Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.
Ülésnapok - 1906-122
Ii2. országos ülés 1907 márczius 1-én, csütörtökön. 181 Székely lengyelfalva község közbirtokossága, Székelyszáldobos község közbirtokossága, Székelyszentkirály község közbirtokossága, Köszvényesremete község közbirtokossága kérvénvei az 1879. évi XXXI. és 1898 : XIX. t.-czikkek' — erdőtörvények — megfelelő revíziója, valamint az állami erdőkezelés megszüntetése és e kérvényben foglalt sérelmek orvoslása tárgyában. Elnök : Az előadó urat illeti a szó. Zakariás János előadó : T. ház ! A mint méltóztatnak látni, 58 székely községnek kérvénye kerül tárgyalásra. (Mozgás és zaj.) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassanak helyüket elfoglalni. Zakariás János előadó: ötvennyolca székely községnek, a Magyarország keleti határán tengődő székely népnek óhaja, panaszkiáltása fordul a képviselőházhoz azért, hogv meghallgattassák. (Halljuk ! Halljuk !) Ha rátekintünk Magyarország etnográfiai térképére és látjuk szinezve azokat a helyeket, a hol a magyarság lakik, akkor az ország keleti határszélén látjuk a határszélt, a hont védő székelység tömege által lakott területet. Ez a tömeg mindenkor teljesítette ott kötelességét; teljesítette a legnehezebb időkben ; teljesítette 1848-ban is, a midőn az ő soraikból nagyon sokan véreztek el a hazáért. Ez az egy körülmény is indokolttá teszi azt, hogy jóakarattal és figyelemmel hallgassuk meg e nép jaj kiáltását, a melylyel hozzánk fordul és hogy kérésüket meghallgatva, annak a lehetőség szerint eleget tegyünk. (Helyeslés.) A kérvényben elmondja ez az 58 székely község — és vele érez az egész Székelyföld — hogy a székely népnek régi szervezetében az állattenyésztés volt egyik legfőbb éltető eleme és állattenyésztésének előmozdítói voltak azok a közbirtokot képező erdőségek és közlegelők, a melyek minden községi lakosnak rendelkezésére állottak és lehetővé tették azt, hogy az a szegény székely, a kinek csak * házas telket és legf ölebb egy-két holdat juttatott a gondviselés Magyarország földjéből, néhány állatját kiküldhesse a közös legelőre, vagy a közös erdőre, felnevelhesse és hogy szükségleteit így felnevelt állatainak eladása utján fedezhesse. Az 1879-iki törvény uj helyzetet teremtett, a mennyiben megállapította a véderdőket ; a kopár területek befásitására kötelezte a lakosságot és általában szabályozván az erdőterületek mikénti használatának módját, korlátokat állított a régi viszonyokhoz szokott székelység éléi Elismerjük mindannyian és elismeri a székely nép is, hogy vannak ezen erdőtörvénynek üdvös, czélszerű és hasznos intézkedései is, de másrészt el kell ismerni azt is, hogy ezen törvény végrehajtása során a végrehajtó közegek sokszor túlzásba mentek, s nem fordítottak elég figyelmet a nép igazi szükségleteinek kielégítésére. E törvény alapján a székely községek körülbelül a 90-es évek elején a vármegyék jóváhagyásával szerződéseket kötöttek az állammal, illetőleg a kincstári erdőkezelőséggel. E szerződések alapján az állam a székely erdők nagyrészét kezelésébe vette át. Ezen szerződések egyik pontja szerint a székely birtokosságnak joga volt a szerződést egy bizonyos határidőn belül felmondani, az erdőkincstárnak pedig kötelessége volt azon erdők kellő feldolgozása iránt intézkedni, azoknak üzemterveit, s a kezelési szabályokat megállapítani, ugy hogy egy bizonyos határidő múlva, mikor az erdőkincstár, mint ilyen, teljesítette kötelességeit erdészeti szempontból azokon az erdőterületeken, akkor a székely községek újból átvehessék saját munkakörükbe ezen erdők kezelését. Azonban következett az 1898 : XIX. t.-cz., a mely az 57. §-ában egyszerűen azt az intézkedést tartalmazza, hogy azok helyett a szerződések helyett, a melyeket a székely községek kötöttek az erdőkincstárral, ezután hatályba lépnek a törvénynek intézkedései, szóval mintegy törvénybe iktattatván egy magánjogi szerződés, most már törvényes alapon ad az államnak és erdőkincstárnak jogot azon szerződési feltételek teljesítésére, a melyek azelőtt szerződés alapján bízattak az államra. Ezt tartja a székely erdőbirtokosság az egyik legnagyobb sérelemnek, mert azt mondja, hogy az állam sem lehet feljogosítva egy magánjogi szerződést megszüntetve, azokat, a kik magánjogi szerződés alapján bizonyos kötelezettségekre vállalkoztak ugyan, de ezzel szemben bizonyos jogokat is nyertek, — jogaiktól törvényhozási utón megfosztani. Nem akarom a kérvényt részletesen ismertetni, mert az nagyon sok időt venne igénybe, lehetetlen azonban fel nem hoznom egy pár adatot, a mely indokolttá teszi a székely községek ezen feljajdulását. (Halljuk! Halljuk!) Elmondják, hogy 1879-től 1900-ig körülbelül 21 év alatt, a mely idő alatt ezen törvény hatálya alatt állott az erdőkezelés a négy székely vármegyében, mintegy 12,600.000 koronát fizettek a székely községek erdőkezelési költségek, bírságpénzek czimén. Mezőssy Béla : Mennyit kérem ? Zakariás János előadó : Ugy van a kérvényben és nem áll módomban az adatok helyességét felülvizsgálni, hogy 12,650.000 koronát fizettek erdőkezelési költségek, bírságpénzek és egyéb szolgáltatások czimén. Ezzel szemben azt nyerték, hogy a székelyek 82%-a ezen idő alatt erdőrendészeti kihágások miatt fogházba vitetett. Kiszámítják ugyanis, hogy ezen 21 év alatt ennyi és ennyi székely záratott el erdőkihágás miatt és így kijön a lakosság 82%-a. Talán túlzásba megy a kérvény adatainak felsorolásában és színezésében, de minden esetre, a ki megfordult a Székelyföldön, megerősitheti ezen kérvény adatait azzal, hogy a székely nép mindenütt panaszkodik az erdőkezelés ellen, és annak okául, hogy a székely nép erdőarányrészeit oly potom áron egy 1—2—10—20 koronáért eladja a favállalkozóknak, annak a legfőbb oka az, mert a jelenlegi kezelés mellett az u. n. közbirtokossági erdőből