Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-134

104 lJ4. országos illés Í907 április 8-án, hétfőn. belőle és én mégis megeszlek. Azért inkább nyugodj bele jószántodból, mintsem hogy kényszerítselek rá, mert én strikte alkotmányos alapon állok, a farkas alkotmányos alapján és megeszlek akkor is, ha nem akarsz alkotmányos alapra helyezkedni te is és kívánságomnak eleget tenni. (Derültség a középen.) És megette a bárányt. * Ugyan kérem az Istenért, miért tették ide ezt a szót: »kivánságára« ? Tetszett volna nem más kifejezést használni, hanem egyenesen azt mondani: parancsára. Hiszen ez nem kivánság, mikor »minden esetben« felfüggesztendő. De ép oly szép a többi (olvassa): »Ha a hitfelekezeti hatóság a fegyelmi eljárást a rendelet vételétől számitott 30 nap alatt meg nem inditaná, vagy ha azt kellő igazolás nélkül három hó alatt be nem fejezné, vagy pedig ha az ítéletet annak meghozatalától számitott 15 nap alatt a miniszterhez fel nem terjesztené, mindez esetben a fegyelmi ügyet a jelen törvény 22-ik §-ában körülirt eljárással és az ebben felsorolt büntetési fokozatok alkalmazásával a közigazgatási bizottság látja el.« De hát nem történhetik-e meg, hogy 30 nap alatt lehetetlenség a fegyelmi vizsgálatot keresztülvinni? Ez bizony könnyen megtörténhetik, különösen vis major következtében egyes vidékeken, a hova nem lehet könnyen odaférni. Már pedig a javaslat szerint minden egyes esetben igazolni kell, hogy miért nem lehetett befejezni a vizsgálatot, máskülönben a közigazgatási bizottságra hárul az összes fegyelmi jog. Azt hiszem, nem nagy jogérzet kell ahhoz, hogy felismerjük, hogy ez az intézkedés mélyen sérti a felekezetek autonóm jogkörét. A 7. bekezdés, t. ház, így szól (olvassa): »Ha az egyházi főhatóság valamely hitfelekezeti iskolai tanítót, a ki akár a fizetéskiegészitós, akár korpótlék czimén államsegélyt élvez, fegyelmi utón hivatalvesztésre ítél: ítéletét a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez 15 nap alatt felterjeszteni köteles. A miniszter a határozat vételétől számitott egy hónapon belül a közigazgatási bizottság kiküldött tagjának közreműködésével uj eljárást, s ennek alapján ujabb határozathozatalt rendelhet el«. Tehát, hogyha az a tanitó a 22. §. ellen valamely vétséget követett el, az egyházi főhatóság fegyelmit indít ellene és szigorúan megbünteti. De ez a szigor nem megy odáig, hogy ezt az embert örök időkig lehetetlenné tegye. A miniszternek azonban beavatkozási jog kell, hogy valakit oda küldhessen abba a községbe, miután a 7. bekezdés alapján az egyházi főhatóság elvesztette a fegyelmi jogot és az átruháztatott a közigazgatási bizottságra. Én, t, ház, nem vagyok az ellen, hogy az állam ellenőrzési jogát bármely téren a felekezetek ellen is érvényesítse, de hogy a miniszternek a hitfelekezetek régi szentesitett törvény által biztosított jogainak csorbításával nagyobb jog biztositassék: ezt én sérelmesnek és méltánytalannak tartom. A 24. §. 3. bekezdése a következőképpen szól (olvassa): A miniszternek jogában áll minden más hatóság által a jelen szakaszban felsorolt fegyelmi vétségek czimén megindított fegyelmi eljárás bármely szakában az ügyet a közigazgatási bizottsághoz utalni és ez esetben ama fegyelmi eljárás megszüntetettnek tekintendő. A fegyelmi eljárásból eredő költségek viselése tekintetében a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletileg intézkedik. A fegyelmi vizsgálatnak a jelen szakasz alapján hitfelekezeti tanitó ellen történt elrendeléséről az illetékes hitfelekezeti hatóság értesítendő; ugyanazzal közlendők a fegyelmi eljárás iratai és a fegyelmi ítélet is. T. ház! A 24. §. 3-ik bekezdése az egyházi főhatóságnak rendelkezési jogát, az egyháznak autonóm jogát illuzóriussá teszi, mert a miniszter nem kell hogy bevárja az egyházi hatóságnál folyamatban lévő fegyelmi eljárás befejezését, nem kell hogy megvárja azt, hogy vájjon az egyházi főhatóság döntött-e vagy nem, hanem egyszerűen önkényesen rendelkezhetik a fegyelmi vétség czimén megindított fegyelmi eljárás bármely szakában, az ügyet egyszerűen a közigazgatási bizottsághoz utalhatja, s az által az eljárás minden szakában önkényesen megszüntetheti az egyház autonóm jogát. Kérnék öt perez szünetet t. elnök ur. Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után. Az elnöki széket Návay Lajos foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem Vajda képviselő urat, szíveskedjék beszédét folytatni. Vajda Sándor: T. ház! A 25. §-ra térek át. (Felkiáltások : Hangosabban !) Elnök: Csendet kérek! Vajda Sándor: Ez a szakasz azt mondja: »Az olyan iskolát, a melynek tanítója állásától a 22. §. 1. a), b) és c) pontjában felsorolt okok valamelyikéből és az ugyanezen 22. §-ban körülirt eljárással mozdittatott el, a vallás- és közoktatásügyi miniszter megszüntetheti és helyébe állami iskolát állithat.« Hát az iskola magában, az utóvégre egy eszköz. De az iskola, a mint azt mi értelmezzük, egy instituczió, a mely megfelel mindazon érdekeltségek intencziójának, melyek az ily felekezeti iskolát fentartják, arra való, hogy a gyermekek vágyát kielégítse, képzésüket gondozza. Erre van hivatva az iskola. Tehát e szerint azok a gyermekek fognak büntetést kapni, a kik nem bűnösek ebben, mert