Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.
Ülésnapok - 1906-116
;Í2 116. országos ülés 1907 február 25-én, héífon. Várady Károly: A mikor megérdemelték! Ezután is megteszem ! Kálosi József : Hát a mentelmi jog megsértése nem ilyen fontos dolog ? Várady Károly: Nincs igazsága a képviselő urnak ! Kálosi József : Tessék majd feleim reá. Várady Károly : Felelek is ! Kálosi József: Más szempontból tekintve is felettébb sajnálatos az ilyen minden indokot nélkülöző és igy czéltalannak mondtató eljárás. Ezen elvnek szigorú szem előtt tartása az oknélküli eljárás mellőzését bizon3?ára szükségessé tette volna. Ennek az eszmemenetnek, ennek a gondolatmenetnek óhajtottam igen óvatos kifejezést adni abban az előadói jelentés-tervezetben, a melynek a mentelmi bizottság (Folytonos zaj. Felkiáltások jobbfelól: Eláll !) épen csak ezen álláspontra vonatkozó részét nem fogadta el. Igyekeztem, t. ház, a mentelmi bizottságot meggyőzni, hogy ezt az általam ilyképen kifogásolt eljárást a közelmúlton, de a régibb múlton is okulva, a túlkapásokra nagy hajlamot tanusitó közigazgatási hatóságok fenékig fogják alkalmazni a jövőben és ha ezt az eljárást helyeseljük, nem is kell szomorú korszak, nem is kell hozzá az elmúlt korszak, minden biró a legnagyobb lelkiismerettel azt fogja mondani, hogy a képviselőház szentesitette és jónak tartotta ezt az eljárást, miért ne követném ezt továbbra is. Igyekeztem a bizottságban kifejteni azt a megszívlelésre méltó dolgot, hogy az ilyen felettébb nagy szükség esetében alkalmazható eljárásnak, különösen politikai jellegű bűnügyekben, úgyszólván divatossá tétele legfőképen a képviselők joghátrányát idézné elő, mert a mig minden más honpolgár azonnal igénybe veheti a törvény által biztosított ama joga gyakorlását, hogy az ilykép felvett tanúvallomásokra nyomban megteheti észrevételeit, óvintézkedéseket tehet, védekezést terjeszthet elő, addig ettől a képviselő és egyedül csak ő, el van zárva, még pedig önhibáján kivül, mert mentelmi jogával ő maga nem rendelkezhetvén, a biró előtt terheltként meg sem szabad jelennie. Hát, t. képviselőház, csak egyedül a képviselő legyen az, ki ilyen joghátrányt szenved ? Azt hiszem, ha a mentelmi jognak közjogi mesgyéjét alaposan vizsgáljuk, rá fogunk jutni e veszedelmes teória mivoltára. T. képviselőház ! Ujabban mindinkább feles számban akadtak a per jogok különben is eléggé bon) 7 olult tömkelegében nem eléggé jártas, gyakorlatilag kellő tapasztalatok hiányában szenvedő jogászok és a józan ész Ítéletére hivatkozó laikusok, a kik egymás szájába adják azt a hangzatos jelszót, hogy ebből valami nagyobb baj nem származhatik, mert ott van a biró, a ki a törvénytelenséget meggátolja. Hát kérem, álljon fel valaki, a ki azt meri állítani, hogy ebben az esetben van és lehet biró, a ki ezt kellőleg reparálni képes. Lehetséges-e ez, a mikor a tanuk kihaügattattak és megeskettettek és talán örökre eltűntek. Visontai Soma: De nem veszik figyelembe ! Kálosi József: De hátha figyelembe veszik ! (Zaj.) T. ház ! Nem sértő szándékból mondom. Sértési szándéktól legtávolabb tartván magamat, állítom, hogy az ilyen, minden mélyebben járó gondolkozásnélküli érvekkel operálok nincsenek tisztában azzal, (Zaj. Ellenmondások.) hogy mily hosszú idő telik el, mig e felett az illetékes biró ítélkezni fog. Hát kérem, dr. Róth Sándor megdöbbentően szomorú esete, a hol őt a reparáczió oly későn, az őrültek házában, sőt a temetőben érte utói, már el van feledve ? (Zaj. Bozóky Árpád közbeszól.) Én Bozóky Árpád t. képviselőtársamtól, ki közbeszólásaival többször megzavar, elvárom, hogy majd ő is kifejti véleményét. (Zaj.) Hát vannak, szerencsére kevesebb számban, a kik, ha egyéni vagy politikai érdekeik ugy hozzák magukkal, fennen azt hangoztatják, hogy a világért nem szabad beavatkozni annak megítélésébe, hogy forog-e fenn a hatóság részéről elkövetett valamely törvénytelenség vagy nem. Én talán ismeretes vagyok annyiban, hogy legutolsó vagyok azok között, a kik a birói cognitio szentségét avatatlan kézzel vagy szájjal illetni merészelnék. De hát tulaj donképen nem is birói cognitióról van itt szó, hanem egy téves alapon keletkezett proczesszuális eljárásról. Viszont nagy számban vannak olyanok, a kik megdönthetetlen jogi axiómaként azzal argumentálnak, hogy egyedül a majdan annak idején Ítélkező biró van hivatva annak elbírálására, hogy ez a sérelmesnek panaszolt cselekmény jogos, perrendszerű volt-e, vagy nem. Ámde ezek megfeledkeznek arról, hogy egészen más dolog az ítélkező bírónak birói meggyőződését megérlelő adatok feldolgozása, a mi igazságszolgáltatási aktus, és ismét más dolog vizsgálati anyagnak a gyűjtése. En még most sem vagyok képes felfogni, hogy mikor én a jelentés-tervezetemben szintén annak adtam kifejezést, hogy a jelen esetben a mentelmi jog ugyan nincsen megsértve, azonban annak is szerettem volna kifejezést adni, és pedig a legóvatosabb formában, hogy b. Schönbergerné és Braun Mór tanuk idő előtti ilyen szerepeltetése helyt foghatónak nem mondható . .. (Zaj.) Gál Sándor: Perjogi sérelem lehet, de nem mentelmi ! Kálosi József: . . . miért intéztek olyan vehemens támadást ezen természetes óhajjal, kívánalommal szemben. HÓdy Gyula: A bíróság kritizálása! Markos Gyula: Van-e sérelem, vag} ? nincs ? (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Méltóztassék folytatni, képviselő ur. Kálosi József: Képviselőtársam megnyugtatására kijelentem, hogy mindjárt befejezem beszédemet. Elnök: Nem azt mondtam, hogy méltóztassék befej ezni, hanem hogy méltóztassék folytatni. (Derültség.) Ne méltóztassék . . .
