Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-108

356 108. országos ülés 1907 február ik-én, csütörtökön. félreismerik azt az irányzatot, a mely az egységnek, az Einheits-Cassének jelszavát külföldön megteremtette. Mit jelent külföldön e mozgalom, és mit jelent nálunk ? Németországban pl., a mint erre már Ernszt t. képviselő ur és egyik-másik szónok rámutatott, 22.912 betegbiztosító intézet van és 114 balesetbiztositó intézet. Ausztriában 3469 balesetbiztosítással foglalkozó különböző intézet van ; Berlinben pl. sokféle biztosítási intézet van, összesen 122, közöttük olyan, hol 40—50—60 tag van ; Ausztriában, Bécsben olyan is van, a mely 20—30 tagot számlál. Mit jelent ily országban az egységre való törekvés ? Annyit, hogy szűnjék meg a széttagoltság e rettenetes aránya, és szűnjék meg a sokféle pénztár, a mely természetesen lehetetlenné teszi a feladat hivatásos teljesítését; s hogy csak területi tagoltság legyen az alapja a biztosítás intézményének, azaz bizonyos területen csak egyféle, egy kassza legyen lehetséges, és mindenki, a ki e területen lakik, ennek az egy kasszának legyen a tagja. Az egységes pénztárakért való mozgalom külföldön tehát elsősorban az erők e szétforgácsolása ellen irányul, a mely jelszónak nálunk sem értelme, sem czélja, mert tudvalevő, hogy nálunk mindössze az egész országban 410—412 ily intézet van, és ezek közül azoknak, a melyek hivatva vannak, hogy a jövendő betegsegélyezés és pénztár alapjai legyenek, a kerületi pénztáraknak száma mindössze 97, tehát az egész országban kevesebb mint magában Bécsben és Berlinben. Jelenti továbbá az egységre való törekvés különösen Németországban azt, hogy ott több mint 20 év óta számos törvény, számos novella, számos rendelet intézkedik a szocziálpolitikai kérdésekről, ugy hogy még a szakszerűen e kérdésekkel foglalkozó emberek is alig tudnak eligazodni a törvények, novellák és rendeletek e tömkelegében, ugy hogy a törekvés az. hogy egyetlenegy törvénybe foglaltassanak össze mindazok az intézkedések, a melyek eddig elszórva voltak különféle törvényekben és rendeletekben. Természetes, el kell ismernem, hogy az egységre való törekvés egyúttal azt is jelenti a tudományban és a gyakorlati életben, hogy egy szerve legyen az összes biztosítási ágaknak, terjedjen Id ez a biztosítás és a biztosiíás minden ága egyformán minden munkásra és lehetőleg egyforma elvek és eszmék alapján. Ámde mindenütt — és erre fektetem a súlyt és hivorn fel különösen a magyar törvényhozás figyelmét — a hol az egységre törekednek, a hol egységes kasszát, egységes törvényt és egységes szervezeteket kivannak, követelik egyúttal a helyi deczentralizált önkormányzatot is. Sem azok, kikre a pénzügyi bizottság hivatkozik, Bödiker, Klein, Posadovszki, Trimborn, a kölni centrumbeli képviselő, mindezek az ő tanulmányaikban, Trimborn az ő határozati javaslatában, melyet 1903-ban a német birodalmi gyűlés elé terjesztett és ott elfogadtak, sem. a gyakorlati élet egyetlen külföldi kapaczitása nem kívánja az egységet és a czentralizácziót, hanem mindenütt az egységet és a deczentralizácziót kívánják. Posadovszki, a kiről az államtitkár ur is megemlékezett, mikor kifejtette a német birodalmi gyűlésen, hogy tényleg az ideálja ezen szocziálpolitikai alkotásoknak a különböző biztosítási ágak egységes kezelése, mikor ezt csak messzefekvő czélnak jelezte, ugyanakkor azt mondta : »Die Vorbedingung einer so vereinfachten Organisation immer die Decentralisation wäre.<< Én tehát azt hiszem, hogy mikor a külföld összes tudósai, kikre mint tekintélyekre hivatkozott a bizottság, az előadó ur és az államtitkár ur, mindig csak a decentralizáoziót kívánják, >>die Decentralisation der Verwaltung in localen Stellen«, a biztosítás közigazgatását tehát decentralizált intézményekben kívánják, akkor azt hiszem, hogy külföldi tekintélyekre hivatkozni az egység és a czentralizáczió védelménél nem lehet, mert a külföldi tekintélyek ugyan kívánják az egységet, de deczentralizált közigazgatással, vagyis igazi önkormányzatot kivannak. Nálunk nekem semmi kifogásom sem lenne az egység ellen, sőt dicsérem a kormány javaslatának ezt a részét, de súlyos kifogásom van azon rettenetes centralizáczió ellen, a mely miatt Ernszt Sándor és Kecskeméti képviselő urak is kifogást emeltek. Azt mondta az államtitkár ur nagyhatású és nagyszabású beszédében, hogy ez a czentralizáczió nem baj, mert hiszen az országos pénztárban, a mely felszívja a biztosítási intézmények egész életének minden részét, szintén önkormányzati utón kezelik az ügyeket, igazgatják a pénztárakat. Azt hiszem, mindenütt lehet ezt az érvet használni és mindenütt helyén való volna ezen érv ellen indokokat keresni, csak nálunk Magyarországon nem. Magyarországon, hol az önkormányzatnak múltja, jelene és jövője van, felesleges magyarázni, hogy a czentralizáczió és önkormányzat egymást teljesen kizárják. Hiszen pl. a magyar parlament ugyebár a legteljesebb fajtája, legtökéletesebb neme a nemzeti önkormányzatnak, mert itt a választókerületek által ideküldött képviselők szuverén módon hozzák meg a törvényeket. Ez tehát a legtökéletesebb faja a czentralizált önkormányzatnak, azonban nem hiszem, hogy a t. házban volna csak egyetlen egy ember is, kit az önkormányzatnak ezen neme teljesen kielégítene, ki azt mondaná, hogy, miután megvan a nemzetnek ezen legteljesebb önkormányzata, felesleges a megyei autonómia. Ugyebár, az önkormányzat czentralizálva nem önkormányzat, a magyar fogalmak szerint önkormányzat alatt csak a deczentralizált önigazgatást értjük ? (Zaj balfelöl.) Elnök : Csendet kérek. Ráth Endre jegyző urat kérem, szíveskedjék ide feljönni. (Derültség.) Pető Sándor: T. ház ! Azt hiszem, azt sem lehet egy vidéki szerv önkormányzati életének minősíteni, ha pl. Kolozsvár, Nagyvárad, Szeged, vagy az ország valamely más nagyobb vidéke,