Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-123

2Ö8 Í25. országos ülés 1907 márczius 8-án, pénteken. törvény akkor, hogy ha a házassági válóperekben a hivatalból való felülvizsgálatot mellőznék. Mindezekből az okokból javaslom, hogy a szőnyegen lévő 6. §-ból hagyassanak ki a következő szavak (olvassa) : »ha a házassági köteléket érvénytelennek vagy semmisnek nyilvánította vagy felbontotta, valamint«. (Helyeslés a középen.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha senki szólani nem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt az előadó urat illeti a szó. Csizmazia Endre előadó : T. ház! Tálos István képviselőtársam indítványával szemben kérem az igazságügyi bizottság által szövegezett eredeti szakasz elfogadását. (Helyeslés.) Ennek a törvénynek czélja nem az, hogy az elválásokat megnehezítsük, az elválási pereket nehézzé és költségessé tegyük, hanem czélja a Curia tehermentesítése. ( Ügy van I) A mi pedig azt illeti, hogy fontosabb-e a holttányilvánítási eljárás vagy a házassági per, én fontosabbnak tartom az előbbit. Egyébiránt az igazságügyi bizottságot az vezette ezen módosításnál, hogy a házassági perekben mindig a felek állnak perben, ellenben a holttányilvánítási perben a fél nincs ott, ennek az érdeke tehát feltétlenül eminens módon kell, hogy képviseltessék és ezért tartottuk fenn az eredeti szakaszt. Ez egyáltalában a felekre nézve semmiféle sérelemmel nem jár, a feleknek jogukban áll felebbezni, ha pedig törvény ellenére, vagy törvényben meghatározott okok ellenére választották volna el őket, a házasságvédőnek jogában áll, sőt kötelessége ez ellen jogorvoslattal élni. Kérem ennélfogva, méltóztassék elfogadni az igazságügyi bizottság eredeti javaslatát. (Helyeslés.) Elnök : Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a 6. §-t változatlanul az igazságügyi bizottság szövegezésében elfogadni, szemben Tálos István képviselő urnak imént felolvasott indítványával ? (Igen ! Nem!) Kérem azokat, a kik a szakaszt változatlanul fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kijelentem, hogy a ház a szakaszt változatlanul elfogadta. Következik a 7. §. Hammersberg László jegyző (olvassa a 7. %-t). Elnök: Ha szólni senki sem kíván, kérdem a t. házat: méltóztatik-e a 7. §-t változatlanul elfogadni az igazságügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem ? (Igen I) Ha igen, akkor azt .változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik a 8. §. Hammersberg László jegyző (olvassa a 8. §-íj. Elnök : Ha szólni senki sem kíván, kérdem a t. házat: méltóztatik-e a 8. §-t elfogadni az igazságügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Ezzel, t. ház, a most tárgyalás alatt levő törvényj avaslat általánosságban és részleteiben letárgyaltatván és elfogadtatván, javaslom a t. háznak, hogy annak harmadszori olvasását a ház legközelebbi ülésének napirendjére kitűzni méltóztassék. (Helyeslés.) Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, akkor ilyen érértelemben mondom ki a határozatot. Következik a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896 : XXXIII. t.-ezikk módosítása és kiegészítése tárgyában az igazságügyminiszter ur által benyújtott törvényjavaslat (írom. 353, 434) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Bakonyi Samu előadó : T. képviselőház! Bármilyen csábító is az alkalom, hogy a bűnvádi perrendtartásról szóló törvény életbeléptetése óta büntető-jogszolgáltatásunkban észlelt hiányokat szóvá tegyük, én ezzel az alkalommal még sem élek és követem a tárgyalás alá kerülő törvényjavaslatnak azt az intenczióját, (Halljuk! Halljuk !) hogy a mit a perrendtartás rendszerének megbolygatása nélkül, a szükséges óvatossággal orvosolhatunk, egy ilyen parcziális novellában, azt tegyük meg, egyéb nagy elvi kérdések megoldását pedig hagyjuk akkorára, a mikor már a perrendtartás reformjának kérdése általában megérett. (Helyeslés.) Ennek előrebocsátása után, t. képviselőház, a következőkben vagyok bátor a törvényjavaslat czélját, rendelkezéseit ismertetni: (Halljuk ! Halljuk I) Sem a királyi itélő tábláknak szétosztása, sem pedig a bűn-vádi perrendtartásról szóló törvénynek meghozatala és életbeléptetése óta nem sikerült felsőbb bíróságaink hátralékainak megszüntetését teljes mértékben elérni. Különösen a kir. Curiánál, még az utolsó három esztendőnek átlaga szerint is, még mindig mintegy 1500-ra emelkedett a hátralékok száma. Ezen a bajon segítendő, a törvényjavaslat a perorvoslatoknak a semmiségi panaszok csoportjába tartozó része felől akként kíván intézkedni, hogy az azokban az ügyekben bejelentett semmiségi panaszoknak felülvizsgálása, a mely ügyek az elsőfokon, járásbirósági eljárás alá tartoznak, ezentúl ne a kir. Curiának hatáskörében legyen, hanem utaltassék a kir. itélő táblának hatáskörébe. A bizottsági tárgyalás folyamán felmerült az a gondolat is, hogy eltérőleg az eredeti törvényjavaslatnak attól az intencziójától, hogy az csak a kir. Curia hátralékainak apasztásáról gondoskodjék, nem volna-e helyes a kínálkozó alkalmat felhasználni arra, hogy a kir. Ítélőtábláknak munkáján is segítsünk? E végből az igazságügyi bizottság egy uj szakaszt indítványoz a törvényjavaslatban, nevezetesen azt az intézkedést, hogy olyan ügyekben, a melyekben az elsőfokú bíróság az ítéletet akként hozta meg, hogy a bűntettekről és vétségekről szóló törvénykönyvnek 92. §-át, illetőleg a kihágási büntető törvénykönyvnek 21. §-át alkalmazta és a legkisebb büntetést szabta ki, s a mely ellen csak a vádlott felebbezett, még pedig pusztán a büntetés kimérése miatt, a bűnösség megállapítása ellen pedig nem, és a hol e mellettt hivatalból észlelhető semmiségi ok fenn nem iorog — ezekben az ügyekben a tanács dönthessen és ne legyen kénytelen az ügyet egészen felesleges és hiába való munkával felebbviteli főtárgyalásra utalni. Hiába való pedig