Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-122

176 122. országos ülés 1907 márczius 7-én, csütörtökön. csatolt törvényhatósági határozatban igen helyesen elsősorban van kiemelve, a következőkben (olvassa): »A törvényhatósági bizottság az indítványt a jogegyenlőség elvének hódolva, magáévá teszi. Midőn az indítvány értelmében az országgyűléshez, a m. kir. kormányhoz és a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz felirat intézését határozza el, kibőviti ezt önelhatározásából folyó azon kérelmének nyilvánításával, hogy az izraelita felekezet autonómia] a mielőbb rendeztessék.« Jóllehet ugyanis az 1895 : XLVTI. t.-ezikket, mely az izraelita vallást a bevett vallásfelekezetek közé sorozza, nyomon kellett volna követnie az izraelita felekezet szervezésének, ez be nem következett, és be nem következhetett különösen azért, mert annak daczára, hogy összes hazai törvényeink egy zsidó vallásfelekezetet ismernek, mégis az idők folyamán az abszolutizmustól átvett hagyományokat is követve, az emanczipácziót kimondó 1867. évi XVII. t.-cz. daczára és daczára magát a reezepcziót törvénybe iktató törvényhozási intézkedésnek, többnyire hatalmi szempontokból, sokszor tájékozatlanságból keletkező rendeletek és kormányrendeletek akként kezelik a teljesen azonos hitet valló magyar zsidóságot, mintha az különböző felekezetekre oszolnék. Hencz Károly : Ezt tagadom, ez nem igy van. Bakonyi Samu : Én nem tartom ezt a mai alkalmat arra valónak, hogy a fájdalmas helyzet minden részleteire kiterjeszkedjem. Egyetlen súlyos sérelemre azonban igenis rá akarok mutatni, mert annak törvényes orvoslása a magyar alkotmányosság szempontjából is szükséges és elengedhetetlen. Ez a sérelem jjedig az alkotmányellenes kormány vallás- és közoktatásügyi miniszterének, Lukács Györgynek az az ismert rendelete, a mely a megbukott, törvénytelen rendszerbe egészen beillő módon, magát törvényen túltéve, az érdekelt felekezet összességének megkérdezése, hozzájárulása és tudta nélkül káros prejudicziumot teremtett a zsidó felekezetnek végre is elmaradhatlan országos szervezésével szemben. En hiszem, t. képviselőház, hogy hovatovább lesz rá idő és megfelelő alkalom, a mikor a ház és a törvényhozás tüzetesen és behatóan foglalkozhatik minden itt tekintetbe jöhető szemponttal. Ezúttal a magam részéről csak azt kívánom jelezni, hogy ezen szempontok között legelsősorban irányadónak azt tartom, hogy a felekezet körében létező ellentéteknek békés elintézésére kölcsönös jóakarattal és megértésre való alkalomadás által mód nyújtassák arra, hogy az egész zsidóság önmaga fejezze ki azt a kívánságát, hogy milyen szervezetben, egységesen-e vagy pedig elkülönített alakulásokban kívánja-e a maga egyházi feladatait és ezekkel együtt a magyar nemzet és a magyar állam iránti kötelességeit teljesíteni. (Helyeslés balfelől.) Ennek az alkalomnak el kell érkeznie. A felekezet egyik illetékes tényezőjének emlékirata máris a leghivatottabb kezekben van s Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter urnak (Éljenzés.) elhatározását várja. Én hiszem, hogy ez az elintézés tulsoká nem késhetik. Addig is megelégszem azzal, hogy kifejezést adjak annak a rendületlen meggyőződésemnek, hogy a magyar törvényhozás, a magyar nemzet törekvéseivel, vágyaival egybeforrt, eszményeiért lelkesülő magyar zsidóság viszonyait is a jogegyenlőségnek igazságai szerint és az 1848 : XX. t.-czikknek szellemében kívánja rendeztetni. Ebben a meggyőződésben ajánlom pártomnak nevében is a következő elleninditványomnak elfogadását (Halljuk ! Halljuk ! olvassa) : »EUeninditvány. A kérvény tanulmányozás czéljából kiadatik a kormánynak.« (Élénk helyeslés balfelől.) Hammersberg László jegyző: Buzáth Ferencz ! Buzáth Ferencz : T. képviselőház ! Mindenekelőtt kinyilatkoztatom, hogy az előttem szóló t. képviselő úrral szemben a t. előadó urnak javaslatát fogadom el. Midőn ezen kijelentésemet megteszem, röviden egész általánosságban kívánom megindokolni és kifejteni álláspontomat. Tökéletesen igazsága van a t. képviselő urnak, hogy miután a zsidó felekezet 1895-ben reczipiáltatott, tehát a bevett vallásfelekezetek közé felvétetett, jogosan tarthat igényt" arra, hogy az 1848 : XX. t.-cz. szelleme vele szemben is a jogegyenlőség elve alapján alkalmaztassák. Ebből a tekintetből természetesen elismerem, hogy mint bevett vallásfelekezetnek ehhez joga is van. Azonban Tolna vármegye azon feliratának, a mely azt kívánja, hogy hivatalból legyen tagja a főrabbinus a főrendiháznak, ez olyan dolog, a melynek az ideje még nem érkezett el. Hódy Gyula : Azért kell tanulmányozni a kérdést ! (Zaj.) Buzáth Ferencz : Nem érkezett pedig el egyszerűen azért, t. képviselőház, mert a zsidó egyház még nem tett eleget a reczepczióról szóló törvény azon intézkedésének, hogy lelkész és hitközségi előljáró az izraelita felekezetnek csak olyan tagja lehet, a ki magyar állampolgár és a ki képesítését itt Magyarországon nyerte. Tessék engem megczáfolni az izraelita egyház bármely képviselőjének, hogy nem mondok-e igazat akkor, a midőn azt állítom, hogy a zsidó hitközségnek 70%-a nem magyar, hanem Galicziából importált, magyarul nem tudó rabbinusokat alkalmaz. Hivatkozom e tekintetben arra, hogy a midőn a kongrua-kiegészitéséről szóló törvény megalkottatott, hatvanöt rabbinusnak lett a kongruája kiegészítve. A midőn az akkori kultuszminiszter urat, Wlassics Gyulát arra kértem, hogy legyen szives és terjeszsze elő azt a kimutatást, hogy kiknek lett a kongruája kiegészítve, mert a törvényhozás egy összegben szavazott meg pénzt a nem katholikus lelkészek kongrujának kiegészítésére, de a törvényhozás mint ilyen nem tudta, hogy személyenként kinek és mennyivel lett a kongruája kiegészítve, és azért kértem azt a kimutatást, hogy azután a törvényhozásnak módja legyen azt ellenőrizni, az akkori kultuszminiszter ur írásban beadott inditványo-