Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-125

2<H> l%>. országos ülés 1907 márczius lí-én, hétfőn. Egy hang (haljelől) : Bicskáztak i Vajda Sándor: Nem bicskáztunk mi senkit, nem vagyunk olyan veszélyesek, de lehetünk. (Derültség.) T. ház ! Csak egyre bátorkodom önököt figyelmeztetni, a mi a magyar hazát iUeti. Például román vidéken az az állami elemi népiskolai tanitó román fiu, a kiben az összes zsidó tulajdonságok megvannak, mert nálunk azok már nagy mértékben kifejlődtek, hisz mi is olyan viszonyok között élünk, mint a zsidók és persze bennünk is kifejlődnek azok a zsidó tulajdonságok : hát ő is nyelt, mint hogy a zsidó is kell mindig, hogy nyeljen születésétől kezdve az ő zsidóságáért és kell, hogy mártiromkodjék nap-nap után : nyelt tehát az az oláh fiu is, a ki most állami tanitó lett. De szivében ő románnak érzi magát, habár hű fia hazájának már mint magyar állampolgár. Most végre ott van az ő szeretett oláh gyermekei között és kitör belőle az a sokat elfojtott nemzeti érzés, — hisz mi is emberek vagyunk és érezünk, ő is fogja érezni azt a román nemzeti érzést, mert azt nem verheti ki belőle még az sem, ha állami tanitónak nevezik ki — mondom kitör belőle a román nemzeti érzés és odavágja a gyermekeknek : látjátok ti gyermekek, Mátyás király is csak olyan oláh volt, mint ti. (Derültség.) Ugyebár ez megtörténhetik ? Megtörténhetik az is, hogy az a szerb azt mondja a gyerekeknek: az a Thököly mégis csak szerb volt. (Zaj.) Hammersberg László: Száva igen, de Imre nem. Vajda Sándor : Kinizsi, tudjuk, román volt. Azután a horvát elmondja, hogy Zrínyi és Frangepán horvátok voltak, a tót pedig azt mondja, hogy az a Csák Máté, a ki fenegyerek volt, mégis csak tót volt. HÓdy Gyula : Hodzsa Milán is az volt. (Derültség.) Vajda Sándor: Csak azt akarom mondani, hogy ő teljes jóhiszeműséggel és meggyőződve arról, hogy a magyar haza szeretetében neveli a gyermekeket, mondja ezt, mert feltételezi, hogy ez a mag3^ar szeretettel és a magyar hazaszeretettel — a hogy ő értelmezi a magyar állampolgárok összességének hazáját — nem áll ellentétben. Meglehet, hogy az igen tisztelt vallás- és közoktatásügyi miniszter ur is elismeri ennek az álláspontnak jogosultságát. De megtörténhetik azután, bog}' az a szolgabiró, az a közigazgatási bizottság, vagy pedig a felettes iskolai hatóság ezt nem ismeri el és nemcsak hazaárulást lát ebben, hanem indirekt alkotmánysértést, fegyelmit indit ellene és szerencsétlenné teszi őt. Nem szabad tehát a fogalmakkal igy játszani, hanem én nagyon kérem, hogy a milyen szépen szól — már nyelvi szempontból — ez az esküformula, ép olyan szépen szóljon a logika szempontjából is, és tessék preczize körülirni, hogy miben áll ez a hazaszeretet. Mert én pl. notórius hazaáruló vagyok és mégsem tudom, hogy valaha elárultam volna a hazát. En az én szivemben jó hazafinak érzem magamat, önök pedig hazaárulót látnak bennem. Ép ugy, a mint elölték bennem azt az ambicziót, hogy én hazafinak akarjak feltűnni, ép ugy fogják elölni a tanitóban is. Mert a mikor én bejöttem ebbe a házba és önök a fejemhez vágták uton-utfélen, ok és indok nélkül, hogy hazaáruló, méltán felforrt bennem ez inzultusra a vér, mert ugy éreztem, hogy vagyok olyan hazafi, mint bárki más, de aztán annyira sikerült önöknek engem demoralizálni, hogy most már ezt nem inzultusnak fogom fel, hanem megtiszteltetésnek. (Zaj. Derültség.) így fognak járni a tanítók is. (Zaj.) Már most áttérek beszédem tulajdonképeni point-jére. Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urat, hogy ha beszédének point-jére most akar áttérni, tegye ezt lehető rövidséggel, mert a házszabályok 212. §-a értelmében már most a napirend megáUapitása után kell nézni. Vajda Sándor: Nagyon sajnálom, hogy nem fejthetem ki teljes részletességgel, a mit mondani akartam, és tekintettel arra, hogy alkalmam lesz majd a részleteknél nyilatkoznom, iparkodni fogok rövidre fogni, a mi mondandóm még van. Egy határozati javaslatot akarok benyújtani és nagyon kérem önöket, hogy ezt, valamint a dr. Miháli Tivadar és Novacu Aurél által beterjesztett határozati javaslatokat is szivleljék meg és méltassák arra az elbánásra, a melyet azok az állami tanítók érdekében megérdemelnek. (Halljuk! Olvassa): Határozati javaslat. Utasittatik a közoktatásügyi kormány, hogy a jelenleg tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat visszavonása után, midőn a dr. Miháli Tivadar képviselő által benyújtott határozati javaslat alapján kidolgozott törvényjavaslatot fogja a ház elé terjeszteni, egyidejűleg terjeszszen elő egy törvényi avaslatot, mely az állami, illetőleg felekezeti tanítói kamarák autonóm szervezését biztosítja oly alapon, hogy ezen kamarák jogköréhez tartozik a közoktatásügyi kormány, illetve a felettes hitfelekezeti hatóságokhoz jóváhagyás és miheztartás végett az előléptetendő, áthelyezendő és kitüntetendő tanítók névsorának évenkénti megállapítása. (Helyeslés a középen. Egy hang baljelől: így lesz ! Derültség bálfelöl.) Ez engem arra bátorít, hogy máskor is ilyen röviden indokoljam meg felfogásomat, mert látom, hogy sikerült önöket felfogásom igaz volta felől meggyőzni. (Zaj. Derültség.) Nem volna teljes beszédem, t. ház, ha nem indokolnám meg kissé, (Derültség.) hogy miért várom el a miniszter úrtól, hogy visszavonja a javaslatot. Ha valaki ily nagy többség felett rendelkezik, a mely bármit megszavazni legszentebb kötelességének tartja, akkor nem szégyen, ha visszavon egy törvényjavaslatot. Nem akarom felmelegíteni, hogy Polónyi is elment odáig, hogy visszavonta a Juriga-esetben tett előterjesztéseket, csak hivatkozni akarok egy kis ország, Románii példájára, a melyet önök oly sokszor állítanak követendő például elénk. Romániában történt, hog3

? a közoktatásügyi miniszter a magasabb