Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-113
488 1Í3. országos ülés 1907 február 20-án, szerdán. tagok részére, vagyis a melyekre engedélyt adott, hogy rendeltethetnek, azokat ő is beveszi, annyira jók. De én ebben a nézetben nem vagyok. Én abban a nézetben vagyok, hogy, ha már egy jobbmódu beteg ember szabadon megválogathatja orvosainak rendelése alapján az ő egészségére üdvös gyógyszereket, ettől a jogától a munkást ne foszszuk meg, ne mondjuk ki belügyminiszteri rendelettel, hogy csak olcsó gyógyszereket rendelhet az orvos, hanem kérném, hogy már most a törvényjavaslat végrehajtási utasításában tessék lehetővé tenni, hogy a pénztárak vezetősége gondoskodjék arról, hogy az orvos az ő lelkiismeretes meggyőződése szerint bármily magas áru gyógyszert ajánlhasson a betegnek. (Ugy van!) Mert, a mig ezt meg nem csináljuk, nem mondhatjuk el erről a törvényjavaslatról igazságosan, hogy valóban humánus. Kérem a következő indítványom elfogadását (olvassa): »Indítvány a 101. §-hoz. A negyedik bekezdés harmadik sorában e szó után: »rendezése« szúrassák be a következő mondat: »Minden jDénztári szervezet jogosítva van arra, hogy kizárólagosan pénztári tagok részére házi gyógyszertárt állítson fel.« (Helyeslés balfelöl.) Ugyancsak e szakasz negyedik bekezdésének utolsó »engedélyezhesse« szava helyett tétessék e szó: »engedélyezze«. Elnök: T. ház! Tekintettel arra, hogy el méltóztattak határozni, hogy fél kettőkor az interpellácziókra térünk át, bátorkodom javaslatba hozni, hogy méltóztassék most a tanácskozást félbeszakítani és a tanácskozás folytatását a ház legközelebbi ülésének napirendjére halasztani. Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen!) Akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Mielőtt azonban áttérnénk az interpellácziókra, bátor leszek a következő ülés idejére és napirendjére nézve a t. háznak javaslatot tenni. Javaslom a t. háznak, hogy legközelebbi ülését csütörtökön, 1907 február 21-én, délelőtt 10 órakor tartsa, (Helyeslés.) Ezen ülés napirendjén legyen: először: az elnöki előterjesztések és irományok bemutatása, azután a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása, természetesen kapcsolatban a megfelelő kórvényekkel; azután az 1887 : XX., az 1891 : X. és az 1896 : IV. t.-czikkek módosításáról szóló törvényjavaslat és végül a számvizsgáló bizottságnak a képviselőház pénztárának az 1906. év első felére vonatkozó számadásairól szóló jelentése. Méltóztatnak ezen napirendi javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen!) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Most pedig áttérünk az interpellácziókra. Elsősorban Szász József ur fogja előterjeszteni interpelláczióját. (Az elnöki széket Návay Lajos alelnök foglalja el.) Szász József: T. képviselőház! (Halljuh! Halljuk/) Interpelláczióm valóságos odisszeán ment át, bár azt sürgősnek kell mondanom. Egy nagy társadalmi veszedelemre akarom felhívni a t. kormánynak és a t. képviselőháznak a figyelmét. (Halljuk!) Ez a veszedelem az eladósodás. Azt, ugy hiszem, a t. képviselőházban mindnyájan tudjuk és érezzük, hogy társadalmunk sem Budapesten, sem az ország más részein nem örvend valami rózsás anyagi viszonyoknak, de hogy milyen szomorúak és vigasztalanok ezek az állapotok, azt akkor látjuk igazán, ha elolvassuk ezt a szürke kötésű könyvet, a melynek czime »Az eladósodott Budapest«, szerzője jaedig Pásztor Mihály újságíró kollégám. (Éljenzés.) Kecskeméti Ferencz: Reklámot csinál neki ? (Mozgás.) Szász József: Ha megérdemli, akkor csinálunk neki azt is. A sajtó is, a közönség is sokat foglalkozott ezzel a könyvvel és ennek adataival. (Halljuk !) Elmondja ebben a szerző, hogy Budapest valósággal az adósok városa; hogy ez a város adósságokra épül és azok, a kik ebben a városban élnek, adósságokból élnek. Hiteles adatokkal igazolja, hogy mennyi a teher Budapesten a bérpalotákon; hogy milyen nyomorúságos a társadalom nagy részének helyzete, a melynek tagjai jóformán ugy élnek, mint ahogy élt Toldi Miklós lova a szemétdombon. (Derültség.) Van ebben a fővárosban fény, van pompa, van külső ragyogás, de ez csak arra való, hogy a szegénységet és a nyomort eltakarja. Van ebben a városban gazdagságnak jele is, de ez a gazdagság csak hipokrizis. (Ugy van! jobbfelöl.) Van ebben a városban, t. ház, jólét is, de ez a jólét csak illúzió, olyan illúzió, a melyet, ha csakugyan jólétben akarnánk élni, sokkal olcsóbban megszerezhetnénk. Olyanok itt az állapotok, hog3 r nem kell kasszandraszerű jóslat annak belátásához, hogy társadalmunk az örvény peremén áll, ugy hogy különösen diplomás ós értelmiségi osztályainkat a csőd fenyegeti. El van adósodva ebben a városban mindenki. Adósok itt talán még az uzsorások és a bankárok is. El vannak adósodva az állami tisztviselők, el vannak adósodva a városi és vármegyei tisztviselők, a postások, a vasutasok, el vannak adósodva mostanában már a birák is. Nagy Emil: A képviselők! (Derültség.) Szász József: Azok is! Folytonosan panaszkodnak az ügyvédek is. Az ügyvédi kamara numerus clausust emleget és az ügyvédeket a panaszok hangoztatásában jóformán csak az orvosi kar panaszai múlják felül. (Igaz! Ugy van !) Minden korrupcziónak az eladósodás a
