Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-121

12i. országos ülés 1907 márczius 6-án, szerdán. 143 nappal előbb, hogy ők is részesei legyenek annak a szabadságnak, a melyet ott élveztek a mi kiküldötteink, dr. Pop Izidor stb., a kik megkísérelték érintkezésbe jönni a választókkal, mert ők is ugy jártak volna, mint ezen felsorolt esetekben a mi kiküldötteink. Nem akartuk mi a külföld előtt birálat tárgyává tenni a választásokat. Hiszen a választási eljárás nyilvános, s hogyha nyilvános, akkor odajöhet akárki. Miért nem hoztak maguk is a választás előtt külföldi vagy hazai-hirlapirókat, a kik az én vádjaimat, s tényleges állításaimat megvizsgálták volna ? Minekünk semmi titkolni valónk nem volt. Én naplót vezettem, bejegyeztem abba minden nap azt, a mi történt, és pedig magyar nyelven és több példányban, és a külföldi hirlapiróknak átadtam azon kijelentéssel, hogyha a magyar sajtó képviselői odajönnek, azoknak is ugyanazt adom át. Hock János képviselő ur azt mondja, hogy csendőrség nagyon kevés volt annyi sok választóra. Sem én, sem ő nem olvastuk meg a csendőröket, s azt, hogy minden csendőrnek hány tölténye volt. Hock ur talán tudja ezt is. Hiszen ott nem csatára lettek berendelve a választók, hanem szabad választásra, s a csendőrök — eseteket soroltam fel — egyenként beidézték a választókat, be^ idéztek például négyet, s egyenként megpuhitották, s azok visszajöttek dagadt arczczal. (Derültség.) Szemrehányást tesz nekem, hogy piszkos önzés vezet minket, s hogy mi a népszerűséget hajhászszuk, s ezt különösen az ügyvédekre adresszálja. Magam is 34 év óta vagyok ügyvéd. Ott a választókerületben Budintianu János, dr. Teimer Feodor és dr. Aurél Opsca, tehát három ügyvéd szavazott a nemzetiségi párti jelöltre. Felhivom Hock képviselő urat, hogy Lúgoson, Bogsánban a róm. kath. lelkészektől vagy akármelyik előkelő nem román úriembertől szerezzen informácziót vagy tekintse meg az ügyvédi kamaránál a törzskönyveket, s akkor látni fogja, miként viszszük mi ott az ügyvédséget, s akkor arra a következtetésre fog jutni, hogy mi szeretjük nemzetiségünket, az ahhoz kötött vallásunkat, s annak intézményeit, s hogy ez képezi egyedük rugóját minden működésünknek. Vagy erre minket képtelennek tart ? Húsos fazekakat könnyebb környezni. Hock képviselőtől csak tettetés lehet, mert nem akarok ignorancziát feltételezni egy róm. kath. paptól, hogy ne tudja, hogy a román papoknak kötelességük kereszttel járni házról-házra bizonyos napokban és hogy halottakért még száz esztendő után is az évforduló alkalmával misét tartanak. (Zaj.) Hiszen ez egy vallási gyakorlat, és ezt is megtámadják? Tessék ezzel összefüggésben igazolni azt, hogy ezek csakugyan visszaéltek ezen vallási gyakorlattal és tisztük gyakorlásával, de erre nincs és nem is lehet bizonyíték, ezt csak szubszummálják. Épen azért történt az a bejelentett eset, hogy a papokat, ha az utczán mentek, azonnal bekisérték. A vezetőkről azután azt mondja Hock ur, hogy azok börtönviselt emberek. Hát nevezzen csak meg egyetlen egyet. De a mint azt sem volt képes igazolni, hogy akár csak egyetlen egy román ujságiró volt ott Romániából, pedig azt állította, hogy mi a romániai sajtót hoztuk ide, ezt sem képes bebizonyítani, T. ház ! A mi ezeket a személyes szemrehányásokat illeti, legyenek türelemmel, csak kettőről fogok megemlékezni, a kik nincsenek itt. Az egyik Kornyán Mihály, egy iskolázott előkelő pap, a ki földesúr, a kinek több 100.000 koronát érő vagyona van, a kinek érdekében áll, hogy a neve, ugy a mint a társaságban szeplőtlenül áll, meg is maradjon, a kinek gyermekei vannak, a kik még itt a parlamentnek tagjai is lehetnek. (Mozgás.) A kinek fivére egy előkelő ügyvéd, a ki szintén igen vagyonos ember, dr. Kornyán Péter. Véleményem szerint nem szabad megtámadni embereket, a kik nincsenek itt. Én azon az állásponton vagyok, hogy cselekedeteiért mindenki felelősséggel tartozik, de joga is van azután az igazságtalan támadásokat visszautasítani. Mi sértőleg nem támadtunk soha senkit ebben a parlamentben, de szó nélkül nem hagyjuk, sem zsebre nem rakjuk senkinek a támadásait. A második dolog az, hogy egy képviselőtársamról beszélt, a ki most az államfogház törvényes következményeit viseli. Hát helyénvaló az, hogy egy ily képviselőről, mikor tudja azt, hogy nem lehet itt, hogy védekezzék, azt állítsa a parlamentben, hogy ő . . . Elnök (csenget) : A képviselő ur már átlépi a határt, melyet a házszabályok megengednek a képviselőknek arra nézve, hogy személyes megtámadtatás czimén szólhasson. Pop Cs. István; De engedélyt kért. Elnök : Kérte, de még engedélyt nem adott rá a ház. Brediceanu Koriolán : Akkor külön kérek erre engedélyt, mert fel lettem kérve dr. Petrovics István ur részéről, hogy nevében tiltakozzam és felolvassam a nyilatkozatát, t. i. nem lehet évek hosszú során át megfosztani őt dementálási jogától. Elnök: Ez olyan kérdés, hogy ezt tulajdonképen nem lehet szavazás alá bocsátani, mert a képviselő ur a 215. §. a) pontja érteimében kért szót. E pont értelmében másról beszélni még a ház engedelmével sem lehet. Méltóztassék meggondolni, hova vezetne akkor a vitatkozás, ha mindenki felszólalván a házszabályok bizonyos pontja alapján, arra kérné a házat, hogy még egyébről is beszélhessen. Ezen a czimen nem beszélhet. Ha a képviselő ur később a vita során másról akar beszélni, akkor kérheti a ház engedélyét arra. De nagyon veszedelmes preczedens lenne, ha eltérnénk az eddigi gyakorlattól. Eddig ez nem volt szokásban, ez nem engedtetett meg, és én kérem, ne méltóztassék ilyen preczedenst alkotni. Brediceanu Koriolán : T. képviselőház ! Tudomásul veszem és elég, hogy jeleztem és kötelességszerűleg felálltam képviselőtársam érdekében, azaz én szavamat felemeltem egy elvtársamért, a ki itt jelen nem lehet. Hock János t. képviselő ur még azt sem restelte, hogy azt a kijelentést tegye velünk szemben,