Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.
Ülésnapok - 1906-124
216 ilk. országos ülés Íb07 márczius 9-én, szombaton. tézkedéseit, a mely házszabályintézkedések mindenütt a legfontosabb alkotmánybiztositékot képezik, azt hiszem, hiábavaló törekvés lesz más biztosítékot keresni, s ha nem tudjuk megbecsülni és tisztelni a meglévő biztosítékok által reánk ruházott kötelességeket és jogokat egyaránt, ugy nem vagyunk ujabbakra érdemesek. (Igaz ! Ugy van! a nemzetiségiek padjain.) Intenczióm kizárólag az volt, hogy ezen paragrafus helyes alkalmazásának módját kimutassam, hogy kimutassam, hogy ennek eddig elég nem tétetett és kérjem, hogy ezen házszabályintézkedés a legszigorúbban betartassák. Mert hiszen engedelmet kérek, hogy ha én ezt a kérdést meritumban akarnám tárgyalni, mi sem volna könnyebb részemről, mint azon nagy államéleti elveknek és funkczióknak tárgyalásába bocsátkozni, a melyek a népszuverenitást és a népszuverenitásnak a parlamentben való megnyilatkozását személyesitik ; de nem akarok ezzel foglalkozni, hanem le akarom szögezni azt a tényt, hogy ez a parlament, a mely a szabadelvű kormány megbukása következtében megárvult mandátumok parlamentje, nagyon mostohán bánik el azon kötelességekkel és azon jogokkal, a melyek épen ezt a parlamentet és ezen parlament egyes tagjait megilletik. (Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) T. ház ! Röviden be akarván fejezni ezen felszólalásomat,kétirányu kérést terjesztek elő. Első kérésem az,, hogy az igent, kormány kegyeskedjék azon törekvései közben, a melyekkel az alkotmánybiztositékokat megszerezni kívánja, egy olyan alkotmánybiztositékot is megszerezni, a melylyel kényszeríteni lehetne a kormányt arra, hogy parlamenti kötelességeit teljesítse. (Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) Másik kérésem pedig az volna, hogy kegyeskedjék az igen t. elnök ur oda hatni, hogy a kormány tagjai ezt a kötelességüket — és pedig minden egyes képviselővel szemben egyformán — teljesítsék. (Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) Mert, mélyen t. uraim, önök talán szemünkre vethetik azt, hogy mi olyan politikai elveket vallunk, a melyek önöknek nem tetszenek, vagy a melyeket önök talán magukra nézve károsaknak tartanak, (Ugy van!) de azt nem tagadhatják önök, hogy mi a népszuverenitás egy részének képviselői vagyunk; azt nem tagadhatják önök, hogy mi ezen házban integráns részei vagyunk azon szuverenitásnak, a melyet ezen parlament a maga egészében képvisel, és akkor, midőn önök velünk szemben ilyen álláspontot foglalnak el, s akkor, a midőn különösen velünk szemben nem teljesitik a miniszterek és a parlament minden faktora alkotmányos kötelességeiket, akkor ez épen a szuverenitásnak semmibevevését jelenti. Tisztelettel kérem, méltóztassék e kérésemet tudomásul venni. (Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólni ! (Halljuk ! Halljuk !) Wekerle Sándor miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselő ur felszólalására mindenek előtt azt kívánom megjegyezni, hogy a kormány különbséget a tekintetben, hogy mely oldalról és ki által intéztetik hozzá interpelláczió, sem eddig nem tett, sem jövőre tenni nem fog. Hogy a t. nemzetiségi képviselő urak köréből merültek fel azon interpellácziók, a melyekre eddig válasz nem adatott, annak egyszerű oka az, hogy a t. képviselő urak, daczára annak, hogy csak tizenhármán vannak, sokkal többször interpelláltak, mint a nagyszámú többi képviselő urak együttvéve, (ügy van! Ugy van! a hal- és a jobboldalon. Mozgás a nemzetiségiek padjain.) Nekem ez ellen semmi kifogásom sincs ; nem akarom, hogy ez a joguk korlátoztassék ; csak ne vonják le ebből azt a következtetést és ne illessék a kormányt azzal a váddal, hogy nem egyformán bánik el a különböző képviselők részéről hozzá intézett interpellácziókkal. Ha a t. képviselő urak lélekarányban méltóztatnának ezt a jogot igénybevenni (Helyeslés.) és az interpellácziókra adott feleletek számát lélekarány szerint megosztanák, ugy azt méltóztatnának látni, hogy ugyanannyit, vagy csaknem annyit foglalkoztunk a t. képviselő urakkal, mint az összes többi képviselőkkel. (Ugy van ! Ugy van !) Másik megjegyzésem arra vonatkozik, hogy a t. képviselő ur alkotmánybiztositékokat keres a tekintetben, hogy a kormány teljesítse kötelességét. Bocsánatot kérek, a képviselő ur előtt is tudva van az, hogy egy parlamentáris kormányt a többség egyszerű szavazattal való állásfoglalással mindig kötelességének teljesítésére szoríthat. Ez a joga a parlamentnek a legnagyobb mértékben megvan; meg lehet győződve a képviselő ur, hogy a képviselőház többségének a kormány eljárásával szemben egyszer kifejezett helytelenítése esetén a legnagyobb alkotmánybiztositékot alkalmazták ezen kormány irányában, mert akkor többé helyén maradni nem fog. (Ugy van!) A mi a dolog érdemét illeti, elismerem, hogy forma szerint a t. képviselő urnak igaza van, mert igen sok olyan interpelláczió van, a melyekre mi 30 nap alatt a választ nem adtuk meg. Részemről is két ilyen általa beterjesztett interpelláczióra vagyok adós a válaszszal, de meg is mondom az okát, hogy miért. En, ha hozzám interpelláczió intéztetik, lehetőleg azonnal válaszolok rá, de, bocsánatot kérek : ha az interpelláczió hozzám és egy másik miniszterhez intéztetik együttesen, vagy ha, a mint itt az egyik képviselő ur tette, valamemryi miniszterhez hozzám czimezve intéztetik az interpelláczió, akkor azokra az interpellácziókra azonnal válaszolni lehetetlen, mert a többi minisztert érdeklő ügyeket csak együttesen lehet elintézni. Másodszor, méltóztassék ezen interpelláczióknak természetét egy lássé közelebbről megnézni. A képviselő urak, a midőn a kormányhoz interpellácziót intéznek, mindig vádat emelnek mások ellen. Vádat emelnek, hogy ezek visszaéltek, hogy ilyen és amolyan ätroczitásokat követtek el. (Fel-