Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-126

126. országos ülés 1907 márczius 12-én, kedden. 267 egyetlenegy sem hivatkozott a házszabályok valamely szakaszára, hanem itt rendes vitatkozást folytatott. Mindenki a házszabályokhoz kérte a szót, de egy sem telj esitette a házszabályok követelményeit. << így értelmeztem én a házszabályokat akkor, a mikor az ellenzék padjain ültem és a mikor obstruáltam. (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Rakovszky István : Itt van az 1904 január 19-iki ülés. Ekkor is szóltam a házszabályokhoz. (Felkiáltások a középen : Melyik paragrafus alapján ?) A 215. §. c) pontja alapján. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Rakovszky István : Ekkor a 216. és 213. §-hoz szóltam és a naplóban ezek olvashatók (olvassa) : »ugyanigy tett Zboray Miklós t. képviselőtársam, a ki ekként szólt: T. képviselőház ! A házszabályok 215. §-a alapján kivánok a 216. §-hoz szólni.« Igenis, t. uraim, mi bennünk, a mikor harczoltunk egy kormány ellen, a mely az alkotmányunkat el akarta tiporni, akkor is megvolt a a kellő lojalitás. (Nagy zaj.) Brediceanu Koriolán : Az mindegy! Nyáry Béla : Szamárság ! (Zaj.) Brediceanu Koriolán : Visszautasítom a szamár szót, tartsa meg magának. (Nagy zaj. Felkiáltások : Rendre ! Rendre ! Korcsmába való! Vizet az öregnek !) Rakovszky István : T. képviselőház ! Mi akkor is kellő lojalitással viseltettünk az ellenféllel szemben, hogy ő is tudja használni a mi fegyvereinket és tudj a fegyvereit a mieinkkel összemérni. Hanem a t. képviselő ur egy hosszadalmas ülés után állott fel, hogy a házszabályokhoz kivan szólni, de a házszabályok nem voltak a kezében és nem is hivatkozott a házszabályoknak valamely szakaszára, (Igaz ! Ugy van !) ugy hogy látta az ember a czélzatot,hogy az elnököt abba a helyzetbe akarja hozni, hogy ne legyen képes ellenőrizni, vájjon valóban a házszabályokhoz szól-e vagy sem? Hogy miként tartotta szem előtt a t. képviselő ur tegnap a házszabályokat, annak jele, hogy két izben vontam meg tőle a szót. Elsőizben azért, mert a házszabályok nyilt megsértése történt, a mikor a t. képviselő ur felszólalt. Akkor szólalt fel ugyanis, a mikor Vajda Sándor képviselő ur még beszélt, ehhez pedig a házszabályok értelmében neki joga nem volt, mert a szónokot csak az elnök szakithatja félbe. (Felkiáltások a középen : Erről nincs is szó ! Ebben igaza volt !) Tehát igazam volt ebben . . . (Nagy zaj.) Elnök : Ne méltóztassanak folyton közbeszólással zavarni a szónokot, különben kénytelen leszek névszerint megnevezni azokat a képviselő urakat, a kik közbeszólnak. Rakovszky István : Ha igazam volt, ha a t. urak oly kegyesek és ezt nem nehezményezik, akkor engedjék meg kijelentenem, hogy igenis tartsa meg mindenki a házszabályokat, a melyek nemcsak az elnökre, hanem az urakra nézve is kötelezők. Ezzel végeztem a 215. §-ra vonatkozó sérelemmel. A másik dolog az, hogy állitólag a 212. §. megsértésével vontam meg Vajda Sándor képviselő úrtól a szót. Hát a t. képviselő ur nem is tudja a házszabályokat, mert nem a 212. §. értelmében vontam meg a szót, hanem a házszabályok 22]. és 222. szakasza értelmében vontam meg a szót. A házszabályok 221. §-a ugyanis ezt mondja (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : »EgyedüI az elnöknek van joga a szólót beszédében félbeszakítani, vagy a tárgytól való eltérés esetében őt figyelmeztetni. Ha szóló kétszeri figyelmeztetés után ugyanazon beszéd folyamán ismétli a fennebbi hibát, az elnök elvonja tőle a szót«. A 222. §. pedig azt mondja : »Az elnök által tett figyelmeztetés vagy rendreutasitás ellen felszólalni, azt visszautasitani vagy vita tárgyává tenni nem szabad.« Kérem, Vajda képviselő ur erre a két szakaszra bőségesen rászolgált. (Ugy van ! Ugy van ! a jobbés a baloldalon.) Részint az elnök úrtól, részint tőlem összesen lá-szer lett figyelmeztetve, hogy a házszabályokat tartsa be. ] 4-szer! És ezen tizennégyszeri figyelmeztetés között volt négyszer az a figyelmeztetés, hogy a tárgyhoz szóljon, holott a házszabályok 221. §-a értelmében ezen reakczionárius elnököknek kötelességük lett volna már a kétszeri figyelmeztetés után megvonni tőle a szót. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ilyen az a tendenczia, hogy itt a szólásszabadságot el akarják nyomni. De, t. ház, én bebizonyítom, hogy a 212. §. értelmében sincs igaza Vlád képviselő urnak. A házszabályok 212. §-a két dispozicziót tartalmaz. Az egyik az a dispoziczió, a melyik azokra vonatkozik, a Idk beszédüket az utolsó negyedóra előtt kezdik meg, a másik dispoziczió pedig az, a mely az utolsó negyedórára megkezdendő beszéd elhalasztásáról intézkedik. Lássuk, hogy mit határoz ez a szakasz. A házszabályok 212. §-a azt mondja (olvassa) : »A megkezdett beszédet az ülés folyama alatt kell bevégezni és azt a következő ülésben folytatni nem szabad«. Az ülés folyama a 203. §-ban van meghatározva, a mely kimondja, hogy az ülés ideje 10-től 2-ig terjed ; ehhez olyan szigorúan ragaszkodik a házszabály, hogy ezen szakasz 2. bekezdése egy bizonyos formalitáshoz kötött eljárást ir elő, nem az egyes képviselőnek, nem az elnöknek, hanem az egész ház részére, arra nézve, hogy 2 órán tul nem akarja az ülés'tartamát meghosszabbítani. De kitűnik ez a házszabályok 122. §-ának 2. bekezdéséből is, a mely a következőket mondja (olvassa) : »A szólásra felirottak közül azon tag, kire az ülés meghatározott idejének vége előtt egy óranegyeddel kerül a sor, joggal bir vagy az ülés idejének meghosszabbítását kérni, hogy beszédét elmondhassa, vagy az ülésnek befejezését kérni, egész beszédjének a következő ülésre halasztása végett«, 34*