Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-93
9É. országos ütés 1907 /< pontba, a melyből én a kérdést tárgyaltam. Ide tartoznak a tőzsdéről mondottak, hasonlóképen a katáridőüzletről elmondottak. Egy másik nagy kérdés, a melyet beszéde végén érintett a t. miniszter ur, a mely — meg vagyok róla győződve — a legnagyobb port fogja felverni, a sajtó kérdése. Rakovszky István : A legsürgősebb. Simonyi-Semadam Sándor: Ez is szocziális kérdés, mert ne méltóztassék azt hinni, hogy csak a napszámban van szocziális kérdés. Nagy Emil: A »Nap« számában ! (Derültség.) Simonyi-Semadam Sándor: Sem a napszámban, sem a munka hosszú vagy rövidebb tartamában, hanem igenis a polgárok becsületében. (Igaz! Ugy van!) Mert, ha joga van az egyes állampolgárnak ahhoz, hogy az ő gazdasági integritását kifejthesse, gazdasági integritása megvédessék, — mert méltóztatik tudni, hogy a gazdasági integritás, ha megsértetik, a kereskedelmi törvény és a kereskedelem terén nagy kérdés ez, a czégek és firmák becsülete és megbízhatósága — akkor a nem kereskedő egyénnek is van gazdasági értékű becsülete és a becsületnek mindig van értéke, tehát a becsületet soha nem szabad nemcsak feláldozni, de még veszélyeztetni sem. A sajtószabadság ma már csak szólam. Rakovszky István : ügy van! (Zaj.) Nem is szólam ! Kalózkodás ! Simonyi-Semadam Sándor: A sajtószabadság az 1848. évi törvények szerint alkotmányunk egyik, és mondhatom, legfőbb garancziájakép állíttatott oda. így is van minden téren és mindaddig, a meddig az alkotmányról, a köztéren való szereplésről, ennek tisztaságáról, a közmegbízásból elvállalt munka teljesítéséről van szó. Ez az a tér, a melyen a sajtó megbecsülhetetlen szolgálatokat teljesített, teljesíthet, és remélem, teljesíteni is fog. Ezen a téren a sajtónak az összes garancziákat meg kell adni, mert ebben kivételes támasz és fegyver. De mindennek meg vannak a határai. Es ugy, a mint a kard a háborúban pompás fegyver volt és bizonyos körülmények közt ma is az, ugy nincs szükség a kardra akkor, mikor békés, tisztességes, egyszerű, nem harczias dolgok elintézéséről van szó. A ki akkor kardot huz és békés dolgokat karddal akar elintézni, az karddal haljon meg. A sajtónak az a része, illetve a sajtó működésének az az iránya a mely ezen védbástyákat arra használta fel, vagy hajlandó felhasználni, hogy abból magának építsen várat azért, hogy abban annál kényelmesebben, annál védettebben támadja a többi polgárok becsületét és ezt üzletszerűleg űzi. . . Rakovszky István: Gyáván! (Igaz! Ugy van ! jóbbfelől.) Egy hang (jóbbfelől) : Hitványul! Simonyi-Semadam Sándor: ... az semmi esetre sem érdemli meg a védelmet. Méltóztassék most ezen a téren követni a becsületsértés fogalmát és eljutunk oda, hogy a becsületsértésnél a sajtóban elkövetett becsületmiár Í9-én. szombaton. 31 sértés egy minősítés, egy súlyosbítás, nem könynyebbités, holott eddig ugy vették, hogy a sajtóban megjelent rágalmazásnak egy kivételes, egész őszintén megmondom, könnyebb bíróságot adtak. Kelemen Samu: Az kérdéses, hogy könynyebb-e. (Zaj.) Simonyi-Semadam Sándor: A megrágalmazott kénytelen egy olyan kálvárián végigmenni, a mely sokkal súlyosabb, sokkal nagyobb baj az illetőre, mintha egyszerűen tűri, hogy a lapokban rágalmazzák. Most menjünk tovább. Ezen a nyomon uj kriminalitás fejlődött ki és fog fejlődni még több. A nyilvánosságnak manapság egy másik, szintén teljesen modern eszköze, a szabadságnak egyik garancziája, a nyilvános, szabad gyülekezési jog. Gyülekezeteken a legkíméletlenebbül, leggondolatlanabbul, és mondhatom, a leggyávábban embereket szidnak le, és tesznek pocsékká, a nélkül, hogy módjukban volna az illetőknek a megfelelő elégtételt megszerezni. Méltóztatik tudni, mi az, ha egy nagy gyűlésen, a hol hangulatokkal dolgoznak, a hol ezer ember hangulatát felizgatják, a közvetlenség nagy hatásával beledobnak gyanúsításokat, direkt ágalmakat a nagy tömeg közé. Méltóztassék ezt megpróbálni reparálni. Nincs járásbirósági Ítélet, sem esküdtszék, mely ezt megreparálja. Hát ez nem súlyosbítás, ez nem minősített bűntény? Hisz ez több, mint a mit naponta látunk a járásbíróságnál, hogy egyik ember a másiknak haragjában azt mondja : szamár, vagy gazember, és megbüntetik öt forintra; mert ez legfeljebb négy-öt ember előtt történt, és mindenki látja, hogy a két ember haragindulatban van és beszédjök be nem számitható, nem vehető komolyan. De mikor egy népgyűlés előtt feláll valaki azon az előkészített talajon, azzal a nyugalommal, hogy itt egy általa meglehetősen ismert hangulat mellett fog beszélni és megnyeri magának a hallgatóságot, a mint meg is nyeri és szabadon, józanon, meggondoltan, megfontoltan rágalmaz meg valakit : annak a súlya, annak a hatálya sokkal nagyobb még a hallgató előtt is és az orvoslása semmi. Ez is egy szocziális kérdés, ez is egy nézőpont a büntetőtörvénykönyvnél .. . Polónyi Géza igazságügyminiszter: 162. §.! Simonyi-Semadam Sándor: Ez nagyon gyenge! A mikor ezt csinálták, nem gondoltak B, r mai korra. Ép így lehet azt mondani, mikor arról van szó, hogy másnak a munkábaállását megakadályozzák. Joga van mindenkinek megszüntetni a munkát; hisz feltétlenül joga mindenkinek azt mondani, hogy nem dolgozom, De nincs joga senkinek — és ezt elismerte már a büntetőtörvénykönyv is — mást a munkájában megakadályozni. Kérdem az igen tisztelt igazságügyminiszter urat: Van-e hatálya annak a paragrafusnak? Polónyi Géza igazságügyminiszter: Nincs!
