Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-109

382 109. országos ülés 1901 február 15-én, pénteken. Elnök : Az indítványozó képviselő ur indítványát visszavonván, határozathozatalnak szüksége nem merült fel. Napirend szerint következik az ipari és kereskedelmi alkalmazottak betegség és baleset esetére való biztosításáról szóló törvényjavaslat (írom. 186, 360) tárgyalásának folytatása. Ki következik? Hammersberg László jegyző : Csernoch János ! CsernOCh János : T. képviselőház ! Hosszabb idő óta részt vévén politikai mozgalmainkban és figyelemmel kisérvén azoknak minden egyes fázisát, szomorúan kellett tapasztalnom, hogy a házat bizonyos oldalról még mindig azzal vádolják, hogy komoly munkával nem szeret foglalkozni. Midőn pedig a ház csakugyan komoly munkával foglalkozik, és midőn át akar térni a jjozitiv alkotások terére, akkor mindig beledobnak a tanácskozásokba valami üszköt, (Igaz ! ügy van '.) mindig felszinre hoznak valami botrányt, (Igaz ! Vgy van .') hogy a ház asztalán fekvő komoly tárgytól a figyelmet eltereljék, (Igaz ! ügy van .') és avval vádolhassák a házat, hogy komoly dolgokkal nem foglalkozik. Voltaképen nem is tudom már, hogy mit tegyünk, hanem azt gondolom, hogy mindezek a kísérletek nem fogják figyelmünket elterelni az oly komoly tárgyaktól, mint a minő jelenleg is a ház asztalán fekszik. (Helyeslés.) Mi tovább is teljesíteni fogjuk kötelességeinket és meg fogjuk valósítani azt, a mi a munkásnép érdekében máris felette sürgős és szükséges. (Helyeslés.) Szocziális alkotásaink terén bizonyára legfontosabb, mert alapvető munkálat lesz, a munkásbiztositási intézmény, a melyet a tárgyalás alatt levő javaslatnak elfogadásával akarunk létesíteni a gyári és kereskedelmi alkalmazottak és azok családjai részére, midőn azok betegség folytán rövidebb, baleset folytán pedig hosszabb időre vagy mindenkorra munkaképtelenekké lesznek. Magának a társadalmi életnek fokozatos fejlődése, az evvel járó uj viszonylatoknak és uj társadalmi szükségleteknek felszínre való kerülése tették szükségessé ezen javaslat beterjesztését és semmiféle más, külső, magával a javaslattal összeköttetésben nem levő események. Ezekkel szemben, t. ház, a kormány közömbös nem lehetett. A társadalmi evolucziónak természetéből kifolyólag állván elő az államnak szocziális feladatai, mindinkább szélesebb és szélesebb körben terjedt el annak beismerése, hogy át kell már egyszer térnünk a szocziális alkotások terére, mig ez az elimerés közmeggyőződéssé nem vált, a mely közmeggyőződésből kifolyólag most előttünk fekszik a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat. T. képviselőház ! Mindenesetre elismerés illeti a kormányt, hogy felismerte a társadalmi helyzetet és megtette az első, mondhatom, elhatározó lépést a mi társadalmi viszonyaink közt fennálló ellentétek orvoslására. Nem kételkedem benne, hogy a háznak összes pártjai különbség nélkül honorálni fogják a kormánynak ezen eljárását, még azok is, kiknek nevében Pető Sándor t. képviselő ur tegnap egyes kifogásokat emelt a javaslat ellen és azt végleg aztán el nem fogadta, mert meg vagyok győződve, hogy rá fognak czáfolni az események, a mint ráczáfoltak a német szocziáldemokratákra, a kik következetesen és egymásután ellene állottak az ottani kormány által beterjesztett szocziális javaslatoknak. És ha, t. ház, ezen az utón tovább haladhatunk vagy haladnak azok, a kik majd utánunk következnek és megalkotjuk az összes szocziális intézményeket, akkor be fogjuk bizonyítani azt is, hogy nem kell sem a kommunisták által hirdetettt vagyonközösséget behozni, hogy nem szükséges a mostani társadalom fennálló kereteit lerombolni, de nem is szükséges a Marx által megjósolt és hfvei által hiába lesett gazdasági összeomlást bevárni mégis képesek leszünk a munkásvilágnak minden jogos, méltányos és megvalósítható igényét kielégíteni. (Helyeslés a baloldalon.) A munkás javát czélzó, jogon és nem kegyelmen alapuló — és azért ez a javaslat nem is lesz, a mint nevezik alamizsnatörvény, hanem a munkásoknak jogot szolgáltató törvény — alkotásoknak létesítése, a melyek a vagyon, a társadalmi és a politikai ellentéteket a mennyire lehetséges, kiegyenlítik, megvalósítják egyúttal az igazi szocziálizmus reális czéljait és be fogják bizonyítani, hogy nem szükséges ezek miatt a fennálló társadalmi rend kereteit megbontani. (Helyeslés baljelől.) Az államhatalom tehát csak a polgáraival szemben tartozó kötelességét teljesiti, midőn sürgősnek látja a kérdések egy részének olyatén megoldását, mint a minőt ez a javaslat czéloz. És ha meg nem áll a megkezdett utón, hanem mint igéri, hozzácsatolja az aggkor és rokkantság esetére való biztosítást, ha megvalósítja a többi szocziális intézményeket is, tető alá fogja hozni az épületet, a melynek alapját a mostani munkálat megvetette. (Helyeslés a baloldalon.) De ezzel egyszersmind ki fogj a ragadni és csavarni a fegyvert azoknak a kezéből, a kik azt gondolják, hogy a mostani társadalomnak kétségkívül fennálló és általunk sem tagadott hiányait csakis rombolás utján lehet szanálni és a kik azt hiszik, hogy a nemzeti érzés, a haza, a vallás, a család, a házasság, a vagyon és a tulajdonjog eszméinek és intézményeinek lerombolásával lehet csak a társadalmi eUentéteket kiegyenlíteni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De, t. ház, az ilyen intézmények létesítése egyszersmind közelebb fog minket hozni a kommunisták által hirdetett u. n. vagyonközösséghez jó értelemben, mert, t. ház, ha a szocziális alkotások a végső sorozatig meg lesznek alkotva, akkor a mostani társadalmi tényezők elhelyezésében, a magán- és közvagyon igénybevételében és elosztásában olyan változást fog ez előidézni, hogy nem sokban fog különbözni magától a vagyonközösségtől, és hogy azok, a kik a vagyonnak tulajdonosai, épen csak annak kezelői lesznek : oly mértékben fogja az a vagyon a társadalmi közczélt és jót szolgálni, hogy azoknak voltaképen csak a gond és a kezelés fog megmaradni.