Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-111

111. országos ülés 1907 február 18-án, hétfőn. 437 javaslatnak 3. §-ában korrektivumról is gondoskodás, a mennyiben a 3. §. utolsó alineája egy felhatalmazást tartalmaz a kereskedelemügyi miniszter ur részére, hogy szükség esetén rendeleti utón ujabb, a törvényben fel nem sorolt üzemkategóriákra is kiterjeszthesse a balesetbiztosítás kötelezettségét, a mire nézve minthogy ez ujabb terhet hárít az illető érdekkörökre, természetszerűleg a törvényhozásnak jelentést tenni tartozik. Ennek rendjén módjában van a kereskedelemügyi miniszter urnak esetről esetre korrigálni azt a hiányt, a melyet a javaslat esetleg tartalmaz, és igy nagyon kérnők a t. házat, méltóztassék szintén honorálni annak a nagy és nehézségekkel küzdő társadalmi osztálynak, Magyarország kisiparosainak és kiskereskedőinek kérését, hogy ne hárítsuk reájuk ezt az ujabb terhet. (Helyeslés.) A kisipar kapcsán, kegyes engedelmükkel, időznöm keU Pető t. képviselőtársam statisztikai adatainál, a melyek bizonyos tekintetben korrekturára szorulnak. A t. képviselő ur összehasonlítva a kisiparra vonatkozólag a mi intézkedéseinket a német törvénynyel a 20 munkásra ós 10 munkásra szóló vonatkozásban, és az öt munkásra vonatkozó átalányrendszert, arra a konklúzióra jut, hogy mi az öt munkás tekintetében mostohábbak vagyunk, mint a német törvény, és összehasonlítja a német törvényt a magyar törvénynyel abban a reláczióban is, hogy nálunk is öt munkás a kisipari határ, csak abban a tekintetben tér el, hogy átalányozzuk a balesetkvótát, t. i. nem fizetik az évi felosztó, kirovó rendszer szerint, hanem 10 évig három koronát, azután pedig öt koronát. A német törvény ugyanezt teszi, öt munkásnál négy márkára teszi meg a fizetési határt. Diffikultálja a t. képviselő ur a 20 munkásra vonatkozó rendelkezést is, t. i. hogy húsz munkásig terjed nálunk a kisfpar, míg a német balesetbiztosítási törvényben 10 munkásig. Egy közbeszólásomra, hogy t. i. törvényes rendezése a gyáripar fogalmának Németországban nincsen, a t. képviselő ur szives volt vállalkozni arra, hogy nekem ezt a törvényt megmutassa. Engedelmet kérek, csakis a balesetbiztosítás vonatkozásában van Németországban a 10 munkáshoz kötött gyár fogalma, de tagadom, hogy volna Európában, a svájezi kivételével, egyetlenegy törvény, a mely a gyár fogalmát általában megállapította volna. Különböző törvények beszélnek gyárakról és gyárosokról, a mi ipari törvényünk is beszél róluk; de magát a gyár, vagy gyáros fogalmát egyetlenegy európai törvényhozás sem állapította meg. Mindössze a magyar törvényhozásban van egy intézkedés, a mennyiben az 1893 : XXIII. t.-cz. az iparfelügyeletről szólva, megállapítja, — ott is csak ebben a vonatkozásban — hogy iparfelügyeleti hatáskör alá tartozik a motorhajtásu üzemre tekintet nélkül az az üzem, a melynél húsznál több alkalmazott foglalkozik. Hibás a képviselő ur statisztikája a balesetek tekintetében is, a mennyiben a gyári baleseteknél csak a szűkebb értelemben vett Magyarország adatait veszi, a kisipari baleseteknél pedig az egész magyar birodalmat, tehát Horvát-Szlavonországokkal együtt. így egészen más. eredmények jönnek ki, mert a nagyipariból elvesz a képviselő ur 989 balesetet, a kisiparihoz pedig, ezen jóhiszemű tévedése folytán, hozzáad 207 balesetet, ennélfogva az arány, a melyben a gyáripari és kisipari balesetek egymáshoz állanak, egészen máskép jön ki. Innét van az, hogy a t. képviselő ur azt mondja, hogy a nagyipari balesetek száma ötször annyi, mint a kisipariaké, — méltóztassék csak saját beszédét elolvasni, — holott a statisztika szerint 1000 gyári munkásra 67 és 1000 kisiparira 7 baleset esik, tehát majdnem 10-szer annyi, mint a kisiparira. Az 1905-ik évről beszélek, mert szintén arról méltóztatott beszélni. Hibás a t. képviselő ur statisztikája a két hónapon tul tartó betegségekről is, t. i., hogy minő terheket kell viselni a betegsegélyezésekben. A munkások t. i. nagy mértékben járulnak hozzá, mert szerintem ugy áll a helyzet, hogy 1220 két hónapon túli betegségi eset van, holott tényleg csak 736-ot mutat a statisztika. (Mozgás.) Tehát, t. ház, több mint kétszeresével téved a képviselő ur. Hogy a tévedéseket folytassam, még csak egy adatra vagyok bátor hivatkozni, arra, hogy a mikor a képviselő ur arról beszélt, hogy Németországban és Ausztriában a deczentralizácziót követelik, azt mondta, hogy Ausztriában 3469, Németországban pedig 114 balesetbiztosító társaság van. Pető Sándor: Ausztriában csak 340! Ezt mondottam! Szterényi József államtitkár: A naplóban ennyi áll! (Zaj.) Különben Ausztriáról nem szólok, s csak a német viszonylatokra akarok reflektálni. (Halljuk! Halljuk !) A t. képviselő ur itt ismét jóhiszemű tévedésbe esik, a mennyiben a németországi balesetbiztosítást, összefoglalva abba az egész birodalomnak minden kategóriára kiterjedő balesetbiztosító intézeteit, összehasonlítja a magyar biztosító intézettel, a mely kizárólag az ipari és kereskedelmi alkalmazottakra vonatkozik. T. ház! Ha bíráljuk egy kizárólag ipari és kereskedelmi vonatkozású törvényjavaslatnak kontemplált intézkedéseit, akkor a külföldi államoknak is csak ezen vonatkozású intézeteivel hasonlíthatjuk azt össze. (Igaz! Ugy van!) Ilyen szakszövetkezet, u. n. Berufgenossenschaft Németországban 66 van, csak ezekkel lehetne tehát összehasonlítani a magyar törvényjavaslatot.