Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.
Ülésnapok - 1906-128
128. országos ülés 1907 márczius lk-én, csütörtökön. 325 Ekként a törvényjavaslat 7 . §-át Várady Imre képviselő ur módosításával elfogadottnak jelentem ki. Következik a 8. §. Raisz Aladár jegyző (olvassa a törvényjavaslat 8. fát). Bohus Károly : T. ház ! Ezen szakasz első kikezdéséhez rövid módositást vagyok bátor indítványozni. Ez a kikezdés az igazgatói pótlékokról szól, a melyeknek nagyságát a szerint állapítja meg, hogy hány tanítóval bir az illető elemi iskola. Helyesnek tartom ezt, azonban az igazgató, mint tudjuk, nemcsak az elemi iskolát igazgatja egy községben, hanem ott, a hol óvoda is van azzal kapcsolatosan rendszeresítve, azt is igazgatja és sokszor bizony több gondot okoz az óvoda, mint az iskola. Miután a gondnoksági utasítások értelmében az óvónő tagja a tantestületnek, azt a csekély módositást javasolom, hogy a helyett, hogy az mondatik : 3—6, 7—10, vagy 10-nél több tanítóval bíró iskolák, mondassék: 3—6 tagú tantestülettel biró, 7—10 tagú tantestülettel biró, vagy 10-nél több tagú tantestülettel biró iskolák. Ezért a következő módositást vagyok bátor benyújtani (olvassa) : »A 8. §. első kikezdésében háromszor előforduló ezen szavak helyett: »tanitóval biró«, ajánlom ezen szavak bevételét: »tagu testülettel biró«. Elnök : Szólásra senki, sincs feljegyezve. Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A vailásés közoktatásügyi miniszter ur kivan szólni. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Eredeti törvényjavaslatomban több olyan intézkedés volt felvéve, a mely az óvodákra és óvónőkre vonatkozott. A közoktatásügyi bizottság a tárgyalások során hozzájárulásommal mindezen intézkedéseket a törvényjavaslatból kihagyta és azok jelenleg nincsenek a törvényjavaslatban, mert az óvodákról szóló törvény és az óvónők helyzetét szabályozó törvényes intézkedések annyi irányban szorulnak módosításra, hogy nem hosszú idő alatt ennek a törvénynek módositására nézve is javaslattal kell a t. ház elé járulnom. Epén azért nagyon kérném a t. házat, hogy most ne bonyolítsuk össze még kerülő utón se az óvónők helyzetét a tanítónők helyzetével. A mennyiben ideiglenes kisegítésre van szükség, ezt a végrehajtási utasításba fel lehet venni, de nehogy félreértés támadjon, nehogy keressék az okot, miért szólunk tantestületi tagokról és nem tanítókról, kérem, méltóztassanak a javasolt módosítás mellőzésével az eredeti szöveget fentartani. (Helyeslés.) Elnök : Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a 8. §-t Bohus Károly képviselő ur módosításával szemben változatlanul elfogadni, igen vagy nem? (Igen ! Nem I) Kérem azokat, a kik azt változatlanul elfogadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Többség. Kijelentem, hogy a képviselőház a 8. §-t a közoktatásügyi és pénzügyi bizottság szövegezésében változatlanul elfogadta és igy Bohus Károly módosítása elesett. Következik a 9. §. Raisz Aladár jegyző (olvassa a 9. %-t). Maniu Gyula ! Maniu Gyula: T. képviselőház! (Halljuk!) Az ezen szakaszban foglalt intézkedésnek czélja, hogy bizonyos tanítók és tanítónők érdemei elismertessenek. Távol áll tőlem az a gondolat, hogy ezen czéllal szemben állást foglaljak. Ellenkezőleg, manapság elismeréssel adózom azon tendenczia iránt, hogy azok, a kik hivatásuknak tényleg megfelelően eleget tesznek és a kik hivatásuk teljesítése körül érdemeket szereztek, nem csak anyagilag jutalmaztassanak, hanem ilyen megtisztelő czimekben is részesittessenek, Felszólalásom czélja tehát nem az, hogy ezen intézkedést gáncsoljam, hanem hogy a t. ház becses figyelmét azon visszaélésekre irányítsam, a melyek ezen szakasz alkalmazása kapcsán igen könnyen előfordulhatnak. Ismétlem, nagyon kívánom és óhaj tandónak tartom magam is az érdem jutalmazását, de épen olyan bántónak, sértőnek, sőt hátrányosnak tartanám, ha a valódi érdem helyett érdemetlent vagy olyan egyént illetne ezen kitüntetés, a ki nem a tanügy körül kifejtett tevékenysége és nem a tanügy kérdései iránti érzéke és lelkesedése czimén, hanem más természetű szolgálatainak jutalmazásául jutna ezen kitüntetéshez. Nagyon jól tudjuk mindannyian, t. ház, hogy a múltban az ilyen diszkreczionális jogtól függő kitüntetések mennyire felhasználtattak kölönböző politikai czélok szolgálatára; tudjuk, hogy az ilyen kitüntetések és előnyök osztogatása a leggyakrabban valóságos eszköze volt a visszaélésnek és a prepotencziának. Az én szándékom — és nagyon kérem, hogy méltóztassék ezen szándékomat lehetőleg méltatásban részesíteni — ezeknek a visszaéléseknek útját állni. Elismerem, hogy ezt teljes preczizitással megtenni és egyáltalán megakadályozni teljesen lehetetlen, de hiszen az emberi intézmények azért kell hogy alkottassanak, hogy az emberi gyarlóságokkal szemben bizonyos korrektivumokat foglaljanak magukban. Javaslatom is ide vergál, a midőn azt kívánom, hogy ezt a jogot ne bízzuk a miniszter kizárólagos diszkreczionárius elbírálása alá, hanem állítsunk oda olyan korrektivumot, a melyben, minthogy a nyilvánosság vagy legalább is a nyilvánosság valamely látszatának a közrehatásáról lenne szó, a miniszternek prejrotencziális, talán erkölcstelen és protekezión alapuló, de mindenekfelett politikai szolgálatokat jutalmazó törekvése valamelyes féket találna. Nem kívánok ezzel a jelenlegi miniszter ur elé bizonyos gátat vetni, mert hiszen sohase a személyekről beszélünk, midőn valamely törvényes intézkedést életbeléptetünk, hanem arra kell mindig tekintettel lennünk, hogy az idők és azokban az emberek változandók. Épen azért a következő javaslattal vagyok bátor a t. ház elé járulni : A 9. §. első bekezdésében azon szó után, hogy »állomás-helyükön«, iktattassák be a következő néhány szó (olvassa) : »azon közigazgatási bizottság ajánlatára, a melynek területén működik*.
