Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-94

Úi. országos ülés 1907 január 21-én, hétfőn. 55 és működését lehetetlenítse, az országgyűlésnek szuverenitását köriübástyázza, (Igaz! Ugy van!) és mindezeken kivül kötelesek vagyunk arra, hogy a választói jogot kiterjesszük ugy, hogy az a magyar nemzeti közakarat megnyilvánulását a jövendőben minden körülmények közt biztosítsa. (Igaz ! ügy van!) Ha ezeknek megalkotását mindennél előbbre valónak tartom, — hogy azután az egész vonalon, a mint hiszem, átvegye az uralmat, a függetlenségi és 48-as elvek képviselete, (Igaz! Ugy van !) — és ha ennek daczára mégis felszólalok, ennek két oka van. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy bármily lázasan készülnek az alkotmánybiztositó javaslatok, azok a mai napig beterjesztve nincsenek, és igy felszólalásommal azoknak letárgyalását nem késleltetem, a másik ok, hogy ügyvédi pályá­mon az igazságszolgáltatás terén oly tapasztalato­kat szereztem, a melyeknek a t. ház előtt való fel­említése talán akkor sem egészen felesleges, a mikor az igazságügyminiszteri székben oly férfi.ül, a ki egész életét az ügyvédi pályán töltötte és igy gya­korlati tapasztalatokban fölösen bővelkedik. (Hall­juk ! Halljuk !) Előre bocsátom, már pártállásom­nál fogva is, hogy a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Ennél az elhatározásom­nál azonban az a már-már szokássá, hogy ugy mondjam szálló igévé vált indok bármilyen biza­lommal viseltetem is az igazságügyminiszter ur személye és hivatali működése iránt, ez a bizalom engem egyáltalában nem siettet, mert szerintem a miniszter költségvetésének visszautasítására le­het ok a miniszter iránti bizalmatlanság, de egy 42 milliós költségvetés elfogadásánál egyedül annak az országra hasznos vagy szükséges volta lehet irányadó, nem az én személyes bizalmam. (Ugy van !) (Az elnöki széket Rakovszky István foglalja el.) Ennek a rövid előrebocsátása után méltóztas­sanak megengedni, hogy belevágjak in medias res, és talán némi tekintetben ismételjem azt, a mit Heinrich Antal t. képviselőtársam is elmondott a múltkor a birák helyzetére vonatkozólag. Kétségtelen, hogy jó igazságszolgáltatás csak jó bíróval lehetséges. (Helyeslés.) Hogy pedig a biró hivatását minden tekintetben betölthesse, nem­csak képzettnek, nemcsak feddhetetlennek, hanem függetlennek is kell lennie. (Helyeslés.) Képzettség tekintetében, azt hiszem, mindnyájunk meggyőző­dését fejezem ki, mikor azt mondom, hogy a. magyar birói kar hivatásának magaslatán áll, a feddhet­len becsületesség tekintetében pedig ezen materiális korban igazán mindnyájunknak csodálatát vivta ki. (Igaz! Ugy van!) A függetlenség tekintetében, a mint azt az igazságügyminiszter ur is elismerte, már egészen máskép állunk. Nemcsak az általa kifogásolt titkos minősítés, nemcsak az általa elitélt és ki­küszöbölendőnek tartott kúriai kisegítő birói in­tézmény, hanem a birák anyagi szüksége is igen lényeges korlátja a birói függetlenségnek. Hiszen a fiatal vér felpezsdülésének vag)~ a hazafiság hihetetlen fokának fennforgása szükséges ahhoz, hogy egy biró privát vagyon nélkül hivatali fize­tésére utalva, ma az arra alkalmas korban család­alapításra gondoljon. (Igaz! Ugy van!) Egy hang (balfelől) : Éhezésre sem elég ! Nemes Bertalan: Megengedem, hogy a leg­újabb, 1907. évi I. t.-cz.-nek idehozatalával és letárgyaltatásával, a 74 albirói állásból birói állásnak szervezésével, a 112 aljeg3 r zői állás megszüntetésével és ugyanannyi jegyzői állás rendszeresítésével, a joggyakornokok sególypót­lékának behozatalával, az igazságügyminiszter ur ezen szomorú helyzet iránti orvoslási szán­dékának nagyon komoly jelét adta. De én ezt elegendőnek nem tartom. Minden más társa­dalmi állású ember a társadalomtól munkájá­nak ellenértékéül nyugodt megélhetést igényel­het. A bírónak ennél többre van szüksége. A bírónak szüksége van arra, hogy neki az elme állandó frissesége mellett a kedélynek a frisse­sége is megmaradjon, hogy nyugodtan tudjon ítélni becsület, vagyon, élet és halál felett. (Igaz! Ugy van!) Nagyon jól tudom, hogy a különböző fog­lalkozási ágak, tisztviselői karok tömegesen rohanják meg az államkincstárt, itt-ott jogos, másutt jogtalan igényekkel, a melyeknek kielé­gítése nemcsak lehetetlen, de itt-ott veszedel­mes volna, mert ismételten ujabb igényeknek a támasztására irányulna. Épen azért tudom na­gyon jól, hogy akkor, mikor a bírónak a hely­zetét javítani akarom, akkor gondolnom kell az államkincstár helyzetére, és mert a birói kar a mai munkaterhét, a mai létszám mellett csak nehezen bírja ellátni, ennek következtében kétségtelen, hogy ha az ő fizetésüket a kincstár ujabb megtei'heltetése nélkül felemelni akarjuk, akkor ezt máskép nem gondolhatjuk, mint a birói létszám leszállításával és a rájuk bízott munka csökkentésével. Be van terjesztve a sommás törvény reví­ziójára vonatkozó javaslat. Ennek keretében gondolnám én a száz koronán aluli pereknek a járásbirósági hatáskörből való elvételét; mert a mint idáig a negyven koronán aluli pereket a községi bíróságok közmegelégedéssel látják el, meg vagyok győződve, hogy ellátnák a száz koronán aluli pereket is. (Ellenmondótok.) Az 1877 : XXII. t.-cz. megalkotása idejében az a negyven korona, melyet a községi bíróság elé utaltak, körülbelül olyan érték volt, mint ma a száz korona. És meggyőződésem, hogy a mint a községi bíróság idáig a negyven koronán aluli ügyekben közmegelégedéssel járt el, (Nem áll!) ugy a járásbíróságok felügyelete mellett köz­megelégedéssel járna el a száz koronán aluli ügyekben is, sokkal olcsóbban és sokkal gyor­sabban. De hiszen, azt mondja az igazságügy­miniszter ur, az ítélettel meg nem elégedő fél kérné az áttételt a járásbírósághoz, és minden

Next

/
Oldalképek
Tartalom