Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-115

ií/3. országos ülés Í9ü7 február 2$-én, pénteken. 15 nem találom elegendőnek sem az anyagi dotá­oziót, sem pedig annak a jövőre nézve való biz­tosítását. Az az alap ugyanis, a melyből a dotá­czió jön, tudvalevőleg háború esetén felhasznál­ható. De ki tudja, nem állanak-e be olyan poli­tikai konstellácziók, a melyek végzetes kimene­telű vagy igen hosszú ideig tartó háborút ered­ményeznek, és akkor azután az állam nyakába szakad kétszeresen ennek a terhe. Épen azért bátor vagyok megkoczkáztatni egy gondolatot, a melyet nagyon szerettem volna határozati javaslat alakjában benyújtani, minthogy azonban a körül­mények ezt nem engedik meg, legalább annak tar­talmát fogom nagy vonásokban előadni. Az volna az ideám, hogy a honvédelmi kormány a had­mentességi díjból, mert bőségesen jutna belőle, törvény által megállapítva, bizonyos időtartamon át" bizonyos összeget elvonna egy ily országos biztosítási alap teremtésére, a mely azután törvé­nyes garancziákkal sánczoltatnék körül, hogy az tisztán és egyedül ezen özvegyek és árvák segé­lyezésére és eltartására fordittassék. Kapcsolatosan ezzel, végtelen örülnék, ha az összkormány is megtalálná módját ilyen országos alap megteremtésének, s az összes polgári tiszt­viselőknek jövője és azok özvegyeinek ellátása ifyen külön, erre szánt országos alapból bizto­síttatnék. Azt hiszem, t. ház, hogy ha talán nagyobb körvonalakban is és részleteiben nem eléggé ki­fejtve, de érthetőleg adtam elő ezen országos biztosítás két nagy alapszervezetének tervét és talán nem oly csekély dolog ez, a melylyel esetleg a kormány, illetve illetékes tagjai ne foglalkoz­hatnának. Ezek után, t. képviselőház, bátor vagyok még megjegyezni azt, hogy miként előttem szóló t. képviselőtársam is mondotta, a legénységi állományról nagyon szegényesen gondoskodik a törvény. Nem tudom, vájjon nem ez képezi-e okát annak, hogy ezeknek legnagyobb része később állami szolgálatba lép, a hol jobb javadalmazásban részesül. De ezt nem fogadhatom el elegendő ok­nak, mert mégis az ilyen katonai legénységi csalá­doknak nagyon nagy részét akkor sújtja a sors csapása, a mikor a családfő még tényleges szolgá­latban van. Már pedig akkor ez a csekély dotáczió valóban rendkívül kevés. Azt hiszem tehát, hogy e tekintetben is, a mint erre előttem szóló t. kép­viselőtársam is utalt, a t. honvédségi kormány meg fogja találni az utat és módot arra, hogy azok­nak családjairól, a kik ezt valóban jól megérdem­lik, gondoskodni fog. E törvényjavaslatot, mint a mely nagy hala­dást jelent abban a tekintetben, hogy az elhagya­tott családokról is gondoskodás történik, valóban szintén a szeretet törvényének kell neveznem, és én nagyon örülnék, ha a t. kormány és a honvé­delmi miniszter ur rövid felszólásomban érintett, életbevágóan fontos kérdéseket megfontolás tár­gyává téve, ezt a javaslatot, mint egy valóban nemes intencziótól és hazafias érzelemtől vezérelt, felebaráti szeretettől áthatott javaslatot állítaná a t. ház elé. Zakariás János: Majd ha magyar hadsereg lesz ! Samassa János: Erre vonatkozólag, azt hi­szem, nem vagyok tévedésben, ha abban a fel­tevésben élek, hogy az által, hogy most gondos­kodunk a közös hadsereghez tartozó katonai öz­vegyek és árvák ellátásáról, ez talán egy kis bázisnak vehető a jövőre nézve a mi ideáljaink könnyebb megvalósítására ; viszont azon ellen­vetéssel szemben, hogy a polgári tisztviselők özvegyeiről és árváiról aránylag még nincs eléggé gondoskodva, reményünk lehet arra, hogy most, hogy a katonai özvegyekről gondoskodunk, ő ró­luk is gondoskodva lesz. A mi szerencsétlen házas viszonyunkban Ausztriával már abba bele kell nyugodnunk, hogy az első mindig a hadseregről való gondoskodás, de viszont ennek mindig meg­volt az az eredménye, hogy ellensúlyozásképen adtak azután mindig megfelelő rekompenzácziót. Azt vélem tehát, hogy ezek a skrupulusok és ellen­vetések feleslegesek ; vezéreljen bennünket e kérdés elbírálásánál tisztán csak az elhagyatott özvegyek és árvák segélyezésének szempontja. (Élénk helyes­lés a jobb- és a baloldalon.) A törvényjavaslatot elfogadom. (Általános helyeslés.) Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Az államtitkár ur kíván szólani. Bolgár Ferencz államtitkár: T. képviselőház ! Mielőtt a vitában felvetett egyes kérdésekre rövi­den felelnék, méltóztassanak megengedni, hogy a honvédelmi kormány nevében ezt a törvényjavas­latot a t. képviselőház jóindulatába ajánljam és annak elfogadását kérjem. Magát a javaslatot ismertetni nem tartom szükségesnek, mert ezt az igen t. előadó ur már megtette. Figyelmeztetni szeretném azonban a t. házat arra, (Halljuk!) hogy ne méltóztassék e javaslatot csakis olyannak tekinteni, mely arra volna hivatva, hogy a hivatásos tisztek és katonák özvegyei és árvái helyzetét javítsa, hanem tessék tekintettel lenni annak nagy szocziális jelentő­ségére is, (Igaz! ügy van!) mely gyakorlatilag akkor tűnne ki, ha netalán háborús bonyodalmak állanának elő. A javaslatban foglalt intézkedé­sek háború esetére is minden katonára, minden tartalékosra is vonatkoznak. Máskülönben a javaslat megszerkesztésénél a legnagyobb körültekintéssel, alapossággal és a takarékosságnak folytonos szem előtt tartásával jártunk el, a reform költségei pedig az állam meg­terhelése nélkül a hadmentességi dijalap jövedel­méből nemcsak teljesen fedezhetők, hanem még oly megtakarítások is fognak eszközöltetni, hogy a hadmentességi dijalajJ, daczára ezen intézkedé­seknek, évről évre milliókkal gyarapodni fog. Mérey t. képviselőtársamnak arra a megjegy­zésére, hogy a honvédségről külön nem intézked-

Next

/
Oldalképek
Tartalom