Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-124

216 ilk. országos ülés Íb07 márczius 9-én, szombaton. tézkedéseit, a mely házszabályintézkedések min­denütt a legfontosabb alkotmánybiztositékot ké­pezik, azt hiszem, hiábavaló törekvés lesz más biztosítékot keresni, s ha nem tudjuk megbecsülni és tisztelni a meglévő biztosítékok által reánk ruházott kötelességeket és jogokat egyaránt, ugy nem vagyunk ujabbakra érdemesek. (Igaz ! Ugy van! a nemzetiségiek padjain.) Intenczióm kizárólag az volt, hogy ezen pa­ragrafus helyes alkalmazásának módját kimutas­sam, hogy kimutassam, hogy ennek eddig elég nem tétetett és kérjem, hogy ezen házszabály­intézkedés a legszigorúbban betartassák. Mert hiszen engedelmet kérek, hogy ha én ezt a kérdést meritumban akarnám tárgyalni, mi sem volna könnyebb részemről, mint azon nagy állam­életi elveknek és funkczióknak tárgyalásába bo­csátkozni, a melyek a népszuverenitást és a nép­szuverenitásnak a parlamentben való megnyilat­kozását személyesitik ; de nem akarok ezzel fog­lalkozni, hanem le akarom szögezni azt a tényt, hogy ez a parlament, a mely a szabadelvű kormány megbukása következtében megárvult mandátumok parlamentje, nagyon mostohán bánik el azon köte­lességekkel és azon jogokkal, a melyek épen ezt a parlamentet és ezen parlament egyes tagjait meg­illetik. (Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) T. ház ! Röviden be akarván fejezni ezen felszó­lalásomat,kétirányu kérést terjesztek elő. Első kéré­sem az,, hogy az igent, kormány kegyeskedjék azon törekvései közben, a melyekkel az alkotmánybiz­tositékokat megszerezni kívánja, egy olyan alkot­mánybiztositékot is megszerezni, a melylyel kény­szeríteni lehetne a kormányt arra, hogy parlamenti kötelességeit teljesítse. (Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) Másik kérésem pedig az volna, hogy kegyes­kedjék az igen t. elnök ur oda hatni, hogy a kor­mány tagjai ezt a kötelességüket — és pedig min­den egyes képviselővel szemben egyformán — teljesítsék. (Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) Mert, mélyen t. uraim, önök talán szemünkre vethetik azt, hogy mi olyan politikai elveket val­lunk, a melyek önöknek nem tetszenek, vagy a melyeket önök talán magukra nézve károsaknak tartanak, (Ugy van!) de azt nem tagadhatják önök, hogy mi a népszuverenitás egy részének kép­viselői vagyunk; azt nem tagadhatják önök, hogy mi ezen házban integráns részei vagyunk azon szuverenitásnak, a melyet ezen parlament a maga egészében képvisel, és akkor, midőn önök velünk szemben ilyen álláspontot foglal­nak el, s akkor, a midőn különösen velünk szemben nem teljesitik a miniszterek és a parla­ment minden faktora alkotmányos kötelességei­ket, akkor ez épen a szuverenitásnak semmibe­vevését jelenti. Tisztelettel kérem, méltóztassék e kérésemet tudomásul venni. (Helyeslés a nem­zetiségiek padjain.) Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólni ! (Halljuk ! Halljuk !) Wekerle Sándor miniszterelnök: T. képviselő­ház ! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselő ur felszólalására mindenek előtt azt kívánom megjegyezni, hogy a kormány különb­séget a tekintetben, hogy mely oldalról és ki által intéztetik hozzá interpelláczió, sem eddig nem tett, sem jövőre tenni nem fog. Hogy a t. nemzeti­ségi képviselő urak köréből merültek fel azon inter­pellácziók, a melyekre eddig válasz nem adatott, annak egyszerű oka az, hogy a t. képviselő urak, daczára annak, hogy csak tizenhármán vannak, sokkal többször interpelláltak, mint a nagyszámú többi képviselő urak együttvéve, (ügy van! Ugy van! a hal- és a jobboldalon. Mozgás a nemzeti­ségiek padjain.) Nekem ez ellen semmi kifogásom sincs ; nem akarom, hogy ez a joguk korlátoztassék ; csak ne vonják le ebből azt a következtetést és ne illessék a kormányt azzal a váddal, hogy nem egy­formán bánik el a különböző képviselők részéről hozzá intézett interpellácziókkal. Ha a t. kép­viselő urak lélekarányban méltóztatnának ezt a jogot igénybevenni (Helyeslés.) és az interpellá­cziókra adott feleletek számát lélekarány szerint megosztanák, ugy azt méltóztatnának látni, hogy ugyanannyit, vagy csaknem annyit foglalkoztunk a t. képviselő urakkal, mint az összes többi kép­viselőkkel. (Ugy van ! Ugy van !) Másik megjegyzésem arra vonatkozik, hogy a t. képviselő ur alkotmánybiztositékokat keres a tekintetben, hogy a kormány teljesítse köteles­ségét. Bocsánatot kérek, a képviselő ur előtt is tudva van az, hogy egy parlamentáris kormányt a többség egyszerű szavazattal való állásfogla­lással mindig kötelességének teljesítésére szoríthat. Ez a joga a parlamentnek a legnagyobb mérték­ben megvan; meg lehet győződve a képviselő ur, hogy a képviselőház többségének a kormány eljárá­sával szemben egyszer kifejezett helytelenítése esetén a legnagyobb alkotmánybiztositékot alkal­mazták ezen kormány irányában, mert akkor többé helyén maradni nem fog. (Ugy van!) A mi a dolog érdemét illeti, elismerem, hogy forma szerint a t. képviselő urnak igaza van, mert igen sok olyan interpelláczió van, a melyekre mi 30 nap alatt a választ nem adtuk meg. Részemről is két ilyen általa beterjesztett interpelláczióra vagyok adós a válaszszal, de meg is mondom az okát, hogy miért. En, ha hozzám interpelláczió intéztetik, lehetőleg azonnal válaszolok rá, de, bocsánatot kérek : ha az interpelláczió hozzám és egy másik miniszterhez intéztetik együttesen, vagy ha, a mint itt az egyik képviselő ur tette, vala­memryi miniszterhez hozzám czimezve intéztetik az interpelláczió, akkor azokra az interpellácziókra azonnal válaszolni lehetetlen, mert a többi minisz­tert érdeklő ügyeket csak együttesen lehet elintézni. Másodszor, méltóztassék ezen interpellácziók­nak természetét egy lássé közelebbről megnézni. A képviselő urak, a midőn a kormányhoz inter­pellácziót intéznek, mindig vádat emelnek mások ellen. Vádat emelnek, hogy ezek visszaéltek, hogy ilyen és amolyan ätroczitásokat követtek el. (Fel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom