb könyveket ir, nem fogják approbálni. Tehát a két társulat kiadványai közt ezt a különbséget tették. Ezt kivántam ezen törvényjavaslatra vonatkozólag egyházi szempontból megjegyezni. Még egy rövid nyilatkozatot akarok tenni, t. i. azt, hogy a törvényjavaslat 17. §-ában az mondatik, a mint már emiitettem, hogy a gyermek lelkében a magyar hazához való ragaszkodás szellemét tartozik minden iskola és minden tanító fejleszteni és megerősíteni, hogy ez által az állam egysége előkészíttessék. Én pedig azt mondom, hogy a mennyire ismerem a tót nép lelkét, meghívom igen t. képviselőtársaimat, többször meghívtam már, most is meghívom, mindenkinek szolgálatára állok ebben a tekintetben, jöjjenek velem a tót nép közé és meg fogják önök érteni azt, hogy bizony ezen törvényjavaslat az a sérelem, a mely által az egység meg fog bomlani. Ámbár, t. ház, én a legnagyobb tisztelettel viseltetem az ország czimere, szinei, szóval ezen külső jelek iránt, de higyjék meg, hogy ha csakis az iskola kapuja felé helyezik ezeket, ha csakis az iskolában fogják használni a hazának ezen jeleit, de a szívben, a valóságban nem, akkor ezek a színek, a czimer és a többi Gessler-kalapok lesznek Magyarországon. Endrey Gyula : Nem lesz az ! Majd megtanítjuk akkor önöket! (Folytonos zaj a baloldalon.) Elnök (csenget) ; Csendet kérek! Szkicsák Ferencz : T. ház ! Ezzel elvégeztem volna beszédemet, ha nem kértek volna fel kerületem tanítói, hogy érdekükben egy pár szót mondjak. Hát ezt most meg fogom tenni. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Miután nálunk többnyire hitfelekezeti iskolák vannak, tehát ezek tanítói elsősorban azt kívánják, hogy fizetésük az állami tanítókéval egyenlő legyen. Miután a tanácskozás idejét átléptem, nem fogom az okokat felsorolni, csak azt jegyzem meg, hogy a kormány részéről immorális intenczió az, ha a felekezeti tanítók fizetését alacsonyabbra szabja, mint az államiakét. Ez tiszta dolog ; mert sok példát tudnék felhozni, a hol a hitfelekezeti iskolák tanítói kényszerűségből, hogy fenhatóságuk ne üldözze őket, nem pártolják ugyan az állami iskola kreálását, de e mellett legforróbb kívánságuk az, hogy odajussanak. Mert a pénz beszél; a többit tudják. Ez a legfontosabb, a mire felkértek. De felkértek egyébre is. Hogy rövid legyek, felolvasom, mit mond egy zsidó tanító a magániskolákra nézve (olvassa) : »Mi magántanítók az egész tanítói kar páriái vagyunk, mert sem a kormány, sem az egyesület, sem egyes egyének nem gondoskodnak rólunk ; ki vagyunk téve az éhhal álnak. Jövő sorsomat igy ecsetelve vagyok bátor stb. . . . Méltóztassék odahatni, hogy a most benyújtott törvényjavaslatba a magántanítók helyzete is felvétessék, hogy az ő kötelességeik mellé némi jog és anyagi segítség ő rájuk is kebeleztessék. Szíveskedjék a magyarországi tanítók országos szövetsége által beadott módosítás mellett harczolni és szavazni, s a magániskolákra nézve a következőket, indítványozni stb.« Ezt majd a részletes tárgyalásnál fogom megtenni, de miután mégis szó van róla, felolvasom röviden (olvassa) : »1. Ezentúl ne engedtessék meg — ez az érdekes dolog, mert talán az irodában, a zöld asztalnál nem tudhatják azt, a mit a tanítók maguk tapasztalnak — ne engedélyeztessék magániskola, ha csak a tanköteles gyermekek szülői a tanitó öreg korára nézve bizonyos mértékű kötelezettséget nem vállalnak. 2. A jelenlegi magániskoláknál működő létszám hiányában az iskolát felhagyni kényszerült tanítók jövedelmét az állam egészítse ki. 3. A magániskolái tanítók jövedelme szintén a negyedosztályú adókulcs szerint adóztassék meg.« Végül még egy tanítónak a kívánságára a következőket jegyzem meg. Elnök : Kérem a képviselő urat, már elmúlt két óra, tehát méltóztassék lehetőleg rövidre fogni beszédét. Szkicsák Ferencz: Tisztán kötelességemet fogom teljesíteni. Ez a tanitó azt irja, hogy ő 35 évig volt tanító. Sőt hazafias tanitó volt, mert a Felsőmagyarországi Közművelődési Egylet még díjjal is tüntette ki, mert sikeresen tanította a magyar nyelvet. Most azt a módosítást szeretném én tenni ezen a törvényjavaslaton, hogy a múltra nézve azok, a kik nyugdíjaztattak ezen javaslat előtt, ezen törvényjavaslat intézkedései alá essenek, hogy t. i. nyugdijuk felemeltessék. De mondjuk, hogy ez pénzügyi okokból nem lehetséges. Ebben az esetben azt indítványozom, hogy a közigazgatási bizottság legyen az a közeg, — hiszen ez nem barátunk, ugy-e bár — a melynek a javaslata folytán az ilyen kiérdemesült tanítóknak a nyugdija felemeltessék. Ennek a tanítónak Cservenka Ignácz a neve. Megérdemli, hogy itt felemlittessék. T. ház ! Csak röviden akarom még felhozni, a mire ezek a tanítók megkértek, a kik nem politikai barátaim, sőt ellenfeleim, de én, mint képviselő, kötelességemnek tartom, hogy az ő érdekeiket is, a mennyire tehetségem engedi, megvédjem. Az emlékirat tehát azt mondja : 15*