Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.
Ülésnapok - 1906-125
125. országos ülés 1907 márczius ll-én, hétfőn. 251 helyzetét részben az által, hogy egy bizonyos gyermekszám mellett ne legyen mind katonaköteles, részben pedig, hogy az ország költségén neveltessék néhány gyermek. Igaza van a memorandumnak és talán ép ezért nem mehetünk el a tanítókkal szemben eddig, mikor konstatálja, hogy sok oly tanitó, ki jól házasodott, jó pártit csinált, ha sok gyermeke van is, mégis könnyebben nevelheti azokat, kevésbbé szorul segélyre, mint az olyan tanitó vagy tanítónő, a ki nem házas ugyan, de gondoskodni kénytelen öreg szüleiről, két-három, esetleg több nővéréről vagy fivéréről, a kiket iskoláztatnia kell. Ép ezért méltányosnak tartanám, ha a közoktatásügyi kormány a tanítóság ezen felfogását figyelmére méltatná. Ha az összes tanítóságra, tanítókra ugy, mint tanítónőkre egyaránt mérjük a kötelességeket. akkor másfelől az állam köteles, hogy egyaránt szabályozza azok fizetését is. A 13. §-ra vonatkozólag az állami tanítók emlékirata a következőket mondja (olvassa): »Az előző paragrafus azt mondja, hogy a fizetésemelkedésre megállapított igény csak jogerős fegyelmi ítélettel korlátozhatók A felolvasott 13. §. azt mondja, hogy a fizetésemelkedésre megállapított igény csak jogerős fegyelmi ítélettel korlátozható. Ez pedig megengedi, hogy a magasabb lakbérosztályban szolgáló tanitó közszolgálat érdekében alacsonyabb fizetési csoportú község iskolájához is áthelyezhető. Ez a tanitó uj fizetésemelkedésben csak akkor részesül, mikor- ennek a csoportnak a skálája szerint ide emelkedik a fizetése. Most néhány példa van itt felsorolva, a melyeket, kérem, méltóztassanak jól megszívlelni, mert ezek jobban karakterizálják a tanítóság sérelmeit, mint egy bármily hosszú diskusszió vagy tárgyalás. Tehát pl. (olvassa) •' »Valakit a 20-ik szolgálati évben Újpestről Zágon-Bárkányra helyeznek át. Ennek Újpesten 2000 korona fizetése volt. Uj helyén a 20 éves tanítót 1800 korona illeti meg. Ez a tanitó tehát nem 5 év múlva, hanem 10 év múlva részesült a 200 korona emelkedésben. Büntették, holott fegyelmi vétsége, s fegyelmi büntetése sem volt. És a büntetés felette nagy is, mert ez 5 éven át épen 1000 korona, s ez ötszörösen múlja felül a 14. §. 4. pontjában legnagyobb pénzbirságnak megállapított 10°/o-ot. íme, ez is azt mutatja, hogy e nagy méltánytalanságok a lakbérosztályok szerint megállapított csoportosításból erednek «. Teljesen magamévá teszem a tanítóságnak ezt a felfogását, mert tényleg e rossz és visszás állapot, mindezek a ferde helyzetek, a melyek előállanak, — természetszerűleg a törvény hibájából — ott lelik közös kutforrásukat, hogy a lakbérosztályok szerint van megállapítva a csoportosítás, a helyett, hogy egységes volna a fizetés és meg volna adva a lehetőség, hogy 5 évenként — vagy egy más meghatározandó időközben — előléphessen a tanitó. Különösen ferde az a helyzet, hogy egy tanítót akkor, a mikor minden hiba nélkül, tehát anélkül, hogy akár fegyelmi vétséget követett volna el, akár pedig a legkisebb jogos szemrehányás is érhette volna hivatalos működése és állampolgári magatartása miatt, áthelyeznek egy más községbe. Áthelyezik — tegyük fel — azért, mert kiváló képességű tanfórfiu, vagy pedagógiai erő és mert egy demoralizált faluban vagy községben szükség van egy olyan tanítóra, a ki a népet, a demoralizált iskolaköteles gyermekeket lelkesítse és átalában lendületet adjon az ott hanyatlásnak indult közviszonyoknak. Mikor egy ilyen kiváló tanférfiut, egy ily jeles tanítót helyeznek át, — a mi bizonyosan elő fog fordulni már csak a viszonyokból kifolyólag is — akkor ezt a tanítót a helyett, hogy a mint azt veleszületett jeles tulajdonságai, nagy képzettsége és kiváló pedagógiai ereje révén megérdemelné, jutalomban részesítenének, valójában nemcsak degradálják, hanem egyszersmind évenként még 200 koronával károsítják is, a mi 5 éven át — mint itt helyesen van felemlítve — 1000 koronát tesz. Ez a 13. §. tehát a 12. §-szal összeütközésben van és ezek együtt alkotják a törvényjavaslatnak Achilles-sarkát és ha változatlanok maradnak, épen ellenkezőjét fogják elérni annak, a mi helyes volna. (Az elnöki széket Rakovszky István alelnök foglalja el.) A 14. §-ra vonatkozólag a tanítók a következőket mondják: »Minthogy már a szakasz bevezetése is jelzi, hogy ideiglenes jellegű, a tanítók egyelőre a fegyelmi eljárásban azt kívánják, hogy a fegyelmi vétségek felsorolásánál a d) és ej pontban emiitett durva jelző némileg írassék körül, mert ez sok félreértésre adhat alkalmat, s míg az egyik fegyelmi bíróság egy rakonczátlan gyermekhez intézett keményebb hangú szót is durvaságnak minősíthet, addig a másik a testi büntetések enyhébb eseteit sem tekinti annak. Talán elfogadható lenne, ha a d) pontban kategorikusan kimondanák, hogy a testi büntetés alkalm fegyelmi vétség«. Az illető paragrafusnak d) és e) pontja ugyanis azt mondja, hogy »d) a növendékekkel való durva bánásmód által« és »e) a felettes hatósággal szemben tanúsított engedetlenség vagy durva tiszteletlenség által« követ el a tanitó fegyelmi vétséget. Ezekre nézve fejti ki a tanítók emlékirata, hogy a fegyelmi biróság egy-egy keményebb hangú szót is gorombaságnak, durvaságnak minősíthet. Épen azért talán az volna elfogadhatóbb, hogy a testi büntetés alkalmazása legyen fegyelmi vé'ség. íi-j