Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.
Ülésnapok - 1906-116
30 116, országos ülés 1907 február 25-én, hétfőn. rendszerünk legnagyobb hibáját. (Halljuk! Halljuk !) Három nagy kívánság és kérés kerül jóformán mindennap, vagy legalább is minden héten a képviselőház elé ; (Halljuk ! Halljuk !) az egyik kataszterünk revíziója ; ezzel összefüggőkig a földadó kulcsának leszállítása és harmadszor a progreszszivitás elvének adórendszerünkbe való bevitele. Akik a pénzügytan szemüvegén át nézzük a dolgokat, ezen három kérdést szétfejthetjük ugy, hogy a kataszter-revízió és földadó kulcsának leszállítása tulaj donképen a hozadéki tárgyi adók reformjával függ össze, a progresszivitás elvének adórendszerünkben való meghonosítása azonban egy nagy, általános, egész adórendszerünket átalakító, modern irányban való megreformálásra irányuló törekvés és arra, hogy adórendszerünk áttérjen a tárgyi hozadéki adóról legalább is részben, a mennyire t. i. lehet, a személyi adókra, mert a tárgyi adók a személyi momentumokat, a szocziális igényeket nem bírják kielégíteni, míg a személyi adók alkalmasak arra, hogy a szocziális momentumokat is figyelembe vegyék és ne az élettelen tárgyat, hanem a modern munkának központját képező dolgozó egyént vegye az adózásnál alapul. Vegyük sorra röviden a kérdéseket. Népünk legelsősorban elégedetlen azon hibák miatt, a melyek a kataszterben feltétlenül megvannak. Földadó-kataszterünk mai összeállításában két irányban hibás és hiányos. Az első természetes fejlődési proczesszus, t. i. megváltoztak a termelési viszonyok, tehát önkénytelenül előállottak hiányok, a melyek a változásnak szükségességét tüntették ki. A második pedig — nem akarok elmúlt generácziók hibájával foglalkozni — tényleg ugy áll, hogy történtek hibák, visszaélések a kataszter összeállításánál. Ezek a hibák és visszaélések azonban valószínűleg mindig az erősebbek javára és a kicsinyek rovására történtek. Előfordulnak esetek, tudunk számosat, a hogy még ma is nagy buján termő Kánaánterületek vannak oly kataszteri felvételek szerint megadóztatva, a melyek valamikor nádas és mocsaras területenként voltak felvéve. Tudok oly esetet, hogy ilyen területre pár krajczár, vagy hatos adó esik csupán a helyszíni felvétel folytán, inig a mellette lévő paraszt-birtokokra tiz, húsz forint, sőt még nagyobb adó nehezedik. Ennek következtében egész községek és vidékek lelkében a legnagyobb keserűség ver gyökeret. A hivatalos adóstatisztika is, a melyet a pénzügyminiszter ur összeállított, mutatja azt, hogy a kataszteri hibák 1—100%-ig variálnak. Tehát hivatalosan is be van igazolva, hogy ebben az országban kataszter tekintetében nincsen semmi bizonyosság és vajmi kevés az igazság. Ha már most hozzáveszszük azt, hogy sok vidéken ezek a differencziák azért álltak elő, mert az ármentesítés! munkálatok folytán, a melyeknek a költségei kiterjesztettek — a mint vannak rá esetek —• oly falvakra is, a melyeknek népe soha vizet nem látott, akkor érthető az az elkeseredés, a mely a nép lelkében megvan és a melyet a szoczialista izgatók oly hatékonyan és oly ügyesen tudnak kihasználni. Elsőrendű szükség tehát, hogy a magyar adóreformot kateszterünk revíziójával kezdjük meg. A magyar földadónak, mint hozadéki adónak, másik hibája, hogy kulcsa aránytalanul nagy és terhes. Ma ugyanis nálunk a földadó tényleges kulcsa földtehermentesitési járulékkal együtt 25 1 /ä százalék. Engedelmet kérek, már maga az a gondolat, hogy egy állam csak egyenes földadóban a föld tiszta jövedelmének több mint egynegyedrészét vigye el, politikai és gazdasági lehetetlenség. Megjegyzem, hogy pl. a porosz földadó 9 1 i 2 százalék, a román földadó 5 százalók és a többi államok földadója is ezen minimális skálák között mozog. A magyar földadó azonban lavinaszerüleg növekedik, ha hozzávesszük az általános jövedelmi pótadót, a mi 30 százalék és az általános betegápolási pótadót, a mely 1905 óta 5 százalékra emelkedett fel. Elmondhatjuk tehát, hogy egyenes állami adóban a magyar föld kataszteri tiszta jövedelmének 36—37 százalékát viszi el az állam. Ez a világon sehol sincs így. De ez az abszurd magas adókulcs szinte eltörpül akkor, ha reá építjük még a községi és megyei pótadót. Farkasházy Zsigmond: Megkétszereződik! Baross János: Tudjuk azt, hogy vannak megyék, a hol a községi pótadók 50, sőt 100°/ 0-ig terjednek, sőt vannak olyan megyék is, a hol a 100 0 ,'o-on felül emelkednek. (Igaz! Ugy van! a latold álon.) Vegyük már most ehhez még a megyei adókat is, a melyek közül — csak ugy találomra — kiragadom az útadót, a mely 10 százalék is lehet, s akkor mathematikailag bebizonyítható, hogy Magyarország adórendszere ugy van megkonstruálva, hogy az állam és a törvényhatóságok a közszolgáltatásokban elvihetik a kataszteri tiszta jövedelem 80 — 90%-át, sőt az egészet is. Beáll tehát az a helyzet, hogy a magyar földművelők tisztán azért dolgoznak és izzadnak, hogy esetleg egész kataszteri tiszta jövedelmüket elvihesse az állam. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ezek a számok törvényeken alapulnak és mathematikailag be lehet bizonyítani, hogy ad absurdum lehet vinni a magyar adórendszer mai konstrukczióját. Szó sincs róla, tisztában vagyunk azzal, hogy a kataszteri tiszta jövedelem nem felel meg a valóságnak, hogy nagy általánosságban erősen alól marad azon, ugy hogy a föld, tényleg, több hasznot termel, mint a mennyit az adókataszter kimutat. Erre azonban szükség is van, mert ha a kimutatás mindenütt megfelelne a valóságnak, akkor már régen vagy forradalom ütött volna ki, vagy mindenki kivándorolt volna. A kérdés mindenekelőtt az, vájjon meg-
