Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.
Ülésnapok - 1906-125
256 125. országos ülés 1907 márczius 11-én, hétfőn. Hogyha ezt keresztülvitték volna, mi lett volna akkor ? Nagyon természetes, t. ház, hogy. akkor a mi népünk is, meg az agitátorok is csak olyan lanyha agitátorok volnának, mint azok, a kik nem is agitátorok. Látjuk azután, hogy milyenek lesznek a mi u. n. agitátoraink, a mikor bekerülnek a parlamentbe. Csak egy klasszikus példára utalok. Brediceanu barátomra, a ki bekerült közibénk. Notórius agitátornak tartják, a ki abból a környezetből származott ide, a hol olyan ritka volt a magyar, mint a fehér holló. Ezzel a hasonlattal meg van elégedve t. képviselőtársam. Azt mondta nekünk mindig: miféle dolog az, hogy ti olyan radikálisok vagytok, miért beszéltek olyan sokat és olyan radikálisan, miért vágjátok ki ugy a rezet, szépen kell beszélni, meg lehet őket ugy is győzni. Mi azon az állásponton állottunk, hogy mi igenis igy vagyunk meggyőződve, mi, a kik sokat hallottuk a vad oláht emlegetni, a kikben meggyűlt a méreg, a melynek ugyebár, valahol ki kellett törni. És ime, az a mérsékelt felfogású Brediceanu az önök iskolájában olyan szépen fejlődött, hogy most valamennyiünket túlszárnyal radikalizmus tekintetében, önök fejlesztették ide legnagyobb gyönyörűségünkre. Hogy visszatérjek a 14. §-nak c) pontjára, azt hiszem, méltányos, hogy a mi keresztülvitetik a hitfelekezetekkel szemben, hajtassék végre addig, mig nemzetiségi törvény van, a nemzetiségiekkel szemben is. Legyen törvénybe iktatva, hogy a nemzetiség ellen sem szabad a tanitónak izgatnia. Bedőházi János előadó : Benne van a törvényjavaslatban ! Vajda Sándor : Nincsen benne, felolvasom még egyszer (olvassa) : »Ha a hitfelekezetek vagy egyes társadalmi osztályok, úgyszintén a tulajdon vagy a házasság jogintézménye ellen izgat, vagy törvény ellenére magán- vagy köztulajdon felosztásával amit, vagy ha növendékei bármely részének vallási meggyőződését sértő nyilatkozatot tesz, történtek legyen ezek a hibák akár az iskolában, akár stb.« Én tehát, t. referens ur, nem tudom fel-fedezni azt a szót, hogy nemzetiség. (Felkiáltások : Benne van a c) pontban !) Bedőházi János előadó : Abban a javaslatban, a mely tárgyalás alatt áll, benne van a szövegben. (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter (átadja a szónoknak a javaslatot) : Tessék elolvasni ezt a pontot; itt van. Vajda Sándor : Ha benne van, a legnagyobb köszönettel veszem azt tudomásul. Sümegi Vilmos: Három óra hosszat beszél és nem tudja, mi van a törvényben. Vajda Sándor : Ebben a javaslatban, a mely előttem fekszik, nem láttam benn. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Mindig benne volt, én szövegeztem személyesen. Vajda Sándor: Akkor nagyon örvendek. (Felkiáltások : De kitti, inasként fog cselekedni!) Erre a közbeszólásra azt válaszolom, hogy kint is igy cselekszem. Ebben az értelemben nevelem gyermekeimet, de ha beadom őket a magyar tanitók kezébe, azok nevelnek belőlük román sovinisztát, hogy jobbat sem keU. Pedig kölcsönös egyetértésre volna szükség és nem arra, hogy ugy az iskolában, mint az életben gyűlöljék egymást a nemzetiségek. Ezt akarjuk elérni mi, s erre nem nyújtanak soha segédkezet. Ha tovább tanulmányozom ezt a javaslatot . . . Egy hang : Most beszéd közben ! Vajda Sándor: ... és a harmadik pontot veszem figyelembe, akkor látom, hogy a fegyelmi vizsgálatot kis- és nagyközségekben a főszolgabiró, rendezett tanácsú és törvényhatósági joggal biró városokban a polgármester vezeti. A vizsgálat foganatosításának idejéről órtesitendő a tanfelügyelő, a ki ott saját személyében vagy megbízottja által jelen lehet. Szóval nem köteles jelen lenni. Ezt nem értem. t. ház, azon sok rossz tapasztalat után, a melyeket közigazgatásunk, közigazgatási tisztviselőink tekintetében tettünk. Miután beismerték önök mindnyájan, beismerték a miniszter urak, még a belügyminiszter ur ő nagyméltósága is, hogy hiszen tényleg gyatra és nagyon rossz a mi közigazgatásunk ; miután beismerik mindnyájan, hogy ferde az a helyzet, hogy a szolgabiró egy személyben vádló, védő és elitélő közeg lehet, s miután elismerik önök azt, hogy tényleg javítani kell ezen a helyzeten, a mely már azért is ferde helyzet, mert az a főszolgabiró, még ha angyal volna is és nem szolgabiró, sem volna képes azon roppant sok kötelezettségnek eleget tenni, a melyek ő reá, mint köztisztviselőre hárulnak; miután önök mindezt elismerik, látják, hogy mily rossz közigazgatásunk, és tudják, hogy a szocziális bajok és a nemzetiségi kérdés a legakutabbak és a legfájdalmasabb sebet épen a közigazgatási hatóságok tapintatlansága üti : akkor csodálom, hogy most, miután már mindenféle volt az a szolgabiró ; miután már közegészségügyi szakértő is volt. a mint hogy ma is az, hogy most még pedagógust is akarnak belőle csinálni. (Ugy van! a nemzetiségiek padjain. Mozaás balfelöl. Halljuk !) Lehet az a szolgabiró vagj^ főszolgabiró bármilyen művelt úriember, tanulhatott az akármennyit, mert hiszen azért vagyunk a világon, azért még nem "kell, hogy szaktekintély legyen pedagógiai dolgokban, pl. pedagógiai vonatkozású fegyelmi ügyekben. Épen ezért t az én felfogásom és nézetem teljesen eltér attól, a melyet az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur és, ugy . látszik, a t. ház teljes többsége is vall, — mert hiszen egyetlen egy szónok sem iratkozott fel szólásra — t. i. azon nézeten vagyok, hogy ne terjeszszük ki a szolgabirák és főszolgabirák jog- és hatáskörét. Nemcsak bizalmatlanság kérdése ez, hanem az a szempont vezet bennünket, hogy ne nehezitsiik meg ezen, úgyis elég nehéz állásokat, mert ha a curiai birák tul vannak terhelve és azokat tehermentesitendőknek tartják, akkor gondoljanak a szegény főszolgabirákra is, a kiknek talán még
