Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-124

224. országos ülés 1907 márczius 9-én, szombaton. 221 igazságügyi bizottság szövegezése szerint elfogadni, igen vagy nem % (Igen !) Ha igen, akkor azt elfogadottnak jelentem ki. Ezzel, t. képviselőház, a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat általánosságban és részleteiben is letárgyaltatván és elfogadtatván, javaslom, hogy annak harmadszori olvasását a ház legközelebbi ülésének napirendjére kitűzni méltóztassék. (Helyeslés.) Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni 1 (Igen!) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik az állami népiskolai tanitók illetményeinek szabályozásáról és az állami népiskolák helyi felügyeletéről szóló törvényjavaslat (írom. 410, 432) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Bedőházi János előadó: T. képviselőház! Az állami elemi népiskolai tanitók illetményeinek szabályozásáról és az állami népiskolák helyi felügyeletéről szóló törvényjavaslatot a közoktatásügyi bizottság letárgyalta, arra nézve megtette a maga módosításait és az ezen módositások szerint szövegezett törvényjavaslatot a t. képviselőház elé terjesztette, minden további megjegyzés nélkül ajánlva azt ugy általánosságban, mint részleteiben való elfogadásra. Legyen szabad azonban nekem ezen törvényjavaslathoz még a következő megjegyzéseket fűzni. (Halljuk! Halljuk !) A midőn az 1868 : XXXVIII. t.-cz. egy rövid szakasza megvetette az állami elemi népiskolák törvényes alapját, e törvény megalkotói kevés súlyt fektettek erre az intézményre és a népnevelés elsőrangú tényezői gyanánt a hitfelekezetek által fentartott népiskolák mellett a felállitandó községi népiskolákat tekintették. Abban az aránylag rövid vitában, a mely akkor az emiitett törvény országgyűlési tárgyalása alkalmával lefolyt, az ellenzéki felszólalások inkább az 1848 : XX. t.-cz. végrehajtását érintették, bár a hitfelekezeti iskolák állami segélyezésétől akkor nagyon sokan idegenkedtek. Kifejezést adott ennek az ellenzék akkori vezére, Tisza Kálmán is, bár megjegyezte azt, hogy a hitfelekezeti iskolák állami segélyezését elkerülhetetlennek tartja. Egyetlenegy hang emelkedett csupán az állami iskolák mellett: Bobory Károly szólalt fel, a ki Amerika példájára hivatkozva, kizárólag egyetlenegy nagy czél, a nemzeti érdek szolgálatában az állam kezében óhajtotta csoportosítani az összes népnevelési intézményeket. Általában véve azonban az állam jogán a nevezett törvényczikk 84. §-a értelmében felállitandó és fentartandó elemi népiskolákat csak mint szükségpótlókat állitották oda, a hol sem község, sem hitfelekezet a népnevelés tekintetében a maga feladatának megfelelni nem tud. A teljes optimizmus korszaka volt ez ; hitték és remélték, hogy a magyar társadalmi és községi élet önmaga erejéből is megépítheti a kultúra alajaját képező népoktatási intézményeket, és a törvény, a mely akkor meghozatott, csak mintegy varázsvessző gyanánt szolgált volna, a mely fel fogja kelteni és fokozni a szunnyadó erőket. Biztak abban, hogy a népben nemzetiségi és nyelvi különbség nélkül a kulturális színvonal emelkedése, a nép értelmének fejlesztése által lehetővé válik a kölcsönös megértés, a testvériesülés, és a magyar politikai nemzetnek egy nemzetté való összeolvadása, és letörnek, lesimulnak rendre azon érdességek, melyek a társadalmi, felekezeti, nemzetiségi tényezőknek a történelmi magyar nemzet 1848-ban ujjáalkotott épületében szilárd, egységes összeforradását gátolják. Azok a férfiak, a kik az 1868 : XXXVIII. törvényczikket alkották, még közvetlen szemlélői voltak ama, a világtörténelemben is ritkán előforduló nagy, magasztos jelenetnek, a midőn egy, csupán akkor még rendekből álló nemzet önkényesen őszintén kifejlett erkölcsi érzetét és bölcseségét, finomult életösztönét követve, lemond előjogairól és társadalmi, felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül kész keblére ölelni e haza minden szülöttét, és kész helyrehozni egy pillanat alatt mindazt, a mit előítélet, tudatlanság és önzés évszázadokon át vétett. Es hogyne hihette volna, hogyne remélhette volna ezt, hogyne bizott volna ebben az akkori nemzedék, a mely egykor ezt a nemzetet alkotta, hogy azért a nagyságért, a melyet akkor tanúsított, hasonló nagyságot fog várni az uj nemzettől. Azoknak az embereknek törvényalkotásaiban még felcsillámlani látjuk azt az őszinteséget, azt a nyíltságot, mintegy visszasugárzó fényét azon dicsőséges, nagy napoknak, a melyeknek részesei voltak. A 60-as évek, a múlt század derekának évei nemzetünk történetében a naiv eposzoknak homeri korszakát alkották, a mely nemzetünknek fenséges ragyogó őskorát követte. Semmi sem jellemzi jobban ezt a korszakot, mint két törvény alkotása : az 1868 : XLIV. t.-cz., a nemzetiségi törvény és az 1868 : XXXVIII. t.-cz., a népoktatásról szóló törvény. De talán nincs is két törvény, a mely kevésbbé vezetett volna ahhoz a czélhoz, a melyet alkotóik általuk elérni akartak : az osztatlan, érzésben, gondolkozásban egységes magyar nemzetnek a teljes kifejlődéséhez. És hogy ez a czél megvalósítható azon az utón is, a melyet ők jobbnak hittek, a melyet ez a két törvény is mintegy kijelölt, abban az akkori nemzet joggal bizhatott. Akkor a nyelvi különbségekkel szemben elég erősnek mutatkozott még a közös történelmi múlt és fennállottak még javarészben azok az intézmények, a melyek e közös történelem folyamán fejlődtek. A néplélek a különböző nemzetiségeknél a különböző nyelv daczára is nagyon sok egyezőt mutatott. A föld, a talaj, az éghajlat, a geográfiai tényezők átalakító és egységesítő ereje akkor sokkal világosabban tükröződött vissza a népiélekben, mint ma, a mikor az alig értett ködös, homályos idegen elméletek, alakot nem ölthető vágyak, mesterséggel felkeltett és táplált törekvések homályosítják el. Brediceanu Koriolán : Nem áll! Bedőházi János előadó : Azonban, t. képviselőház, kénytelenek vagyunk más módokat, más eszkö-