Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-113
470 113. országos ülés 1907 február 20-án, szerdán. le lehet szállítani. Ezt senki sem tételezi fel. A törvény ismét a munkások rovására, a harmónia és az egység rovására a kisiparosoknak akar segélyt nyújtani és azt mondja, hogy : »a kik üzemükben ötnél több munkást rendszerint nem alkalmaznak*, azok többel, mint 2%-os járulékkal meg nem terhelhetők, Ebből aztán az a helyzet áll elő elsősorban, hogy pl. Budapesten vagy a nagyobb városokban, a hol feltétlenül számitani kell a magasabb járulékokra, a biztosítottaknak kétféle fajtája lesz ; az egyik fajtához azok fognak tartozni, a kik után a munkaadó is, meg a munkás is kevesebbet fizet, mert hiszen a 2% megoszlik közöttük, a másik kategória pedig az lesz, a mely a 3%-os kulcs szerint fog, vagyis többet fog fizetni. Én ezt a legnagyobb fokú igazságtalanságnak tartom, mert azt pl. még körülbelül meg tudom érteni, hogy a kisiparos csak 1%-kal kevesebbet képes fizetni, mint a nagyiparos, de hogy az ő munkása, a ki körülbelül a gyári munkáséval egyforma bért kap, — mert annyira szervezve vannak már a munkások, hogy egy adott területen mindenféle munkás körülbelül egyforma bért élvez — hogy, mondom, a kisiparosnál dolgozó munkás csak a 2% felét fizesse, mig a gyárban dolgozó munkás a 3%-nak felét fizeti és mégis egyforma előnyökben, egyforma segélyekben, egyforma kártérítésekben stb. részesüljenek, ezt én az igazsággal, a harmóniával megegyeztethetőnek nem találom; nem helyeselhetem, hogy ugyanazon adott területen, ugyanazon előnyöket az egyik drágább pénzért kapja meg, mint a másik. De a törvény 25. §-ának ezen harmadik bekezdése, a mely az eredeti javaslatban, az ankét elé terjesztett javaslatban hiányzott, a melyet az ipartanács sem kívánt, s a melyet csak a bizottsági tárgyalások alkalmával szövegeztek meg, azért sem kívánatos, mert nem mondható, hogy uj terhet rovunk arra az öt munkással dolgozó kisiparos-osztályra, miután a 3%, ismétlem, a nagyobb városokban eddig is megvolt, s ahhoz már a kisiparosok is alkalmazkodtak, ők is ahhoz szabták viszonyaikat. Gratz Gusztáv t. képviselőtársam olyképen formulázta kivánságát, hogy lehetővé tétessék a végrehajtás során kiadandó rendeletekkel, hogy azon helyeken, a hol eddig is nagyobb volt a hozzájárulás a 2%-nál, ez a kisiparosoknak adott kedvezmény ne adassék meg. Ez az én szerény nézetem szerint a végrehajtási rendeletekre azért nem hagyható, mert, ha meg is méltóztatik ígérni, hogy majd ezt a képtelenséget a rendeletek során ki fogják küszöbölni, szerény nézetem szerint a törvénynyel ellenkező dolgot fognak cselekedni, mert a midőn a törvény megszabja azt, hogy öt éven belül az átlagos napibérek 2%-ánál magasabb járulékokkal a munkás meg nem terhelhető, akkor, nézetem szerint, nem lehet pl. Budapesten, a hol kell 3%, és a hol eddig is volt 3%, vagy másutt, a hol 2%% volt, és a hol ezután is kell 2 1 />%, rendelettel ezt a törvényt megszegni, mert a törvény tilalmát szegnők meg, a mely szerint a kisiparosokra többet, mint két százalékot róni nem lehet. Ezzel szemben indítványt terjesztek a t. ház elé. Hisz ez nem elvi kérdés; ez, azt hiszem, inkább a pénztárak helyes kezelésének és vitelének a kérdése, mert a pénztárakat is igen nagy zavarba hoznók, a mely pénztárak eddig a 3%-ból is alig tudtak megélni, s a melyek most egyszerre elvesztenék az ő 3%-ukat, legalább a biztosítottaknak jelentékeny rétegénél; azonkívül el se tudom képzelni, hogy a biztosítás kezelése tekintetében is milyen nagy zavarokat okozna az, hogyha az egyik ember 3%-ot, a másik pedig 2%-ot fizetne ugyanazon területen, ugyanazon jogok élvezetének ellenében. így nemcsak a pénztárak financziális exisztencziáját támadja meg a 25. §. 3. bekezdése a nagy városokban, — mert hiszen ez csak a nagy városokat érdekli — hanem a kezelést is nehezíti, azonkívül pedig elsőrendű és másodrendű tagokat teremtene meg a pénztár tagjai között. Indítványozom tehát, hogy negyedik bekezdésnek, a harmadik bekezdés után, a következő pótlás vétessék be (olvassa) : »Azoknál a pénztáraknál, melyek a törvény életbeléptekor tagjaik után 2 %-nál magasabb járulékot szednek, a járulékszázalék továbbra is fentartandó.« Vagyis szívesen beleegyezem abba, hogy azon helyeken, a hol eddig sem fizettek többet, a kisiparosokra a 2 %-os minimum biztosittassék, a hol azonban a törvény életbeléptekor már többet fizettek a kisiparosok, a hol tehát nem lehet azt mondani, hogy reájuk uj terhet rovunk, ott az egyöntetűség és a pénztárak érdekében továbbra is fentartandónak vélem a járulékszázalékot, miért is kérem az általam beterjesztett javaslat elfogadását. Hammersberg László jegyző: Szterényi József! Szterényi József államtitkár: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) A benyújtott módosításra vonatkozólag bátorkodom röviden nyilatkozni. Sajnálatomra, nem vagyok abban a helyzetben, hogy támogathatnám Pető képviselőtársam indítványát, mert az az állítása, hogy a kisiparosokra nem rovunk ujabb terhet ott, a hol most is 3%-ot fizetnek, lényegében nem állhat meg, a mennyiben eddig a kisiparosoknak egyharmad megterheltetésük volt, most pedig 50% megterheltetésük van. T. ház ! Akkor, a midőn a munkásügyi bizottság elfogadta azt a javaslatot, hogy a kisiparosok járulékszázaléka 2%-ban szegeztessék le bizonyos időre, számolni kivánt ez a bizottság a kisiparosok jól felfogott érdekeivel, számolni kivánt a megterhelésnek fokozatosságával, mert hisz ez a lekötés csak öt évre szól és az a csekély hátrány, a mely az úgynevezett első- és másodrangú tagokból keletkezik, -•- mint t. barátom magát kifej ezte — busásan kárpótolva van abban a könnyebbségben, a melyet a kisiparosok az átmenet többi éveiben nyernek. A t. képviselő ur indítványa ép ugy, mint Gratz Gusztáv t. képviselőtársamnak felszólalása is tárgytalanná válik az által, hogy a törvény
