Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.
Ülésnapok - 1906-116
>7 február 25-én, hétfőn. 29 116. országos ülés 19d ügyek elbírálása tekintetében mind a mentelmi bizottság, mind a ház követni szokott. (Igaz! balfelől.) Ezen eljárásnál pedig az első és fő kellék az, (Halljuk ! Halljuk !) hogy mielőtt az ügy érdemleges tárgyalásába, illetőleg a mentelmi jog felvagy fel nem függesztésébe belemenne, átvizsgálja a nyomozati iratokat, a melyeknek okvetlenül létszükséglete és kelléke az, hogy oly hatósági nyomozati oselekvények történjenek, a melyek alapján hivatva lehet a ház eldönteni azon fontos kérdést, hogy forog-e fenn zaklatás esete, igen vagy nem. (ügy van I balfelől.) Mert épen az birna zaklatás jellegével, ha egyszerű feljelentés vagy panasz alajyján a mentelmi bizottság odakényszerittetnék, hogy az eset politikai vagy jogi vonatkozásait bírálat alá vegye. Hogy pedig ezt az esetet a bizottság, illetőleg a ház kikerülje, az állandó joggyakorlat szokásjoggá emelte azt, hogy igenis, az előnyomozati iratok beszerzendők, sőt a joggyakorlat arra az álláspontra helyezkedett, hogy ha ezek az adatok kellőleg a nyomozat anyagával felszerelve nem voltak, a ház a limine visszautasította, iUetőleg megtagadta a mentelmi jog felfüggesztését. (Helyeslés balfelől.) Sőt egyetlenegyszer olyan eset is történt és ez preczedens is volt, hogy a ház elhatározta, hogy mivel az előnyomozati iratok kellőleg megindokolva, beterjesztve nincsenek, utasittassék tehát a hatóság ezen előnyomozati iratok kiegészítésére. Ez egyetlenegyszer történt. Azóta pedig a t. ház rátért arra az állandó joggyakorlatra, hogy a zaklatás kérdésének eldöntéséhez okvetlenül szükséges a nyomozati iratok beterjesztése és azon támpontoknak előadása, a melyek alapján a bizottság a maga jelentését és a képviselőház a maga határozatát meghozhassa. 1884ben pedig, épen a házban elhangzott kérelem következtében, az igazságügyminiszter egy körrendeletet is bocsátott ki, a mely egyenesen utasítja a nyomozatot teljesítő hatóságokat, hogy minden előnyomozati iratot beterjesztve, az esetleges tanúkihallgatásokat becsatolva, küldjék be a mentelmi jog felfüggesztése iránti kérelmet, mert eUenkező esetben a bizottság, illetőleg a ház megtagadja a kérelem teljesítését és a mentelmi jogot nem függeszti fel. Már most ezzel a kérdéssel tisztába jöhetünk, hogy a mentelmi jog kérdésének elbírálásához conditio sine qua non az előnyomozati iratok, illetőleg azon iratok megléte, a melyek okvetlenül szükségesek az elbírálás szempontjából. Megtörténhetik, hogy ez a nyomozás tul megy azokon a korlátokon, a melyeket a bűnvádi perrendtartás meghatároz. Megtörténhetik az is, hogy az ilyen nyomozat alatt oly alaki, oly perbeli hibák követtetnek el, a melyek a képviselő mentelmi jogát sértik; de ép azért, mert a mentelmi jog kodifikálva nincsen, annak jellemző vonását mindig a konkrét eset adja meg. A bizottság a jelen esetnél is mindig csak azt tartotta szem előtt, hogy történt-e oly alaki jogszabály megsértése a nyomozat folyamán, a mely a képviselő mentelmi jogát a maga nagy- alkotmányjogi és közjogi garancziájában sértette-e vagy sem. A mentelmi bizottság nyugodt lelkiismerettel és teljes meggyőződése szerint azzal vélte ezt kifejezni, hogy annak a bírálatába, hogy történtek-e vagy nem történtek, nem megy bele azért, mert nem forgott fenn oly alaki jogszabálysértés, a mely a képviselő mentelmi jogát bármely irányban érintené. (Helyeslés balfelől.) Mindezek alapján tisztelettel beterjesztem a mentelmi bizottság jelentését, a mely kimondani kéri. hogy Lengyel Zoltán képviselő ur mentelmi joga ez ügyben meg nem sértetett. Tisztelettel kérem a jelentés elfogadását. (Helyeslés balfelől.) Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Kálosi József! Káiosi József: T. ház ! A mentelmi bizottság tárgyalás alatt lévő jelentésének érdemi részével, hogy a panaszolt birói eljárás által Lengyel Zoltán képviselő ur mentelmi joga meg nem sértetett, tökéletesen egyetértek, és magam részéről azt szintén házhatározattá kívánom emelni. (Helyeslés.) A mi azonban a bemutatott jelentésnek nem csak formáját, hanem lényeges tartalmát és különösen az abban felhozott érveléseket illeti, arra nézve, minden tiszteletem mellett, a melylyel a mentelmi bizottság iránt viseltetem, méltóztassék megengedni, hogy őszintén, nyíltan, szabadon kijelentsem, hogy míg egyrészt a jelentés lényege és tartalma nem egészen helyes tényálláson alapszik, mert abban az alkotmányjogi elveknek mintegy összeütköző pontját állította fel, másrészt mivel az érvelésben és a tényállásban sokkal többet mond a kelleténél, a mivel saját álláspontját látszik meggyöngíteni, mivel tehát e jelentést mindkét irányban oly tulajdonságokkal bírónak kell tekintenem, a melyek igen könnyen azt eredményezhetik, hogy a mentelmi jognak aggódó gondossággal párosult, féltékeny őrködést igénylő (Mozgás és derültség.) valódi lényege, czélja és értelme, ha nem is forgattatik ki az igazi valójából, de mindenesetre alkalom nyujtatik némely téves eszmék, veszedelmes eszmék keletkezésére, és különösen (Mozgás.) az eddig alapigazságnak tekintett némely tételek elhomályositására, alkalmat veszek magamnak kifejteni ezekre vonatkozó észrevételeimet, tárgyilagosan, lehető szakszerűséggel, s azon remén3^ben, hogy a mindezideig, mint a t. előadó ur is elismerte és mindnyájan tudjuk, eléggé nem tisztázott, eléggé körül nem bástyázott és ekként ugy igazságügyi, mint politikai tekintetben különféle, sokszor ellentétes módon magyarázható mentelmi jog némely zavaros tételeinek tisztázásához tőlem telhetőleg parányi mértékben hozzájárulhatok. Az első, a mire mindenekelőtt rá kell mutatnom, — hiszem, hogy a t. ház, ha megajándékoz figyelmével, maga is aggodalomra való okot fog abban látni, — az, hogy a mentelmi bizottsággal közöltetett két okirat. Az egyik a hiteles napló, a melyet a t. előadó ur felolvasott, és a melynek tényeit itt mindnyájan ismerjük. De van egy