Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-94
38 9'i. országos ülés liiOJ január 21-én, hétfőn. Getreide einlagert und Terniin dagegen verkauffc, da ist ferner der Arbitrageur, welcher Getreide kauft und Termin dagegen verkauft, da ist schiesslicli der Getreidehändler, der zur Deckung seiner Engagements zeitweilig verkauft, mit anderen Worten: Allé, ebe im Artikel zu Hause sind, benutzen die Börse als Deckung, indem sie an derselben verkaufen. Wer sind die Käufer? Wer anders, als die bona fide Speculanten, welche das Bisiko auf ihre Schultern nehmen, ohne nur eine Ahnung der damit verbundeiien Gefahr zu babén; welche als Masse genommen stark sind und die Preise treiben können, so lange es nur zu kaufen gilt, welche aber, wenn es gilt, die gekaufte Waare zu beziehen, das Hasenpanier ergreifen, und aus einem Monat in den anderen nüchten! Fürwahr eine schöne Assecuranzgesellsehaft! Und da soll man sich noch wundern, wenn die Preise sich nicht haltén können. Jeder Kaufmann weiss, was starke Hände, und was schwache Hände bedeuten, und dass die Preise fallen müssen, wenn die starken Hände sich zurückziehen, um den Schwachen das Risiko alléin zu überlassen.« Más szóval ezen, gróf Tisza István által nagyra dicsért biztosítóintézet mily tényezőkből áll ? Félrevezetett emberekből, a kik kötelezettségeiket prolongálják egyik hónapról a másikra, a midőn végre fizetni nem tudnak, vagy a Dunának mennek, va.gy pedig nyugodt filozófiával odaállnak a tözsdebiróság elé azon kijelentéssel: fizetni nem tudok, dobjatok ki. Bocsánatot kérek, hogy gr. Tisza István érveivel talán a megengedett határokon tul is foglalkoztam, de végre is ezekkel le kellett számolni, mert ezek a múltban valóságos rendszert képeztek, a melynek tárgyi alapja ugyan sohasem volt, de személyes motívumai súlyosak és komplikáltak voltak. Mint már beszédem elején is emliteni szerencsém volt, a fedezetlen határidőüzlet eltörlésének tárgyi és személyes akadályai rég megszűntek, a vezető személyek dolgában pedig a mérleg határozottan a mi javunkra dőlt el, a mennyiben nincsenek itt a képviselőházban a fedezetlen határidőüzletnek legerélyesebb védelmezői, de igenis itt van Polónyi Géza, a kit Magyarország igazságügyminiszteri székében üdvözölhetni szerencsénk van, (Éljenzés baltelül.) a ki, nem kétlem, nagy jogi tudását a közgazdasági törvénykezés terén is gyümölcsöztetni fogja. Mint már beszédem legelején is említettem, a magyar gazdatársadalom régóta foglalkozik a fedezetlen határidőüzlet kérdésével. 1895-ben itt Budapesten egy nagyszabású gazdakongresszus tartatott. Ezen gazdakongresszusnak egyik legérdekesebb tárgya volt a tőzsdereform kérdése. Széles körökben, azt lehet mondani, a gazdáknak ujjongása közepette adta elő ezen tárgyat Polónyi Géza, mostani igazságügyminiszter ur. A nála megszokott páratlan elmeéllel körvonalozta és indokolta meg azon 23 pontba foglalt határozati javaslatot, és ezen indokolásból a t. ház engedelmével bátor leszek csakis a következőket felolvasni (olvassa) : »Az én álláspontom nagy általánosságban abban körvonaloznató, hogy a tőzsde, mint vásári intézmény', eredeti hivatásának adassék vissza, káros kihatásai szüntethessenek meg és a játék töröltessék el. Az ügyletek legnagyobb része játékra szóló differencziál-ügylet, mert a budapesti gabonatőzsde 1880. évi statisztikai adatai szerint a tőzsdén kötött érvényes ügyleteknek 11%-át teszik a teljesítéssel befejezett ügyletek, a többi 89% kompenzáczió, árkiegyenlités utján nyer kiegyenlítést*. Ismét tovább, t. képviselőház, ezeket mondja (olvassa): »A határidőüzlettel szemben tehát a törvényhozásnak minden áron állást kell foglalnia. (Zajos helyeslés.) Hiszen már a büntetőtörvénykönyv 416. §-a, a melyet boldogult Wahrmann Mór határozati javaslata folytán fogadott el a képviselőház, kimondja, hogy vétkes bukás esete akkor is fenforog, ha a kereskedő tőzsdei, ügylettel foglalkozott. A magyar büntetőtörvény tehát máris megbélyegezte a tőzsdei játékot.« Ismét tovább ezeket mondja (olvassa) : »A tőzsde már a játékszenvedélynek és a munkakerülésnek lett székhelye. E kettő: játékszenvedély és munkakerülés, mint ikertestvérek vannak a tőzsdén anyakönyveivé. Ezeknek a jövőben polgárjogot ne biztosítsunk, ezeket a törvény legitim védelme alá ne helyezzük. (Zajos helyeslés.) Nem jogosult az, hogy Magyarországon tisztán a kereskedelem számára egy külön kereskedelmi bíróság van, még ezenfelül egy olyan kivételes tözsdebiróság is legyen, a melyhez a gazdaközönségnek és az ipar képviselőinek még hozzáférnie is tilos.« (Élénk helyeslés.) Ezen a 23 pontba foglalt határozati javaslatnak rezüméje bennefoglaltatik a 7. pontban, a mely így szól (olvassa) : »A tőzsdei játékból eredő nem készáru, vagy tényleg nem meglevő értéknek, bár határidőre szóló vételére vagy eladására irányzott kötésekből származó, továbbá a dijkötésekből származó különbözeti követelések meg nem ítélhetők.* Ezekben volt szerencsém előadni, t. képviselőház, a t. igazságügyminiszter urnak elfoglalt álláspontját 1895-ben az akkor megtartott gazdakongresszus alkalmával. Talán nem is kell említenem, hogy ezen határozati javaslat akkor a gazdáknak általános élénk helyeslése és ujjongása mellett, talán csak három embernek szavazata ellenében —még pedig gr. Tisza Istvánnak, Matlekovics Sándornak és dr. Ballai Lajosnak szavazatai ellenében — egyhangúlag elfogadtatott. T. képviselőház ! A lefolyt két év alatt vállvetett küzdelemben megmentettük a nemzet legfőbb erkölcsi javait, megmentettük a magyar