Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-95
95. országos ülés 1907 január 22-én, kedden. 83 volt, ezer és ezer család pusztult el a lelketlen uzsorása következtében. A tőzsdereformot is nagyon szükségesnek tartom én is, mert ez szintén nagy fontossággal bir az egész nemzet gazdaságára. A többi törvényjavaslatokra nem terjeszkedem ki most. Majd annak idején, mikor a képviselőház elé fognak terjesztetni, elmondandóm véleményemet. Most csak azt jelzem, hogy a büntetőtörvénykönyvnek több paragrafusát kell módosítani. Mindenesetre módositandók annak a csalásra vonatkozó szakaszai. (Helyeslés.) Nézetem szerint a törvénynek ki kell mondania, hogy a csalás hivatalból üldözendő, mert hisz naponként olvassuk a lapokban, hogy mily körmönfont ravaszsággal fosztatnak meg a családok vagyonuktól ilyen lelketlen emberek által. Mivel ezek a csalások nap nap után követtetnek el és igy az egész állam és nemzet veszélyeztetik ezáltal, üdvösnek és szükségesnek tartom az olyan törvény hozatalát, a mely nem engedi, hogy azok az emberek, kik tömérdek csalást követtek el, a kik másokat tönkretettek és nem is érdemlik meg az ember elnevezést, a büntetés elől meneküljenek kiegyezés által, Ezek az emberek ma börtön helyett gummirádlin járnak. A sajtószabadságnak hives tisztelője vagyok, de azért osztom az igazságügyminiszter ur nézetét, mely szerint a fattyuhajtást le kell nyesni. Védelembe kell venni ugy a magán, mint a közbecsületet és higyje el az igen t. miniszter ur, hogy ebben valamennyien, a kik itt vagyunk, teljes szivvel-lélekkel támogatni fogjuk. Beszédének elején a miniszter ur kijelentette, hogy feladatának ismeri az alkotmánybiztositékok megteremtését. Ha a miniszter ur ezt a feladatot is teljesiti, akkor olyan emléket fog hátrahagyni, a mely ellent fog állni az idők viszontagságának, daczolni fog azokkal és az egész magyar nemzet hálás szivvel fog megemlékezni a miniszter úrról. Újból kijelentem, hogy a költségelőirányzatot elfogadom. (Helyeslés.) Egry Béla jegyző: Schuller Rezső! Schuller Rezső: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, joggal mondható, hogy az igazságügyi kormány egyik legfőbb őre azoknak a gondolatoknak, azon állampolitikai és társadalmi eszméknek, a melyek az állam jogrendjében megtestesülnek. Az igazságügyi kormány vezetése alatt álló igazságszolgáltatás van hivatva arra, hogy ezeket az állam jogrendjében megtestesülő eszméket az életbe átvigye, nekik formát, létet, valóságot adjon. Az igazságügyi kormánynak azonban nem csak az a feladata, hogy a létező jogszabályok keresztülvitele felett őrködjék, hanem az is, hogy uj törvényeket alkosson, a mely feladatának nem tehet eleget, ha nincs áthatva korának vezető eszméitől. A hol a kor vezető eszméi iránti érzék hiányzik, ott alig lesz képes az illető kormány az ország ügyeit oly alapokra fektetni, a melyek a maradandó és igazi haladást biztositják. Az igazságügyminiszter ur beszédében kijelentette, hogy tevékenységében a korszellemet szem előtt fogja tartani és azt hiszem, hogy az ország ezt megnyugvással és örömmel veszi tudomásul. T. ház! Mai korunkat meg nem érthetjük, korunk feladatainak,, azt hiszem, eleget nem tehetünk, ha nem tartjuk szem előtt, hogy minő viszonyok, minő körülmények hatása alatt, milyen fejlődési proczesszus révén jutottunk odáig, a hol vagyunk, Az európai emberiség évszázadokon keresztül a hűbériség eszméjének uralma alatt állott, a mely jogeszmének az volt legjellemzőbb vonása, hogy az embereket számos fokozatban, rétegekben egymás fölé állította, függővé tette egymástól ,a jogrend határozmányainak értelmében is. És ha az a számos fokozat az idők multával el is tűnt, az eredmény, hacsak a nemesek és jobbágyak közti viszonyt nézzük, mégis ugyanaz maradt. A nagy franczia forradalom érdeme volt az, hogy ezzel a rendszerrel szakított és az embereket többé nem egymás fölé, hanem egymás mellé állította; őket szabadokká tette, egyforma jogot és kötelességet adván mindenkinek. Nem lehet tagadni, hogy ez a rendszer óriási, addig lekötött erőket szabadított fel az emberiség számára, mert a hol mindenki Isten adta erejével tetszése szerint élhet, — természetesen a megengedett czélok érdekében — az olyan társadalomban a méhkasra emlékeztető sürgés-forgás jöhet létre. Csakhogy az az aránytalanul rövid idő, a mely ezen egyenlőségi eszméknek jogrend szerinti megvalósulása óta az egyes államokban lefolyt már megmutatta azt, hogy bizony ennek a rendszernek is meg vannak a maga hátrányai és hogy különösen a gazdasági küzdelem területén a gyenge az erősebbel szemben sokszor olyan helyzetbe jut, a melyet az állam, a jogrend tétlenül nem nézhet és hogy nem egy helyen az állam kiegyenlítő, támogató, védő közbelépésére szükség van. A kapitalizmus és a munka eredményének biztosításáról szóló jelszavak, talán mint végpontok, azt a nagy ürt tüntetik fel, a melyet az állam idők multával szocziális intézkedésekkel kitölteni hivatva lesz. Azokhoz tartozom, a kiknek meggyőződése szerint a szocziálista államelmélet egy örökre megvalósíthatatlan chiméra fog maradni. Az emberiség azon alapokról, a melyek az egyéni szabadságot biztositják, soha le nem mondhat. Az emberi nem fejlődésének előfeltételei annyira össze vannak forrva azzal a parancsoló szükségszerűséggel, a melyet Madách Imre az »Ember tragédiaja« végmondatában azzal a szóval jelölt meg : Küzdj ! Hogy mindazon államformák, a melyek ezt a küzdelmet, az erők ezen mérkőzését alapjában megingatják, az emberi fejlődés megállását eredményezik. A szocziálista államelmélet pedig — néze11*
