Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-95

90 95. országos ülés 1907 január 22-én, kedden. folytán vagyok bátor a jelenlegi költségvetést általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául a t, háznak elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés.) Elnök : Szólásra van-e valaki feljegyezve ? Egry Béla jegyző : Gr. Somssich Tihamér ! Gr. Somssich Tihamér: T. ház! Á t. honvédelmi miniszter ur az 1907. évre szóló költségvetésében nagyon helyesen jegyzi meg, hogy az altiszti kérdés gyökeres reformra vár, és a rendelkezésére álló csekély összeggel igyekszik ezen segíteni. Tömérdek az a pénz, melyet a katonaságra kénytelenek vagyunk áldozni, elvárhatjuk tehát, ha ezt a tömérdek pénzt a hadseregre elköltjük. hogy hadseregünk olyan legyen, mely mindenkor helyt áll. Jelenleg a hadseregnek legnagyobb baja a hiány a továbbszolgáló intelligens, megbízható, altiszti karban. Jelenleg csak olyan altisztjeink vannak, kik a három évi szolgálat ideje alatt lesznek azzá, és három évi szolgálati idejüket kitöltve, örömmel mondanak bucsut a katonaságnak és kezdődnek újra ezek a mizériák az altiszti kiképzésnél, s ez igy megy folytonosan. De mi történik ? Sajnosán kell konstatálnunk, hogy épen ezen altisztek kikerülve az ezredektől, lesznek a szoczializmus terjesztői, a nemzetiségi ezredeknél szolgált altisztek pedig, az által, hogy sarzsit kapnak a katonaságnál, egy bizonyos nimbuszt szereznek maguknak a falujokban, a mit a dászkálok, és az izgatók felhasználnak és őket a maguk eszközeivé teszik. Kell nekünk az intelligens altiszti kar azért is, hogy ők a legénységgel folyton érintkezve, jó j)éldával járjanak elől ennél a legénységnél, és öntsék a legénységbe azt, a mi neki javára szolgál, ne pedig ilyen tévtanokkal foglalkozzanak, a mivel megmételyezik a legénységet, és megmételyezik hazatértük után a falu népét. Németországtól vehetünk példát magunknak arról, hogy mire képes az intelligens altiszti kar. Tessék visszaemlékezni arra, hogy 1870-ben az a diadalmas hadjárat, melyet a francziák ellen viseltek, nem Moltkenek és nem a német hadvezetőségnek volt a győzelme, hanem a Schullehrereké volt. Ezen Schullehrerek voltak azok, a kik anynyira kiképezték a katonaságot, hogy nemcsak vitézség, de intelligenczia által is vezették ezen katonaságot, hogy megálltak helyüket béke idején és háborús időben is. Szükséges ez a vezetés az altisztek részéről háborús időben is, mert az a néhány tiszt, a Id egy-egy csapattestre jut, nem elég arra, hogy példájával előljárjon a katonaságnak, kell, hogy köztük altisztek is legyenek, a kik szintén buzdítsák a katonákat és előre vezessék őket ott, a hol legveszedelmesebb a helyzet: a golyók fütyülése közt. Gravelottenél 1870. augusztus 16. és 18-ika közt az összes tisztek elestek és a vezérletet átvevő altisztek voltak azok, a kik a végső győzelmet kivívták. Hogy nálunk nincs meg az a tovább szolgáló régi és intelligens altiszti kar, a melyet én szükségesnek találok, annak oka az, hogy azért a 35—45 krajczárért, a mit naponta kapnak, továbbá abban a tudatban, hogy öregség vagy rokkantság esetére nem bizhatnak abban, hogy tényleg el lesznek látva, nem akar egyikük sem a katonaságnál maradni. Vannak ugyan altisztek, a kik különös passzióból tovább szolgálnak, de bizony észre kell vennünk, hogy az a passzió csakhamar elmúlik és keresnek priváthivatalokat. Igaz, van bizonyos privilégiumuk abban, hogy a hivatalok elnyerésében előnyben részesülnek, csakhogy itt ismét baj van: az intelligenczia hiánya, a mire már előbb ráutaltam. Nagyon kevés az a hely, a hova őket betehetjük, pedig megérdemlik azt nagyon, mert eleget szolgáltak, bár az intelligenczia, a tudás hiányzik náluk. Azért, azt hiszem, nagyon helyes dolog lenne, ha nemcsak tisztkéjjző intézeteket állítanánk fel, hanem egy-két altisztképző intézetet is, hogy ott necsak a katonai dolgokat tanulják meg, hanem az általános intelligencziára szolgáló előtanulmányokat is elvégezzék. (Helyeslés.) Jelenleg u. n. Pflanzschulék, altiszti iskolák vannak bevezetve az ezredeknél. Ott a harczkószséget megtanulják, de az intelligenczia ezeknél is hiányzik. Ezen altiszti karnak nagyobb dotálása, továbbá a nyugdíjigényekről való gondoskodás mindenesetre tetemes költségszaporodással járna, de ennek ellenértékéül, azt hiszem, be lehetne hozni a kétéves katonai szolgálatot az évi ujonczjutalék emelése nélkül. Ez a kétévi katonai szolgálat a 48-as pártnak már régi kívánsága volt, (Ugy van! bal felöl!) de mindig azzal feleltek, hogy ez óriási költségszaporodással járna, mert legalább felével fel kellene emelni az évi ujonczjutalékot. Én ezt tagadom, különösen a gyalogságnál, a mely pedig a főcsapattest ós a hol a legtöbb katonánk van. Nekünk nem békében van az ellenséggel dolgunk, hanem háborúban. Hogy a békelétszám mennyi, az egészen mellékes dolog. A fő az, hogy ez a katonaság két év alatt ép ugy kikéjjeztessék, mint három év alatt. Ha nekünk megvan ez az altiszti karunk, a melyre utaltam, bizonyos vagyok benne, hogy a kétévi katonai szolgálati idő tökéletesen elég lesz. Jelenleg, hogy egy huszárszakaszt vegyek például, elég, ha egy szakasznál egy tiszt vagy egy altiszt van, a ki tökéletesen megbízható, hogy ezen szakasz kikéjizését magára vegye. De ha annál a szakasznál lesz három-négy megbízható altisztünk, akkor azt a szakaszt csoportokra oszthatjuk fel, ugy, hogy ugyanazon idő alatt — csoportokként képeztetvén ki — sokkal jobb kiképzésben fognak részesülni, mint most, midőn — mondjuk — húsz emberrel kell az altisztnek egy óra alatt vesződnie. Továbbá már jelenleg gyakorlatban van a keret-gyakorlatozás, a Skelet-Exerziren, a mi