Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-122

168 121 országos ütés PJ07 i nem követelhetik a magyarságtól, hogy az a magyar társadalom, vagy az a magyar képviselő keresse fel őket. (Mozgás a baloldalon.) En ott élek közöttük és látom, hogy ugy a mindennapi munkálkodásban, mint a társadalmi életben, kezdve a kávéházi élettől végig a társadalmi érintkezés minden formáján, ők soha magyarok közé nem járnak, magyarokkal nem érintkeznek, a magyar kultúráért nem lelkesednek, szóval, őket semmi, a mi magyar, nem lelkesiti és nem hevíti. (Ugy van! balfelől.) Ugy elzárkóznak a magyar társadalomtól, mintha attól félnének, hogy arról a magyar társadalomról talán ragad rájuk valami ; pedig elsősorban rájuk nézve volna nagyon üdvös, ha keresnék a magyarsággal való érintkezést és azzal együtt, kölcsönösen és vállvetett erővel munkálkodnának a nép javára. (Ugy van! a baloldalon.) Azt mondják itt, hogy ők a népért küzdenek. Hát annak, a ki a népért küzd, a népért tennie is kell valamit. De azt ugyan kereshetjük, hogy ugyan mit is tettek ők azért a népért, annak a népnek kulturális és gazdasági előhaladásáért. Maniu Gyula: Mindent! (Mozgás és ellenmondások a baloldalon.) Lázár Zoárd : Igaz, hogy egyik takarékpénztárt a másik után alkották meg, de nem azért, hogy azzal a nép jólétét előmozdítsák, hanem azért, hogy azt a népet a saját maguk, mint részvényesek javára lelketlenül kizsarolják. (Ugy van ! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon. Ellenmondások a nemzetiségiek padjain.) Mutassanak önök egyetlenegy szövetkezetet, akár hitel-, akár fogyasztási, vagy akár tej szövetkezetet, a mely azokon a vidékeken a nép gazdasági jólétének előmozdítására vezethetne és a melyet önök alkottak volna meg. Ha van ilyen a román vidéken, akkor azt mi alkottuk, a kik nem teszünk különbséget magyar, román, szerb vagy más faj között. (Ugy van ! a baloldalon. Mozgás a nemzetiségiek padjain.) Pop t. képviselőtársam tegnap megvádolta itt Arad vármegyét, hogy az ugy a Tisza-kormányt, mint később a darabont-kormányt és azután a jelenlegi kormányt is üdvözölte. Pop képviselőtársamnak ez az állítása legnagyobb részében valótlan. Mert a Tisza-kormányt Arad vármegye nem üdvözölte, hanem annak kormányralépését egyszerűen tudomásul vette ; a darabont-kormány kormányra jutása ellen pedig felemelte tiltakozó szavát, kijelentvén, hogy azt törvényesnek el nem ismeri, és akkor, midőn jött a darabont-kormány által kinevezett főispán, — kérdezem t. képviselőtársaimtól — kik voltak azok, a kik segédkeztek a darabont-főispán beiktatásánál 1 Kiknek a sorfalai között ment az emelvényre esküt tenni a főispán ? Az én t. nemzetiségi képviselőtársaim sorfalai között. (Nagy zaj). Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Lázár Zoárd : Kik voltak azok, a kik boldogak voltak, mert az uj darabont főispán velük kezet fogott ? önök ! (Zaj.) Kik voltak azok, a kik liferálták a darabont-kormánynak a tisztviselőket ? irczius 7-én, csütörtökön. Önök! (Nagy zaj.) Mikor folyt a küzdelem a felemelt létszám ellen, akkor a vármegyei törvényhatóság részéről érintkezésbe tettük magunkat román nemzetiségi törvényhatósági bizottsági tagokkal, mert azt akartuk, hogy ebben a fontos kérdésben egyértelmű megállapodás legyen a törvényhatóságban. Akkor azt a feleletet kaptuk, hogy a román vér és a román pénz nem olcsóbb, mint a magyar. Ha a magyar nem ad, akkor miért adjunk mi ? Bevittük erre a javaslatot a törvényhatóságba, és az lett az eredménye, hogy Suciu János (Felkiáltások balfelől: Szőts!) azt mondotta, hogy mi nem vagyunk hivatottak megbirálni, hogy szüksége van-e a császárnak, mint legfőbb hadúrnak, a felemelt létszámra és ha a császár szükségét látja a felemelt több katonának, akkor igenis mi meg fogjuk adni neki. De még itt sem állottak meg, hanem lapjuk, a Tribuna, ez ügyben vezérczikket irt és leközölte Suciu Jánosnak a törvényhatóság közgyűlésén mondott beszédét, lefordították ezt a vezérczikket németre és a lappéldány mellé téve a mellékletet, ugy küldték el az osztrák, német és külföldi lapoknak. (Zaj balfelől.) \ Ez a hazaszeretet, ez az alkotmánynak a tisztelete, melyet önök hirdetnek ? Ez egyenes megtagadása mindennek, a mi a magyarság javára szól. (Felkiáltások balfelől : Gyalázat!) Akkor is, midőn mindannyian arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy a darabont-kormánynak sem katonát, sem pénzt nem adunk, kik voltak azok. a kik biztatták a népet, hogy csak menjetek katonának és fizessetek adót ? ök ! A kik pedig ilyeneket cselekesznek, azok igazán nem érdemesek arra, hogy a magyar alkotmány védelme alatt ebben a hazában éljenek. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Az igazságnak azonban tartozom annak kijelentésével, hogy én magát a román népet nem azonositom a román képviselőkkel. (Helyeslés balfelől.) Ott élve közöttük immár 30 esztendeje, volt módom és alkalmam megismerni annak a népnek a gondolkozását és belső érzelmeit. Ezért mondhatom, hogy sok irányban még a magyar nép fölé is helyezem azt, mert a román, a mint nem felejti el a rosszat, ép ugy nem felejti el a jót sem, ha valaki jót tett vele. A ragaszkodás megvan benne. Hogy a multak emlékéhez is ragaszkodik : erre egy példát hozok fel. Akkor, a midőn Kossuth Lajos meghalt, midőn gyászba borult az ország, én magam mentem el a kisjenői görögkeleti egyház gondnokához és azt mondtam neki : »Tudod-e, mi történt ? Meghalt Kossuth Lajos.« És erre — saját szememmel láttam — két könnycsepp gördült ki annak a román embernek a szeméből, mert még emlékezett azokra az időkre, a mikor neki urbáriumot és robotot kellett szolgáltatnia és tudta, hogy szabadságát Kossuth Lajosnak köszönheti. Buza Barna: Szépen meghálálták negyvennyolczban ! (Zaj.) Lázár Zoárd : Azt mondottam azután neki: »Látod, minden templomban szólnak a harangok, meghuzatod-e te is, mint egyházgondnok, a ti