Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-94
9í. országos ülés 1907 január 21-én, hétfőn. 51 iához. Valóban boldogok azok a nagy alakok, a kiknek megadatott a hivatás, hogy nagy építőköveket hordhassanak a magyar állam gazdasági és kulturális megerősödéséhez. Ám még ezekkel a nagy alakokkal, az egyes kövekkel, a miket összehordhatnak, nem lehet fentartani az államot. Százezrek és milliók munkája kell ehhez, milliók és milliók kell hogy hordják a kavicsot, homokot, építőanyagot, de ezeket a milliókat kell hogy lelkesítse az a tudat, hogy a mit ők építenek, az nem gúla a Fáraók számára, hanem a szabadság hajiéi ^a, a melyben jogszerint foglalnak helyet mindannyian, nem azért, mert megtűrik, nem elnézésből, nem kegyelemből, nem ennek morzsája vagy hulladéka folytán, hanem azért, mert joguk van hozzá és mert ez a szó: jog, ez szüli a világ leghatalmasabb érzését, a mely nemzeteket forraszt össze, nemzeteket alapit meg, világokat változtat és alakit át, ez szüli azt a nagy szót, a mely minden becsületes ember lelkének legnagyobb gyönyörűsége: hogy kötelességei is vannak. (Tetszés.) 1848-ban Kossuth Lajos szabaddá tette a földet, 1907-ben Kossuth pártjának a többsége ül itt, ós az nem teheti újra megkötötte a földet. (Helyeslés és tetszés.) Az igazságügyi költségvetést, bizalommal a kormány iránt, elfogadom. (Élénk éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Az igazságügyminiszter kivan szólni. (Halljuk ! Halljuk !) Polónyi Géza igazságügyminiszter: T. ház! (Halljuk ! Halljuk !) Habár a vitának helyesebb vezetése azt követelné, hogy csupán a vita bezárása után reflektáljak tőlem telhetőleg az elmondottakra, mégis két körülmény késztet arra, hogy az eddig hallottak után legalább rövid vonásokban igyekezzem különösen egy irányban egy félreértést eloszlatni. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt azonban a sajtókérdésről, a mely alapjában szándékaink félremagyarázásával kezeltetik a sajtóban, szólanék, egy más kötelességet is kell lerónom. Tegnapelőtti beszédem fonalán utaltam a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszéknél a czégjegyzések körül divott borravaló-rendszerre. Azt hiszem, gyakorlott jogászok előtt nem lehetett kérdés tárgya, hogy ez a nyilatkozat nem a bíróságra, hanem a kezelőszemélyzetre vonatkozik. (Élénk helyeslés és jelkiáltások : Tudjuk !) Miután azonban mégis fenforog annak lehetősége, hogy nyilatkozatom másként is érthető, a t. háznak és az érdekelteknek megnyugtatására is köteles vagyok kijelenteni, hogy ott a bíráknál semmiféle tekintetben sem fordult elő olyasmi, a mi ilyen gyanúra okot szolgáltathatna. (Helyeslés.) Sőt, mert annak a bíróságnak hosszú éveken át egy kiválóan tiszteletreméltó elnöke volt, a kit mindenki tisztelt mint jogászt és embert, ki vau zárva, hogy a birói körök bármelyike részéről bárki is ilyen dologban érdekelve volna. (Helyeslés.) Magának a nagy hátraléknak is nem a biróság és annak volt vezetője volt annyira oka, mint inkább az a körülmény, hogy kevés volt a biró, ugy, hogy mikor a budapesti váltó- és kereskedelmi törvényszék helyzetét megvizsgáltattam, legsürgősebb szükségnek tartottam azt, hogy három biróval rögtön szajroritottam e biróság létszámát; csak igy vált ezután lehetségessé, hogy már rendezettebb viszonyok közt van az a biróság. (Helyeslés.) Ezzel ettől a kérdéstől elbúcsúzva, kötelességemnek tartom egy pár lényegesebb kérdéssel röviden foglalkozni. (Halljuk ! Halljuk !) Heinrich Antal képviselő ur felvetett egy kérdést, a mely széles e hazában a birákat mindenhol foglalkoztatja, sőt tegyük hozzá, nyugtalanitja. Ez az u. n. titkos minősités kérdése. Szó sincs róla, ez helytelen, igaztalan és olyan instituczió, a mely a biróság tekintélyének és függetlenségének abszolúte semmi tekintetben javára nem válik. A mennyire eddig nekem módomban állott, valahányszor ily r en minősítési táblázattal találkoztam, a melyben valakiről rossz minősités adatott, igyekeztem az illetőnek módot nyújtani arra, hogy felvilágosítást szerezzek és nem ritkán maguk az illetékes felügyeleti hatóságok voltak kénytelenek a minősítést az illető biró javára megváltoztatni. Azonban, a mit az én igen t. barátom nem tud, hogy ezeknél a minősítéseknél milyen rendszert szoktak folytatni, én azt kiegészítem. A mikor valamely bírónak helyben való előléptetése forog szóban, akkor megadják neki nem ritkán a legrosszabb, a mikor pedig egy másik pályázatnál arról van szó, hogy azt a bírót egy másik bírósághoz vigyék át, akkor megkapja a legjobb minősítést (Derültség.) ugy, hogy ennek a titkos minősítésnek egyik hátrányu ekképen még az is, hogy a felügyeleti hatóságok spekuláczióra használják ki. Sűrűn merültek fel ilyen esetek, azonban megfelelőleg ellenőriztettem a dolgot, és azt hiszem, hogy ezen a területen a jövőre ilyen kísérletek előfordulni nem fognak. De fődolog az, hogy ezen a dolgon igyekezzünk segíteni. (Helyeslés.) Én véglegesen nem tudok még e tekintetben nyilatkozni, mert én a legközelebbi, egy-két hónap múlva megtartandó főfelügyeleti értekezleten a bíróságok vezetőivel akarom megbeszélni, hogy miként lehetne haladéktalanul és gyorsan kiküszöbölni ezt a titkos minősítési rendszert ? Egyelőre, azt hiszem, minősités, különösen j>edig a tevékenységi kimutatás nélkül, a mi alatt nem azt értem, hogy aktaszerűleg hány darabot intézett el az a biró, hanem azt, hogy tehetségével, ítélőtehetségévei és szorgalmával mennyi munkát tudott felölelni, — mondom — ilyen természetű, minősités nélküli kinevezéseket 7*
