Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-108

358 10ö. országos ülés 1907 február lb-ért, csütörtökön. ismeretlen fokú, de állandó munkaképtelenség 44 esetben, haláleset 88 esetben, összesen tehát olyan eset, a mely a törvény szerint a pénztárakat terhelni fogja, volt a nagyiparnál 1905-ben 478. Kisipari baleset 1905-ben volt 1831. Ebből állandó részleges munkaképtelenség maradt vissza 24 esetben, teljes munkaképtelenség egy esetben, ismeretleníoku munkaképtelenség 46 esetben, halálos eredményű volt a baleset 18 esetben, összesen tehát ezen törvény intencziói szerint 89 esetben volna szükség arra, hogy a betegpénztár részéről támogatás, illetőleg járadék adassék. Ennek a két adatnak az egybevetéséből, t. ház, látjuk, hogy mig a baleset száma nyolczszor annyi volt a nagyiparnál mint a kisiparnál, addig a segélyezésre szoruló balesetek száma már csak ötször annyi a nagyiparnál, mint a kisiparnál. Ezen 1905. évi statisztikából, ha következtetést lehetne vonni, a mint ebből a statisztikából nem igen szabad, akkor ugy látszik, hogy a kisiparnál a balesetek súlyosabb következményüek, mint a nagyiparnál. Meg kell jegyeznem, t. ház, hogy én ezen statisztikát nem tartom hitelesnek abban az értelemben, hogy a kisiparnál a balesetek száma ez lett volna ; mert pl. 1903-ban 2038 volt, 1904-ben 2268, tehát valószínűtlennek látszik előttem, hogy 1905-ben csak 1831 lett volna ezeknek a baleseteknek a száma, vagyis, hogy azok ilyen nagy mértékben csökkentek volna. És a mikor az igen t. államtitkár ur nagyszabású beszédében — mert kétségtelen, hogy az országban ő ért legjobban a szocziálpolitikához, elismerem ezt én, elismeri mindenki, tudja ezt róla a külföldi szocziálpolitikai tudomány is — a mikor mondom, nagyszabású beszédében kimutatta, hogy milyen számot nem tevő teher mely a kisipart megterheli ezen balesetek által, a mennyiben a kivétel nem létesül és a mikor beigazolta az államtitkár ur azt is, hogy egy központból dirigált mesterséges mozgalom idézte elő a kisiparnak azon törekvését, hogy ők kivétessenek, igazán nem tudom, hogy ilyen nagyeszű és tudományos meggyőződésében is erős ember, mint Szterényi József államtitkár ur, az ő legjobb meggyőződése ellenére akkor, a mikor nem találta azt, hogy olyan komoly teherrel sújtatnának a kisiparosok és a mikor maga is mesterségesnek mondta ezen mozgalmát, miért nem tudott ellentállam ezen törekvéseknek, miért kellett ezen kivételeket megteremteni, helyesebben mondva, miért ment bele abba, hogy ezen kivételek megteremtessenek. (Ellenmondás a baloldalon.) De hát ha ebben nem is volna igazam, abban talán igazat fog nekem adni a t. államtitkár ur, ha azt mondom, hogy ez a kivétel egyáltalában nem lesz javára a kisiparosoknak. Elsősorban méltóztassanak megfigyelni, t. ház, azt, hogy a munkaadóknak kétféle kategóriája lesz : egyiknél a munkásbaleset ellen biztositva van mindenféle különleges saját áldozat és költség nélkül, a másiknál nincs biztositva. Nem kézen fekvő-e tehát, hogyha a jobb munkás, a keresett munkás inkább azt az üzemet fogja felkeresni, a hol biztositva van baleset ellen, mint azt, a hol nincs. És ennek a következménye az lesz, hogy a munkára képes munkás a nagyipari üzemekbe fog menni, a selejtes munkás pedig marad a kisipar részére. Ez az egyik hátrány, a mely érheti a kisipart. A másik, a melyre rámutattak előttem már sokan, az, hogy a balesetbiztositás tulajdonképen az iparosokra nézve csak a teher uj formája, mert a teher eddig is megvolt azáltal, hogy biztositották alkalmazottaikat és hogy szavatosságuk fennállott az előforduló baleset esetén. Már most e szavatosság alól a kisiparosok most sem szabadulnak. És itt különösen rámutatok a javaslatnak egy igen liberális, jó intézkedésére, hogy a balesetért járó kártérítést, a szándékosság esetét kivéve, mindig megadja a munkásnak. Ezért csak dicsérhetem a javaslatot. A birói gyakorlat eddig is meglehetősen liberális volt, s talán ez érlelte meg a balesetbiztosítási törvényt is. Biróságaink ott, a hol .nincs törvényünk, nagyon szeretik az analógiát; természetes, hogy ha ez a törvény meglesz, akkor a kisiparosok ellen folyó balesetperekben a biróság még liberálisabban fogja a kártérítési jogot megállapítani. Ebből a szempontból tehát a törvény a kisiparosra nézve veszélyt jelent, nem áldást, segélyt vagy jótéteményt, mert hiszen egy balesetper a kisiparos egész üzemét, bútorát, házát, mindenét elviheti. Megengedem, hogy a kereskedelemügyi miniszter urnak igaza van abban, hogy feltétlen szüksége merült fel annak, hogy a kisiparosok helyzetén ebben a kérdésben is segitsen. Én magam is dicséretesnek találom azt a törekvést, hogy a tulnyomórészben szomorú viszonyok közt lévő kisiparosok helyzetét javítsuk, terheit könnyítsük. De felfogásom szerint elsősorban is nem lehet helye a kisiparost különben megillető tehermentesítésnek ilyen szocziálpolitikai javaslatnál, mert a tehermentesítés egy még szegényebb nép terhére, a munkásnép terhére és a mint kimutattam, egyúttal magának a kisiparos-rétegnek hátrányára történnék. Ha pedig a t. kormány jóakarata oly erős és intenzív, hogy minden téren és ebben a javaslatban is segíteni akar a kisiparosokon, ezen útjában én is szívesen követem, de nem követem abban, hogy ilyen módon segitsen a kisiparosokon, mert ez nem segítség. (Zaj.) Hiszen maguk a kisiparosok jelentékeny részben nem ilyen módon kérték a tehermentesítést, hogy az ő üzemeik ne tartozzanak kötelező módon a balesetbiztositás alá. Ok, ugy tudom, kérték azt is, hogy a mennyiben a balesetbiztositás kötelezettsége reájuk kiterjed, az 1898: XXI. t.-cz., ?agyis a betegápolásról szóló törvény terhei utján való kivétel utján segítsenek rajtuk, nevezetesen, hogy ha már igy kötelesek járulékokat fizetni, mentsék őket fel a betegápolási adó fizetésének kötelezettsége alól. Ez a kérelem visszautasittatott a pénzügy-