Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-116

46 116. országos ülés 1907 február 25-én, hétfőn. ügynökségeket feltétlenül be kell tiltani. (Igaz! Ugy van ! Élénk helyeslés a baloldalon.) Az útlevelek kiadását, a melyekkel igen sok visszaélés történik, vissza kell terelni a belügyminiszter ur saját hatáskörébe, saját kezébe. (Helyeslés.) Ugron Gábor : Mind igaz ! Mind helyes ! Buday Barna: Végül gondoskodnunk kell arról, hogy az útlevélből a személyazonosság megállapitható legyen, különösen akkor, ha a csekkrendszert nem fogadjuk el. Mindezek a részletkérdések aktuálissá válnak majd a kivándorlási törvény reviziója alkalmával, a mire nézve a belügyminszter ur Ígéretet tett és kijelentései után méltán reméli a magyar gazdaközönség, hogy a belügyminiszter urnak sikerülni fog javitani a kivándorlási törvény és a végrehajtás mai tökéletlenségein. A második kérdés, a miről beszélni akarok, a gazdáknak legnagyobb panasza. (Halljuk! Halljuk!) A gazdaközönség legnagyobb panasza az u. n. földmunkás-szövetségek és szakszervezetek ellen irányul. Ezeknek a szervezeteknek az a merénylet adott életet, a mely alkotmányos életünket pusztulással fenyegette. (Igaz! JJgy van I a baloldalon.) Bocsánatot kérek, ha tévednék a kérdés histórikumára nézve, azonban bizonyára igen sokan itt is ugy tudjuk a dolgot, hogy e földmunkásszövetségek keletkezését Kristóffy akkori belügyminiszter, (Mozgás.) továbbá Bokányi Jakab ur és társai között hosszú tanácskozás előzte meg. (Mozgás.) Az önkénynek és demogagógiának e különös szövetsége egyenesen arra irányult, hogy a demagógia az alsóbb néptömegek szervezésével bizonyos társadalmi hatalomra tegyen szert, és az igy megszerzendő hatalmat az önkény szolgálatába bocsássa. (Igaz! Ugy van!) A belügyminiszter ur abban az időben a nemzetközi szoczialistáknak működésére építette reményeit, természetes azonban, hogy a nemzetközieknek megadott joggal a többi szocziálista szekta is élni kivánt. így aztán 1906 elején körülbelül egyidőben különböző elnevezés alatt három országos központ létesült, jóváhagyott alapszabályok alapján, a mezei munkásnép szervezésére és boldogitására, a melyek együttvéve mai napig több mint ezer vidéki fiókot hoztak létre. Hogy igazságos legyek, be kell ismernem, hogy e szervezetek működése között lényeges különbség van. így pl. a Mezőfi Vilmos t. képviselőtársunk által vezetett szakszervezetek, legalább a központi vezetésnek szellemét tekintve, határozottan békésebb tendencziáju működést fejtenek ki, és mig pl. Mezőnek a messze elfajult munkás-bérmozgalmakkal szemben mérséklőén igyekeztek hatni, a nemzetközi szocziálisták által vezetett országos földmunkásszövetség működését a szélső demagógia jellemzi. (Igaz! ügy van!) A tömegszenvedélyeknek felkeltése, felbujtása és a beugratási szándék jellemzi azt. (Igaz! Ugy van!) Ezért a gazdaközönség panasza is a nemzetközi szocziálisták szervezete ellen irányul. A nemzetközi szocziálisták nagy ügyességgel kihasználván a belügyminiszter ur által adott jogot, több száz községben teljesen urává váltak a helyzetnek, ugy hogy ebben az esztendőben megszervezhették már a tulajdonképeni aratási sztrájkot. Falusi szervezeteik segítségével ugyanis verbuválták a népet kerületi értekezletekre és ezeken elfogadtatták a központ által megállapított aratási szerződési feltételeket, hozzászegezvén a népet ahhoz az állásponthoz, hogy e feltételeken alul szerződéseket kötni egyáltalán nem fog. (Igaz! Ugy van !) Megállapodásuk eredménye nyomtatásban sok ezer példányban szétszóratott a nép között, és a földmunkásokhoz intézett proklamácziókból megtudhattuk, hogy a nemzetközi urak a nyári mezőgazdasági munkabért 5—7 korona átlagban állapították meg, a mezőgazdasági cselédek számára pedig 800—1200 korona fizetési minimumot követelnek, ugy, hogy e követelések szerint a béres fizetése többet tesz ki, mint egy állami tanitó kezdőfizetése. (Igaz ! ügy van !) E teljesíthetetlen anyagi követeléseket (Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) megsulyozták hatalmi követelésekkel, ugy hogy mindezek következményeként az országban átlag 5—20 %-kal kellett fölemelni a különben is magas aratási illetményeket, és ily áron sem lehetett munkást szerezni, ugy hogy sok helyütt a gazdáknak idegenből kellett beszerezniök a munkaerőt. E fájdalmas súrlódások közben a hangulatok annyira elmérgesedtek, hogy sok helyütt a falusi gazdálkodás és mezei élet valósággal gyötrelmessé vált. Ne méltóztassék tehát csodálkozni, ha a magyar gazdaközönség tehetetlenül szenvedvén az ártó izgatás hatását, és nyilvánvalóan látva az összefüggést az elfajult viszonyok és a nemzetközi szocziálisták legitimált szervezkedése közt, ezen szervezeteknek feloszlatását kérelmezték. Ne méltóztassanak csodálkozni, ha a magyar gazdaközönség meg van győződve arról, hogy mindaddig, valameddig a mezei munkásnép a nemzetközi demagógiának járszalagán marad, munkaadó és munkás közt nem a józan belátás és méltányosság szelleme fogja irányitani a kiegyezést hanem a nyers hatalmi erő, és mindaddig a falusi életnek elvesztett nyugalmát és békéjét visszaadni nem lehet. (Általános helyeslés.) Én részemről nagyon aggodalmasnak tartom ezt a helyzetet, mert ugy gondolkozom, hogy ott, a hol a közszabadság biztositékai a népbolonditás jogositványaivá és a demagógia fegyvereivé változhatnak, ott magát a közszabadságot, a közszabadság túltengését véljük a támadónak, tehát a közszabadságot magát fenyegeti a megtorlás veszedelme. (Igaz ! Ugy van !) A belügyminiszter ur azonban azon nemes jog- és törvénytiszteletével, a mely minden cselekedetét jellemzi, respektálta a földmunkás-szövetségek jogát is, ezt megsemmisiteni nem akarta, ugy hogy a falusi társadalomnak a követelése és a belügyminiszter urnak az álláspontja közt ellentét forgott fenn. Az előttünk fekvő kérvény azon-