Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-115

ií/3. országos ülés Í9ü7 február 2$-én, pénteken. 15 nem találom elegendőnek sem az anyagi dotáoziót, sem pedig annak a jövőre nézve való biztosítását. Az az alap ugyanis, a melyből a dotáczió jön, tudvalevőleg háború esetén felhasználható. De ki tudja, nem állanak-e be olyan politikai konstellácziók, a melyek végzetes kimenetelű vagy igen hosszú ideig tartó háborút eredményeznek, és akkor azután az állam nyakába szakad kétszeresen ennek a terhe. Épen azért bátor vagyok megkoczkáztatni egy gondolatot, a melyet nagyon szerettem volna határozati javaslat alakjában benyújtani, minthogy azonban a körülmények ezt nem engedik meg, legalább annak tartalmát fogom nagy vonásokban előadni. Az volna az ideám, hogy a honvédelmi kormány a hadmentességi díjból, mert bőségesen jutna belőle, törvény által megállapítva, bizonyos időtartamon át" bizonyos összeget elvonna egy ily országos biztosítási alap teremtésére, a mely azután törvényes garancziákkal sánczoltatnék körül, hogy az tisztán és egyedül ezen özvegyek és árvák segélyezésére és eltartására fordittassék. Kapcsolatosan ezzel, végtelen örülnék, ha az összkormány is megtalálná módját ilyen országos alap megteremtésének, s az összes polgári tisztviselőknek jövője és azok özvegyeinek ellátása ifyen külön, erre szánt országos alapból biztosíttatnék. Azt hiszem, t. ház, hogy ha talán nagyobb körvonalakban is és részleteiben nem eléggé kifejtve, de érthetőleg adtam elő ezen országos biztosítás két nagy alapszervezetének tervét és talán nem oly csekély dolog ez, a melylyel esetleg a kormány, illetve illetékes tagjai ne foglalkozhatnának. Ezek után, t. képviselőház, bátor vagyok még megjegyezni azt, hogy miként előttem szóló t. képviselőtársam is mondotta, a legénységi állományról nagyon szegényesen gondoskodik a törvény. Nem tudom, vájjon nem ez képezi-e okát annak, hogy ezeknek legnagyobb része később állami szolgálatba lép, a hol jobb javadalmazásban részesül. De ezt nem fogadhatom el elegendő oknak, mert mégis az ilyen katonai legénységi családoknak nagyon nagy részét akkor sújtja a sors csapása, a mikor a családfő még tényleges szolgálatban van. Már pedig akkor ez a csekély dotáczió valóban rendkívül kevés. Azt hiszem tehát, hogy e tekintetben is, a mint erre előttem szóló t. képviselőtársam is utalt, a t. honvédségi kormány meg fogja találni az utat és módot arra, hogy azoknak családjairól, a kik ezt valóban jól megérdemlik, gondoskodni fog. E törvényjavaslatot, mint a mely nagy haladást jelent abban a tekintetben, hogy az elhagyatott családokról is gondoskodás történik, valóban szintén a szeretet törvényének kell neveznem, és én nagyon örülnék, ha a t. kormány és a honvédelmi miniszter ur rövid felszólásomban érintett, életbevágóan fontos kérdéseket megfontolás tárgyává téve, ezt a javaslatot, mint egy valóban nemes intencziótól és hazafias érzelemtől vezérelt, felebaráti szeretettől áthatott javaslatot állítaná a t. ház elé. Zakariás János: Majd ha magyar hadsereg lesz ! Samassa János: Erre vonatkozólag, azt hiszem, nem vagyok tévedésben, ha abban a feltevésben élek, hogy az által, hogy most gondoskodunk a közös hadsereghez tartozó katonai özvegyek és árvák ellátásáról, ez talán egy kis bázisnak vehető a jövőre nézve a mi ideáljaink könnyebb megvalósítására ; viszont azon ellenvetéssel szemben, hogy a polgári tisztviselők özvegyeiről és árváiról aránylag még nincs eléggé gondoskodva, reményünk lehet arra, hogy most, hogy a katonai özvegyekről gondoskodunk, ő róluk is gondoskodva lesz. A mi szerencsétlen házas viszonyunkban Ausztriával már abba bele kell nyugodnunk, hogy az első mindig a hadseregről való gondoskodás, de viszont ennek mindig megvolt az az eredménye, hogy ellensúlyozásképen adtak azután mindig megfelelő rekompenzácziót. Azt vélem tehát, hogy ezek a skrupulusok és ellenvetések feleslegesek ; vezéreljen bennünket e kérdés elbírálásánál tisztán csak az elhagyatott özvegyek és árvák segélyezésének szempontja. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) A törvényjavaslatot elfogadom. (Általános helyeslés.) Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Az államtitkár ur kíván szólani. Bolgár Ferencz államtitkár: T. képviselőház ! Mielőtt a vitában felvetett egyes kérdésekre röviden felelnék, méltóztassanak megengedni, hogy a honvédelmi kormány nevében ezt a törvényjavaslatot a t. képviselőház jóindulatába ajánljam és annak elfogadását kérjem. Magát a javaslatot ismertetni nem tartom szükségesnek, mert ezt az igen t. előadó ur már megtette. Figyelmeztetni szeretném azonban a t. házat arra, (Halljuk!) hogy ne méltóztassék e javaslatot csakis olyannak tekinteni, mely arra volna hivatva, hogy a hivatásos tisztek és katonák özvegyei és árvái helyzetét javítsa, hanem tessék tekintettel lenni annak nagy szocziális jelentőségére is, (Igaz! ügy van!) mely gyakorlatilag akkor tűnne ki, ha netalán háborús bonyodalmak állanának elő. A javaslatban foglalt intézkedések háború esetére is minden katonára, minden tartalékosra is vonatkoznak. Máskülönben a javaslat megszerkesztésénél a legnagyobb körültekintéssel, alapossággal és a takarékosságnak folytonos szem előtt tartásával jártunk el, a reform költségei pedig az állam megterhelése nélkül a hadmentességi dijalap jövedelméből nemcsak teljesen fedezhetők, hanem még oly megtakarítások is fognak eszközöltetni, hogy a hadmentességi dijalajJ, daczára ezen intézkedéseknek, évről évre milliókkal gyarapodni fog. Mérey t. képviselőtársamnak arra a megjegyzésére, hogy a honvédségről külön nem intézked-