Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-131

6 131. országos ülés 1907 kérdések tárgyalását a vita anyagából teljesen kikapcsolhatjuk. Ugyanez a véleményem a tanitói alapfizetések minimumára nézve, a melyre nézve a t. ház szintén a most jelzett törvényjavaslat tárgyalásakor kifejezte azon határozott akaratát, hogy a tanitói kart az áUami tisztviselők javára megállapított fizetési osztályokba nem sorozza, s a tanítóknak alapfizetését a fizetési osztályokban megállapított alapfizetés legkisebb mértékéig fel nem emeli. Mindezek tehát oly eldöntött kérdések, a melyekre magam sem kívánok kiterjeszkedni és remélem, hogy ezek kikapcsolásával a vita anyagát megtisztíthatjuk számos oly kérdésnek a tárgyalásától és taglalásától, a melyek gyakorlati eredményre ez idő szerint amúgy sem vezethetnek. Ezek előrebocsátása után, t. ház, áttérek magának a törvényjavaslatnak ismertetésére, a mely véleményem szerint hatalmas lépéssel visz előre azon czél elérése felé, hogy a népoktatás, az általános műveltség alapjainak lerakásán, a minden állampolgár részére szükséges elemi ismeretek megszerzésén, a valláserkölcsös nevelésen kívül a magyar nemzeti kultúrát és a magyar nyelvet is meggyökereztesse, ennek átfogó erejével a magyar nemzeti érzést az ifjúság fogékony lelkébe becsepegtesse és megerősítse. (Helyeslés.) Ez a czél, t. ház, nem uj, hanem oly régi, mint maga a magyar állameszme, a mely csak akkor szilárd és fennállásának biztos alapjait csak akkor birja önmagában, ha ezen a földön, a melyet a természet is egységesnek alkotott és a melynek lakóit ezeréves dicső multunk öröme, de még többször szenvedése forrasztotta össze, érzületben is egységes magyar nemzet uralkodik. Egységes nemzet, a melyet közös érzelembe forraszt össze a történelemnek minden jó és rossz emiéke, a mefy a magyar nemzeti kultúrának hatalmas ereje, hogy együtt érezzen és küzdjön az öröm és megpróbáltatások idején, egy legyen ne csak e földnek,hanem a magyar hazának szeretetében is! (Helyeslés.) Hogy a Kárpátoknak égbenyúló hegyláncza ne csak földrajzi batárokat jelezzen, hanem a polgárokban lüktető magyar érzés tegyen tanúbizonyságot arról, hogy ez a föld magyar ! (ügy van !) Az az erős nemzeti érzés, a mely kész minden viharral szembeszállani, minden vészszel daczolni, s melynek erején megtörjön minden oly törekvés, a mely az állampolgároknak lelkébe a széthúzás üszkét akarja beledobni. E czélt szolgálja a népoktatás. E czélt igyekezett szolgálni már az 1868. évi törvényhozás is, mely idő óta habár tagadhatatlanul haladtunk, de, a mint Halász mondja, a tárgyilagos kritika sem tagadhatja, hogy ezt a haladást nem annyira tervszerű és a közélet minden tagozatára kiterjedő törvényhozási és kormányzati tevékenységnek, mint inkább a magyar fajban rejlő őserőnek, mondjuk : az isteni gondviselésnek köszönhetjük. Ránk vár tehát a feladat, a melynek megoldását a nemzeti egység megteremtésének vezérlő gondolata követeli, mert daczára a törvényhozás április 4-én, csütörtökön. I többrendbeli intézkedésének, népiskoláink igen tekintélyes része ma is nemcsak hogy nem szolgálja a nemzeti összeforradás ügyét, hanem idegen nemzeti eszmék szolgálatában ennek nyilt ellensége gyanánt működik. (Igaz! ügy van!) Már pedig, hogy gróf Apponyi Albert közoktatásügyi miniszetr ur szavait idézzem, nincs a világon állam, a mely csak egy napig is eltűrné, hogy népiskoláinak egy része nemcsak hogy állampolgárokat nem nevel neki, hanem a hazának nyilt ellenségeket. (Igaz ! ügy van ! baljelől.) Pop Cs. István : Nem igaz ! (Zaj balfelől. Felkiáltások : De igaz !) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Vertán Endre előadó: E szomorú állapot szanálása tette szüskégessé, hogy a jelenlegi átmeneti kormány is, mely a nemzeti alapon alakulva a nemzeti gondolatnak testté váltása reményében vette át az ország kormányzását, figyelmét a népnevelésre fordítsa, sőt legfontosabb feladatának ismerje az e téren szükséges intézkedéseknek törvényhozási és kormányzási megvalósítását. Ebben találja indokát a jelen törvényjavaslat előterjesztése is, a mely mint részleges intézkedés, ha nem is öleli fel a népoktatás teljes reformját, meggyőződésem szerint a fent jelzett czél elérésére elég hatályos intézkedéseket tartalmaz. (Helyeslés.) A javaslat intézkedései két irányúak. Az egyik a tanítóság jogviszonyait és javadalmazását szabályozza, a tanítóság erkölcsi tekintélyét emeli és anyagi érdekeit védelmezi. E tekintetben mindenekelőtt kimondja, hogy a tanitó, legyen az bármely jellegű iskolánál alkalmazva, köztisztviselőnek tekintendő. E köztisztviselői jelleg megadásával egyrészt az ez irányban felhangzott régi óhajtásnak tesz eleget, másrészt kiterjeszti a tanítókra az államhatalom hathatósabb védelmét és így a tanitói kaierkölcsi tekintélyét emeli. Anyagi érdekük kielégítésére vonatkozólag pedig kötelezően megállapítja a tanítót megillető járandóságoknak minimumát, a melyet tetemesen felemel, e járandóságok behajtását és kiszolgáltatását, közigazgatásilag is biztosítja, a minek kimondása által viszont a tanitói kart anyagilag függetlenítve, számos visszaélést szüntet meg, .a melyeknek megszüntetése által megint csak a tanítóknak erkölcsi tekintélyét fogja emelni, (ügy van I a baloldalon.) Csodálatos, hogy a tanitói kar erkölcsi tekintélyének emelésére, anyagi gondoktól való mentesítésére vonatkozó intézkedések ellen is erős támadást intézett az iskolafentartók egy része. Annál sajnálatraméltóbb ez a támadás, mert az esetleg hiányzó összegek kiegészítését az állam vállalván magára, a fizetésemelés daczára sem ró az iskolafentartókra magasabb terhet az eddigieknél, és távolról sem feszélyezi az iskolafentartási jogot, tekintve, hogy az állami segély kilátásba való helyezése által iskoláikat ép ugy fentarthatják, mint a hogy fentartották a múltban. E támadások oka tehát nem lehet a meg sem támadott iskolafentartói jog védelme, hanem