Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-112

112. országos ülés 1907 február 19-én, kedden. 453 u. n. pánszláv izgatók és egy mostani programm, a melybe már nem férnek ezek bele. Tehát, t. képviselőház, mikor én a politikai mező terére léptem 1905-ben, (Felkiáltások a néppárton : Legelni ! Zaj. Elnök csenget.) nem csodálom, hogy én akkor nem tudhattam ezt a különbséget, hanem igenis a legjobb szándék által vezettetve, aláirtam egy reverzálist, a hol azt mondtam, hogy én a nemzetiségi kérdésben a néppárt eredeti programmjának alapján állok. (Zajos felkiáltások a néppárton : Olvassa fel !) En a legnagyobb bizalommal irtani alá a nyilatkozatot, mert legjobb tót barátaimat láttam ezen programm alapján működni. Miért is semmiféle becsületbeli inkorrektséget nem követtem el, mikor aláirtam. De tovább fogom folytatni a Hencz Károly képviselő ur beszédéből való idézést. Azt mondja folytatólag : »Ennek alapján nagyon természetes, hogy a néppárt részéről a peticziót nem adták be. Bekövetkezett azonban egy másik, Szkicsák úrra tényleg szerencsétlen mozzanat. Árva vármegye főispánja és alispánja ugyanis jónak látták, és ugy látszik, volt is rá okuk, hogy Szkicsák ellen a peticziót mégis benyújtsák.* Először is milyen furcsa ez az állítás, hogy egy alkotmányos képviselő azt mondja, hogy a peticziót a főispán és az alispán nyújtja be. Nem jele a hivatalos hatalommal való visszaélésnek, a mikor nem választók, hanem főispán és alispán (Felkiáltások a néppárton: Azok is választók !) — ők nem választók az ón kerületemben — arra a szükséges 20 választóra hivatalos hatalmuk által befolyást gyakorolnak oly czélból, hogy ellenem peticziót adjanak be? Hát én azt hiszem, hogy ez semmikép sem alkotmányos eljárás. De ha már beadták ezt a peticziót, nem én voltam az, a ki meglapult, mert itt van a bizonyíték, táviratok, a hol engem felszólítanak, legyek olyan szives és látogassam meg őket, mert igen fontos dologban kivannak velem tárgyalni. Itt van az első távirat, a melyet Budapestről küldöttek : >>Téged érdeklő rendkivül fontos ügyben haladéktalanul beszélnem kell veled. Keress fel szerdán délután 3 órakor.« (Felkiáltások : Ki van aláírva ?) Az alispán. Itt van a második : »Ha időd engedi, keress fel Kubinban.« Ismét az alispán ! Közvetlenül a peticzió beadása előtt. Én először nem mentem el Kubinba, mert nem ijedtem meg; hanem azután, a mikor beadták a peticziót és én azt a pártnak bejelentettem, akkor a párt egyes tagjai azt mondották nekem, hogy simítsam el a dolgot valahogy, mert igenis, akkortájt, már 1905 májusban, akkor a főispán is, az alispán is már nem volt liberális, hanem a néppártnak a bizalmas emberei voltak. Elég nem szép, hogy liberális alapon foglalták el méltóságaikat és titokban a néppárt bizalmas emberei voltak. így sikerült kettős oldalról való felszólítással engem a reverzális aláírására kényszeríteni, a mi azonban semmiféleképen egyéni és politikai integritásomat nem befolyásolta. Ki tudom mutatni, hogy politikai elvekről nem mondottam le, mint tették igen sokan ; hiszen tanúi voltunk annak, hogy 1905-ben hányan ültek ott azokon a padokon, a mikor az alkotmányos vihar tombolt és most itt, ezen az oldalon ülnek egynémelyek és mégis ez által becsületbeli integritásuk semmiképen sincs megtámadva, ezt szemükre nem vetik. (Élénk derültség.) Ezen reverzális május 10-éről volt keltezve. A mit az 1906. évi költségvetési vita alkalmával mondtam a főispán és a közigazgatási tisztviselők ellen, azt hiszem, teljesen jogosan tettem, tettem azért, mert én már 1905. novemberében a koaliczióból, illetőleg a néppártból kilépt?m. (Zaj.) En ezzel politikailag szabad, független egyén lettem és egészen függetlenül megtehettem a közigazgatási tisztviselő ellen a megjegyzéseimet. Különben is, én azt hiszem, az alkotmányos érzék fogyatékosságára vall, ha egy főisjsán egy képviselő működésére nézve kikér valami kötelezettséget; én azt hiszem, hogy az ilyen főisjián valami nagy alkotmányos érzékkel nem bir. Most, t. ház, csak arra akarok még kiterjeszkedni, hogy Hencz képviselő ur azt mondja, hogy én 1905-ben... (Halljuk! Halljuk! Zaj.) Elnök (csenget) : Méltóztassék beszédét folytatni. Szkicsák Ferencz : Nem találom meg Hencz Károly képviselő ur felszólalásának erre vonatkozó részét. T. ház ! Különben azt hiszem, hogy azzal, a mit mondottam, teljesen megvédtem becsületbeli integritásomat. Most csak arra akarok kiterjeszkedni a t. ház engedelmével, a mit Szmrecsányi képviselő ur az én izgatásaimról és a nemzetiségek izgatásairól mondott. Hát én ünnepélyesen kinyilatkoztatom, . . . Hencz Károly: írásban! Förster Ottó : Nem hiszszük ! (Derültség.) Szkicsák Ferencz: Nem azért szólalok fel, hogy önök azt elhigyjék, vagy el ne higyjék. Ismétlem, ünnepélyesen kinyilatkoztatom és kinyilatkoztatjuk, hogy mi sem a magyar állameszme, sem a magyar nemzet^ sem a magyar nemzetiség ellen . . . (Nagy zaj. Felkiáltások : Rendre ! Mi az a magyar nemzetiség ?) Elnök: Csendet kérek, t. ház. Nem lehet hallani a szónokot. Ha folytonosan zajonganak, lehetetlen hallani a szónokot, s igy nem hallhattam most, milyen kifejezést használt. Nagy György : Magyar nemzetiségről beszélt! Elnök : Kérem, majd meglátjuk ! Szkicsák Ferencz: Azt mondottam, hogy sem a magyar állameszme, sem a magyar nemzet, (Felkiáltások : Nemzetiséget is mondott !) sem a magyar nemzetiség ellen — igy van a büntetőtörvénykönyvben, tessék megnézni — nem izgatunk. Ennek bizonyságául legyen szabad felhoznom, hogy a mikor arra törekszünk, hogy a tót nép hamisítatlanul élvezhesse nyelvét, gyakorolhassa szocziális és politikai jogait, még pedig a fennálló