Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-124

224 ii'/. országos ülés Í9ü7 márczius 9-én, szombaton. A jogi formulák kérdését szívesen reá bízzuk a kormányra, de engedje meg a t. kormány, mi tudjuk csak, a kik tapasztalásból ismerjük a kérdést, hogy voltaképen mi is a bajunk. És nemcsak ebben a kérdésben, de minden tekintetben óhajtanok, hogy a kormány oly álláspontra helyezkedjék, hogy hazai viszonyainknak megfelelő törvényeket alkot. (Helyeslés a középen.) Egy másik megjegyzésünk, t. ház, az, hogy talán időelőtti ez a törvényjavaslat, illetőleg a tanitók fizetésének felemelése ugy az áUami, mint a felekezeti tanitókra nézve. (Ellenmondások a baloldalon.) Mi elismerjük, hogy a mai viszonyok között a tanitóság is joggal megkívánhatja, hogy fizetése felemeltessék, de azt hiszszük, hogy más tekintetben figyelembe kellett volna vennie a kormánynak azon sanyarú anyagi helyzetet is, a melyben ma népünk van. Hiába állítunk fel iskolákat, hiába áldozunk népoktatásunk fejlesztésére milliókat akkor, a mikor a nép Amerikába megy ki. T. ház ! Ez a kabinet, midőn a kormányzatot átvette, igérte oly intézmények létesítését, melyek a nép sorsán segitni vannak hivatva ; többek között igérte a progresszív adó behozatalát is. Ez benn volt a kormány programmjában és én nem értem, miért teszszük félre az ilyen fontos, a programúiba is felvett ügyeket és miért térünk át más kérdések megoldására, a melyek nincsenek benne a programmban ? (Zaj a baloldalon.) Benn volt a kormány programmjában a katholikus autonómia és a katholikus papi kongrua kérdésének megoldása is, és erre sem reflektál a kormány. (Ellenmondások a baloldalon.) Ugron Gábor: Hiszen beszélt róla Apponyi a költségvetés tárgyalásakor ! De nem tetszett itt lenni! Miháli Tivadar : Tessék megoldani a katholilikus papok kongrua-kérdését, (Felkiáltások a báloldalon : Nem tartozik ide !) mert azt el kell ismernie a vallás- és közoktatásügyi miniszter urnak is, hogy a papságnak is megvannak a maga érdemei, és sajnos, hogy ma oda jutottunk, hogy a katholikus papság, — nem teszek, különbséget a római és görög katholikus papok között — ott tart, hogy vannak eklézsiák, a hol csekély 100—120—130 forintért teljesiti a pap a szolgálatot. Ugron Gábor : Olyan nincs. Még román sincs ; annak is van kongrua-pótléka. Miháli Tivadar: Igaz, hogy van pótlék, de csak oly lelkészek részesülnek segélyben, a kik politikai szolgálatot tesznek. Ugron Gábor : Ez egyáltalán nem tartozik ide. Miháli Tivadar: Tovább megyek. Akkora a visszaélés e tekintetben, t. ház és t. miniszter ur, hogy tudok esetet, a mikor egy lelkészt, a kinek négy gyermeke van és a kinek az eklézsiától alig 150 forintnyi jövedelme van, nem részesítettek állami segélyben, mert egyházában a nép közt prédikálva . . . (Felkiáltások : Izgatott !) Ugron Gábor ". Tömlöcz való az ilyennek, nem kongrua ! Miháli Tivadar : .. . egyházi beszédében figyelmeztette a népet, hogy az italtól tartózkodjék. Ugron Gábor: Ez már helyes ! Miháli Tivadar : És az ő szép beszéde és kapaczitálása folytán csakugyan nagy mértékben megcsökkent a pálinkafogyasztás a községben. (Felkiáltások : Ez nem tartozik ide!) Mi történt! ? Az illetőt bepanaszolták a főispánnál, alispánnál, szolgabírónál és az u. n. fekete-könyvbe jutott a szerencsétlen ember, és ebből az okból nem kapott államsegélyt. (Zaj.) Elnök (csenget) : Nagyon kérem a t. képviselő urat, (Felkiáltások : Halljuk az elnököt!) méltóztassék közeledni a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslathoz. (Elénk helyeslés.) Mert mégsem engedhető meg, hogy a t. képviselő ur itt oly dolgokról beszéljen, melyek tulaj donképen ezzel a törvényjavaslattal semmiféle összefüggésben nincsenek. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon. Felkiáltások a középen : Szólásszabadság I) Bocsánatot kérek, itt a szólásszabadságot senki sem korlátozza, én legkevésbbé. Nekem, mint elnöknek kötelességem arra ügyelni, hogy itt azokat a korlátokat, a melyeket a házszabályok állítanak fel, senki át ne hágja. (Élénk helyeslés.) Mert ha ezt megengedném, akkor méltán tehetnének szemrehányást, hogy nem helyesen kezelem a házszabályokat, és nem vagyok méltó erre a helyre. (Elénk helyeslés és taps.) Miháli Tivadar : Csak azt bátorkodom megjegyezni, hogy csak annyiban hivatkoztam a lelkészekre, a mennyiben szerény felfogásom és meggyőződésem szerint az egyház és az iskola édestestvérek. Ugron Gábor : Az állami iskolákról van szó ! Miháli Tivadar : Sem az egyik, sem a másik nem lehet meg egymás nélkül és ha mindkettő tekintetében egyöntetüleg és parallel nem intézkedik az állam, az az egyház, a mely iskola nélkül fog maradni, a franczia egyház sorsára jut. (Zaj.) Elnök : A t. képviselő urnak joga lesz ezt a kérdést fejtegetni akkor, a mikor a nem állami tanitók fizetésrendezéséről lesz szó. Itt pedig ne tessék szemrehányást tenni az elnöknek, hogy a szólásszabadságot korlátozza. Mindent a maga helyén. Most az állami iskolai tanitók fizetésrendezéséhez méltóztassék szólni, és méltóztassék ehhez ragaszkodni, mert különben, ha ezen tul méltóztatik terjeszkedni, és oly javaslathoz szól a t. képviselő ur, a mely napirendre kitűzve nincs, a képviselő úrtól meg fogom vonni a szót. (Elénk helyeslés.) Miháli Tivadar : T. ház ! Felhoztam többek közt, hogy nem tartom alkalmasnak az időt a jelenlegi törvényjavaslatnak törvényerőre emelésére anyagi szempontból sem, mert a nép a terhet nem birja meg. De nem tartom helyesnek a törvényjavaslatot abból a szempontból sem, mert ellenkezik az eddig szentesitett törvényekkel, azok tételes intézkedéseivel, a mennyiben az 1868. évi XLIV. t.-cz. 17. §-a értelmében az állam köteles gondoskodni, hogy a nem magyarajku nemzetisé-