Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-107

107. országos ülés 1907 február 8-án, pénteken. 333 kezhetik, hogy akkor az épek és munkaképesek lehető jólétben, de még a balesettől sújtottak is minden szükségtől mentesen élvezhessék azt. T. ház ! Mindnyájunk viselkedéséből, ugy magánkörökben, valamint a nyilvánosságra szánt kijelentéseinkből egészen bizonyos, hogy ugy a többségi pártok egész összességükben, mint különösen a függetlenségi és 48-as párt a legnagyobb odaadással viseltetik a kisiparosok helyzete iránt. (Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Nem lehet reánk, függetlenségi pártra nézve közönyös, hogy az a földművesnép, a mely minden időkben és a legnehezebb helyzetek között is tiszta magyar nemzeti érzését a maga szeplőtlenségében megőrizte, a legmesszebbmenő támogatásban ne részesittessék általunk a modern kornak ellenük való, bár természetes, áramlatával szemben. Ezen tudatban és ezen általános felfogás mellett is, miként mindnyájan, ugy én is óhajtottam volna, hogy ezen törvényjavaslat keretében a kisiparosoknak még csekélyebb megterhelése legyen eszközölhető. De ha meg kellett is hajolnom a gondos és méltányos érvek előtt, mégis igen kérem az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, hogy az ő, ezen ügy iránt való nagy szeretetével szivesén fogadja az ez iránt való felszólalásokat és ezen szeretetből kifolyólag méltányolja egészen a lehetőség határáig az ez irányban való kérelmeket (Helyeslés.) és remélem, hogy kisiparosaink is méltányolni fogják a közjó iránti törekvéseinket és az eredeti tervezethez képest a javukra mutatkozó előnyöket szivesen fogják fogadni. T. ház ! Első felszólalásomat nem akartam igen hosszura húzni és a t. ház beesés figyelméért köszönetet mondva, felszólalásomat azon óhajommal fejezem be, hogy vajha a szélesebb jogkör választotta jövő parlament annyi érzékkel és tapintattal legyen a szocziális alkotások iránt, a milyent mutat ezen általuk osztályparlamentnek nevezett kéj)viselőház már első munkálkodásában is. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) A törvényjavaslatot örömmel elfogadom az általános tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök : Szólásra ki következik 1 Raisz Aladár jegyző: Szterényi József! Szterényi József államtitkár: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk!) Nem tudom : helyesen cselekszem-e, midőn — a kereskedelemügyi miniszter ur megbízásából — a törvényjavaslat fontosabb elvi rendelkezéseit megvilágítandó, már a vita kezdetén jelentkezem szólásra, de teszem ezt azért, mert bevilágítva a javaslat rendelkezéseibe adatszerűleg, azt hiszem, némi szolgálatot tehetek magának a tárgyalásnak és irányitólag hathatok közre az általános vita további folyamára. (Halljuk! Halljuk!) De midőn szót emelek, t. ház, mindenekelőtt bocsánatot kell kérnem és a t. ház elnézését, a miért szives türelmét talán kelleténél hosszabb ideig fogom igénybevenni, de a tárgy olyan nagy, a kérdés olyan fontos, hogy feltétlenül szükséges annak főbb rendelkezéseivel részletesen is foglalkoznom és lehetőleg a leghatalmasabb bizonyitó erővel biró módon, t. i. számadatokkal világítani meg azokat a kérdéseket, a melyekre a legfőbb súlyt fektetem. (Halljuk! Halljuk !) De a t. ház szives elnézését kell kérnem hangom még mindig gyenge volta miatt is, a mi az előbb kért elnézést talán még megokoltabbá teszi. (Halljuk ! Halljuk !) f-r

; T. ház ! A mint a kereskedelemügyi miniszter ur tegnapi bevezető beszédében az előadó ur felszólalása kapcsán hangsúlyozta, egy nagy szocziálpolitikai éra kezdetét kivánja ez a javaslat képezni; (Helyeslés.) képezni kivánja azon a téren, a mely meggyőződésünk szerint azon munkáskérdések között, a melyek garmadával jelentkeznek és várnak megoldásra, a legfontosabb, mert a munkásosztály, — ideértve természetszerűleg a kereskedelem munkásait is, — anyagi érdekeit érinti, azoknak anyagi helyzetén kivan javitani, a mi különösen nálunk, a hol szoeziálpolitikai törvényhozásunk egy nagy alkotást kivéve, mintegy 15 évig szünetelt, különösen szükséges. (Élénk helyeslés.) Az a nagy alkotás, t. ház, a melyre rá kell mutatnom és a melylyel Magyarország a kulturállamokat is megelőzte, Széll Kálmán gyermekvédelmi törvénye. Ez a mostani törvényjavaslat kivan a második lenni, a melylyel bizonyos vonatkozásokban ismét meg fogjuk előzni a művelt kulturállamokat, még azokat is, a melyekben a munkásbiztositás már évtizedes múlttal bir. (Igaz! Ugy van !) És, t. ház, nem köthetjük elég melegen a magyar törvényhozás és a magyar társadalom lelkére a szoeziálpolitikai alkotásokkal való komoly foglalkozást. (Élénk helyeslés.) Ne az izgatásokat nézzük, a melyek tévútra akarják vezetni Magyarország tisztes, becsületes munkásosztályát, hanem nézzük a munkások ama százezreit, a kik az állam és a társadalom gondoskodására vannak utalva, a kiknek anyagi és erkölcsi helyzetén segíteni, az államnak és társadalomnak egyaránt kötelessége. (Élénk helyeslés.) Ennek a kötelességnek kíván eleget tenni a kereskedelemügyi miniszter ur ezen törvényjavaslat benyújtásával. Nem ajándékot akar adni a munkásoknak, a mint azt Ernszt Sándor t. barátom tegnapi, igazán magas nivóju beszédében kiemelte, hanem csak a munkások azon jogának kivan eleget tenni, a mely méltán megkövetelheti, hogy az állam mostani helyzetükben teljesítse velük szemben kötelességét. (Élénk helyeslés.) Mielőtt áttérnék magának a törvényjavaslatnak főbb rendelkezéseire, illetve azok méltatására, méltóztassanak nekem megengedni, hogy egy más irányú kötelességnek tegyek itt eleget, (Halljuk! Halljuk!) hogy a kegyelet adóját rójjam le ama ideális lelkületű, fenkölt szellemű államférfiunk iránt, a ki először hirdette a magyar törvényhozásban a munkásbiztositás szükségességét, a ki első volt ebben a házban, a ki a balesetbiztosításra vonatkozólag országos határozatot provokált. E férfiú Irányi Dániel. (Élénk helyeslés.) 1885. április 26-án, akkor, a mikor a munkásbiztositás európai körútját még nem tévé meg, Irányi Dániel itt