Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-134

110 13b. országos ülés 1907 április 8-án, hétfőn. Nagy Emil: Micsoda ? Vicczet csinál a magyar versekből? (Zaj.) Éber Antal: Rendre kellene utasitani! Elnök (csenget); Csendet kérek! (Folyton tartó nagy zaj.) Vajda Sándor: Kérem, ne tessék engem terrorizálni akarni! Én ezeket a verseket és még nagyon sokat az elemi iskolában tanultam. Én nem felejtettem el, mert volt alkalmam magyar nyelvismeretemet tovább fejleszteni; az a gyermek azonban, a ki pl. oly vidéken lakik, a hol 98°/o-ot képvisel a románság, elfelejti azokat a verseket, mert az ő lelkületében nemzeti egyházának rítusa és nyelve, a román ritus, az ősi tradicziók élnek. Klasszikusan irta ezt meg Rákosi Viktor » Elnémult harangok« czimű regényében. Tessék ezt elolvasni, a mi abban van, az a való, az felel meg a jövő alakulásának. (Folytonos zaj a, baloldalon. Elnök csenget.) Az a gyermek bármit tanult legyen a magyar iskolában, azután, mikor kilép az életbe, ugy fog tenni, a hogy azt Rákosi emiitett regényében klasszikusan leírja. (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Akármilyen nézetben legyen is egyik vagy másik kéjDviselőtársam, nekem legmélyebb meggyőződésem, s ez meggyőződése pártomnak is, hogy mi egymásra vagyunk utalva nemcsak mint állampolgárok, de egymásra van utalva a román és szláv elem és a magyar elem is mint olyan. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Vajda Sándor: Megtörténhetik, hogy ez a mostani harcz folytatódik, esetleg még hosszú időn át, de a szükségszerűség, a történelmi fejlődés következtében akármilyen fanatikus soviniszták is ma önök, tisztelt kossuthista képviselőtársaim, eljön az az idő majd, a mikor a magyarság és románság békésen fog élni egymással. Ugron Gábor: Ezt tegyék legelsősorban, ez szükséges! Legjobb most kezdeni mindjárt. (Folytonos zaj a baloldalon. Sümegi Vilmos többször közbeszól). Elnök (csenget): Kérem Sümegi Vilmos képviselő urat, hogy folytonos közbeszólásaival ne zavarja a szónokot. Vajda Sándor: Szükséges, hogy önök más hangot pendítsenek meg velünk, nem mint képviselőkkel szemben, mert mi nem vagyunk megsértve, akárhogy kiabálnak is önök, megszoktuk mi már ezt, de mint nemzetiekkel szemben. Hogy ha önök azt akarják, — s ez a nézet mindinkább tért hódit, s biztos vagyok benne, hogy van sok olyan ember önök között, a ki foglalkozott ezzel az eszmével — bogy előbb-utóbb békés egyetértéssel egy utón haladjunk, akkor szüntessék meg azt a kölcsönös ellenszenvet, melynek elriasztó példája ez a két költemény, a melyet majd fel fogok olvasni, s a mely azt bizonyítja, hogy ha az önök iskolája igy magyarosit tovább, akkor megtanul az a nemzetiségi román perfekte magyarul, talán még jobban, mint a született magyar vagy székely, de mire használja majd azután ezt fel? Arra, hogy mikor őt inzultálják p. o. versben és magyarul mint románt, ő ezt, visszainzultálja ugyancsak versben és magyarul. Ez klasszikus példa, a melyet ha elolvas a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur, egészen más nézetet fog vallani a magyarosítás kérdését illetőleg az iskoláknál. Az a könyv, a melyet beküldtek nekem, Győrffy József »Politikai Szatirái«, megjelent Budapesten 1893-ban Révai Leó kiadásában. Ebben foglaltatik egy vers, a melynek czime »A mokányok«, s erre a versre az illető szerző, a ki ezt beküldte nekem, s a kit nem ismerek, de a ki csak román ember lehet, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) »A magyarok« czimű versben válaszolt. Győrffy József versének első strófája igy szól. (Szónok érthetetlenül olvas.) *) Elnök (csenget) ; Kérem, méltóztassék hangosabban beszélni, nem lehet hallani, pedig nekem kötelességem, beszédét figyelemmel kisérni. (Zaj.) _ Vajda Sándor: Még csak öt perczig akarok beszélni. Verfán Endre előadó: Olyan vakmerőség, hogy nem meri hangosan olvasni. (Zaj.) Elnök : Bocsánatot kérek, (Zaj.) de ez már semmiféle összefüggésben nincs a javaslattal és az nem is lehet valami különösen érdekes, mert olyan hangon tetszik olvasni, hogy senki sem érti meg. Ez csak időtöltési passzió, a mit nem engedhetek meg. Szíveskedjék beszédét tárgyilagosan folytatni, én türelmesen meghallgatom. (Helyeslés.) Vajda Sándor : T. ház ! Befejeztem. (Helyeslés.) Nem a beszédemet, hanem a verset. E két költemény egymás mellé állitva, bizonyítja azt, hogy milyen nagy egyfelől annak a Győrffy Józsefnek a soviniszta gyűlölete a románsággal szemben és másfelől, hogy az a román költő a maga rigmusait jobban csinálta meg, mint Győrffy József ur. Csak ihyesmit lehet elérni az által, ha a román fiút jól megtanítják magyarul, mert ha költői talentum, akkor magyar nyelvi tudását ilyesmire használja fel. Ezt lehet ezzel csak elérni. Én ajánlom az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur figyelmébe ezt a két verset, a melyet itt felolvastam. Ha áttanulmányozta, meg fog győződni arról, hogy milyen mag az, a melyet ő vetett és mi fog abból kikelni annak idején, ha majd a románság jobban fog magyarul tudni, mint ma. (Zaj.) Ha beszédemmel nem sikerült volna az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter urat meggyőzni arról, hogy milyen jogsérelmet ejt a mi egyházi autonómiánkon ez a törvényjavaslat, illetőleg hogy a legméltányosabb és a legeszélyesebb dolog volna, ha ezt a törvényjavaslatot visszavonná, mielőtt a többség megszavazza: akkor ajánlom az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter urnak, hogy gondolja meg jól és ismerje be, hogy egy miniszternek legszentebb köteles*) Lásd a 138-ik ülésben a 189-ik lapon a naplóbiráló-bizottságnak a liáz által elfogadott határozatát. Szerk. ..