Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-94
94. országos ütés 1907 január 2i-én, hétfőn. 47 és hogy az ilyen óvadékpénzeket hatósági letétbe kell helyezni. Ámde akkor, a midőn a társadalom évtizedeken át közömbösen halad el az ilyen jelenségek mellett, akkor mesterségesen teremti meg a társadalmi declassékat, azokat, a kik kezeiket kétségbe esetten tördelve fakadnak ki a fennálló társadalmi rend ellen. És itt van, t. ház, a végrehajtási törvény határtalan ridegsége az emberi lét, az emberi megélhetés nehézségeivel szemben. Egyik leghelyesebb intézkedés az, a melyet az igazságügyminiszter ur bejelentett akkor, a midőn a végrehajtási törvény módosítását helyezte kilátásba. Az ut azonban a homestead behozatalával nincs helyesen megválasztva. A homestead intézménye iránt igen sok rokonszenv van az országban, de a homestead, azt a czélt, a melyet eléje tűztek, létező alakjában megvalósítani nem képes. A homesteadrój téves nézevek vannak elterjedve a közvéleményben, nálunk is, egyebütt is, a melyek a homestead jogi természetének félreértéséből fakadnak. Azt hiszik, hogy a homestead a földet akarja megoltalmazni, pedig a hosmestead a családot akarja megvédeni, a családfőnek pazarlása, költekezése ellen. Ez az intézmény bevált és feltétlenül helyesnek bizonyult a délamerikai államokban, a hol a férj és a nő közt való teljes vagyonközösség esete forog fenn. A mi jogunk azonban ismeri a nők külön vagyonának jogi intézményeit; nálunk sokkal egyszerűbb megoldása a dolognak az, a mi az életben már helyett is fogott, hogy az, a mit a kisbirtokos, a mit a paraszt szerez, azt nemcsak a maga nevére irathatja, hanem mert feleségével együtt közösen szerezték, a felesége nevére is. A homestead csak annyit jelent, hogy annak a kisembernek joga van — mert hiszen kényszerítem természetesen nem lehet — ahhoz, hogy ő bejelenti, hogy ő homesteadet teremt, a melyet feleségének beleegyezése nélkül nem idegenithet el és nem terhelhet meg és a mely ebben az alakjában is a nő élete végéig, vagy pedig a kiskorú gyermekek nagykorúvá váltáig áll fenn. Nálunk olyan sajátságos a helyzet, t. ház, hogy bár ismerjük a nők különálló vagyonának rendszerét, viszont a parasztosztályban, a kisebb néprétegekben a nő társadalmi helyzete alárendelt a férjével szemben. Ha tehát homesteaddel akarjuk biztosítani a paraszt családját az eladósodás ellen, akkor a paraszt az 6 családjában, az ő nagy gazdái hatalmi fölényénél fogva, ha adósságot akar csinálni, mindig arra kényszeritheti a nőt, hogy ezen adósság megkötésébe beleegyezzék, a mi irtóztató családi viszálykodásoknak válik forrásává. Ellenben már átment az ő tudatába, átment a jogtudatba, a köztudatba az, hogy a mi az ő feleségének külön tulajdona, a mi telekkönyvi! eg az asszony nevén áll, azt ő megterhelni, annak megterheltetését kívánni nem jogosult. ' " De van egy nagy gyakorlati akadálya is a dolognak és ez az, hogy ahhoz, hogy a bomesteadintézményt életbeléptessük, előbb á homesteadra háramolható, a családban fennálló terheket kell konvertálni, illetve kifizetni is. Nem azért vasvok tehát, t. ház, ellene a homestead intézményének, mert nem osztom azokat a társadalmi czélzatokat, a melyek ezen intézmény alapjául szolgálnak, hanem épen azért, mert ezen intézményben nincsen meg annak biztositéka, hogy ez a gyakorlati életben a mi életviszonyaink között be is fog válni. T. ház! Jogi intézményeinknek a szocziális élethez való viszonya volt az az alapgondolat, a mely a földmivelésügyi vita folyamán egy igen érdekes beszédben nyilatkozik meg. Ez a beszéd Baross János t. képviselőtársamnak és barátomnak beszéde. (Halljuk ! Halljuk/ ) Ö a szocziális és gazdasági élet hullámzásaiban egy fix pontot keresett és ezt a fix pontot a földben találta meg, s intézkedéseket sürgetett a földnek megvédésére. Ezek az intézkedések a dolog természete szerint nem a földet vannak hivatva megvédeni, mert a föld nem vándorol ki és nem semmisül meg. hanem a földnek a birtokosát. Feltétlenül jogos, tiszteletreméltó, politikai és nemzeti szempontokból egyaránt helyes törekvés ez. De mikor tisztába jövünk e törekvések czéljával, akkor a megoldatlan kérdések egész serege mered elénk; akkor kérdés az, hogy a mikor egyes exisztencziákat akarunk megmenteni, nem exisztencziák egész sorozatán gázolunk-e végig ; a mikor meg akarjuk szüntetni a proletariátust, nem mesterségesen tenyésztjük-e azt; a mikor összefoglaló erőt akarunk adni nemzetünknek, nem a széthúzó erők keletkezését segitjük-e elő ; és a mikor munkáslakásokat akarunk építeni, a dolgozó, a küzdő Magyarország számára, nem a kényelemszeretetnek fészkét rakjuk-e le épen a munkára hivatott közép- és alsóosztályok számára ? Ha összfoglalatát akarom n) r ujtani t. barátom fejtegetéseinek, akkor ezt a következőkben találom meg : a közép- és paraszt-hitbizományok létesitése a latifundiumoknak a határszélekre való kihelyezésükkel egyidejűleg; az örök haszonbérlet intézményének a behozatala ; a járadékbirtokok jogi intézményének szervezése, kapcsolatban az öröklési rendszer megváltoztatásával és a törzsöröklési rendszer behozatalával. A hitbizományi kérdéssel elvi alapon nem szándékozom, e helyen foglalkozni. Az én álláspontom röviden az, hogy a hitbizomány valamikor megfelelt nagy, nemzeti eszméknek, akkor, a mikor a hitbizományoknak birtokosai, a föld nagy tulajdonosai voltak hivatva arra, hogy a haderőt is kiállítsák; ma azonban kétségtelenül eltávolodtunk ettől. Ha tehát ezt' az intézményt összhangba akarjuk hozni a nemzet mai kívánalmaival, ezt közelebb kell hoznunk a nemzeti • érdekekhez. S ezt a módozatot én abban látom, t. ház, hogy a földbirtok hitbizományok helyébe az értékpapír hitbizományokat kell behozni. (Mozgás.) Ennek két nagy gazdasági előnye van. Az egyik az, hogy a földnek megkötöttségét,
