Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-127

306 127. országos ülés 1907 márczius 13-án, szerdán. vonható. Ez semmi szin alatt el nem fogadható, mert ez a legmesszebbmenő üldözéseknek lehet kútforrása. Hiszen kinek az elbirálására bizzuk azt, hogy melyik cselekmény_ az, amelya»nemzeti jellege ellen irányul? Önök itt a házban százféle véleményt táplálnak az államnak nemzeti jellege tekintetében. A mig az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy ebben az országban minden ember, minden nép szabadon kifejlődhet kultúrájában és nyelvében, addig a mai közbeszólásból azon meggyőződést is meríthetjük, hogy önök nem akarják azt, hogy minden nép a maga kultúráját és nyelvét fejleszthesse. Mit jelent a nemzeti jelleg? Önök szerint a nemzeti jelleg azt jelenti, hogy az országban egynyelvű nép lakjék. Már pedig, ha önök minden egyes tanítót és embert fegyelmi vétség alá fognak vonni, a ki az ellen küzd és fog küzdeni, hogy az országban minden ember egy nyelven beszéljen, akkor önök fegyelmi alá vonhatnak minden nemzetiségi tanítót. (Ellenmondás.) Ugron Gábor: Egynyelvüséget nem kivan senki, csak egymás megértését. Maniu Gyula: T, ház! Egy másik indok, a miért ezen szakaszt el nem fogadhatom és a miért struktúrájában — mert nem a szavakra fektetek súlyt — hibásnak tekintem, a következő. Legyen szabad itt Vajda Sándor t. képviselőtársamnak igazságot szolgáltatni azon jól informáltság látszatával biró szemrehányással szemben, hogy az én igen t. Vajda Sándor barátom, mikor ezen kérdésben felszólalt, nem volt tisztában azzal, a mit beszélt. T. i. Vajda Sándor képviselőtársam azt mondta, hogy ezen törvényben biztositva van ugyan az, hogy az egyes tanítók a felekezetek ellen ne izgathassanak, de nincs biztositva az, hogy az egyes tanítók az egyes növendékek nemzetiségét ne sértsék. Ezt állította Vajda Sándor, és ezt a t. miniszter ur és a körölötte lévő urak azzal az állítással viszonozták, hogy nem tanulmányozta a törvényjavaslatot, mert ez a törvényjavaslatban benne van. Engedelmet kérek, ez a törvényjavaslatban nincs benne, mert a törvényjavaslat azt mondja, hogy fegyelmi vétséget képez, ha a tanitó a növendék vallását sértő nyilatkozatot tesz, mig ellenben Vajda Sándor barátomnak és nekem a sérelmünk az, hogy miután tudvalévő, hogy a tanitó az iskolában mennyire hajlandó törekedni arra, hogy az egyes növendékek már zsenge korukban bizonyos előítélettel és elfogultsággal legyenek iskola társaikkal szemben, mivel tudják, hogy épen a zsenge kor a legalkalmasabb arra, hogy bennük az idegenkedés, a gyűlölség lángját feléleszszék: már ezen szakaszba feltétlenül beleveendő az is, hogy fegyelmi vétséget képez, ha valamely tanitó növendékének vallását és nemzetiségét sérti. T. ház! Önöknek régibb törvényes alkotásaik is vannak, a melyek arra törekesznek, hogy gyűlölet az egyes nemzetiségek közt lábra ne kapjon. De semmit sem tettek arra, hogy ez tényleg meg ne történjék. És ha ilyen jelenségek mutatkoznak az állam élet egyes terein, azt ne nekünk tudják be, hanem önnönmaguknak, mert állami cselekedeteikkel sohasem törekedtek arra, hogy bennünk bizalmat gerjeszszenek az önök intézményei iránt és szeretetet maguk iránt. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Maniu Gyula: Már nagyon előrehaladt az idő és még sok elmondani valóm volna; egész rövidre fogom tehát azt, a mit elmondani feltétlenül szükségesnek találok. A mi a fegyelmi eljárást illeti, egy igen nagy hibájára mutatok reá ennek a törvényjavaslatnak. Önök akkor, a mikor ellenzéken voltak, mind arról panaszkodtak, hogy a főszol gabiráknak és főispánoknak hatalma tulten gésben van, hogy oly intézkedési kör ós hatalom adatott nekik, a mely nem szolgál egyébre, mint kizárólag a néj>jogok megnyirbálására és a nép fejlődésének meggátlására. S ime most ebben a törvényjavaslatban az önök részéről ugyanezen tendenczia nyilatkozik meg. Eegyelmi hatósággá, vizsgálóbíróvá a szolgabírót teszik s a főispánnak az iskolaügy terén — a mi nagyon fontos — olyan ténykedési kört biztosítanak, a mely eddig példátlan volt. Én elvileg ellene vagyok annak, hogy közigazgatási hatóságok ilyen messzemenő és a polgárok szabadságába vágó intézkedési körrel ruháztassanak fel. A másik hibája a törvényjavaslat fegyelmi eljárásra vonatkozó intézkedésének, a mi szintén nagyon fontos, s főleg az, hogy a fegyelmi eljárás megindításával egyidejűleg az illető tanitó felfüggeszthető, sőt egyes esetekben fel is függesztendő. Ez a lehető legreakcziónáriusabb intézkedés, a mely törvényben helyt foghat. Mert hiszen mit jelent az, hogy a fegyelmi vizsgálat megindításával együtt az a tanitó el is mozdítható vagy felfüggeszthető? Azt, hogy az illetővel szabad kénye-kedve szerint bánhat el ki a fegyelmi eljárás megindítására hivatva van. Elég az, hogy valamelyik tanitó ne tegyen eleget azon politikai várakozásnak, a melylyel elébe néznek, arra, hogy állását veszítse. A mi a gondnokságot illeti, ebben én egy olyan jogi intézkedést látok, a mely nagyon sajnálatra méltó preczedenst alkot, — erre nagyon nagy súlyt fektetek — a mely határozottan ellenkezik az országnak alaptörvényeivel, és a mely a mi különleges helyzetünket minden kétséget kizáró világításba helyezi. A törvénynek ezen szakaszába az az intézkedés van felvéve, hogy az iskolagondnokságnak csak az lehet tagja, a ki magyarul irni-