Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-107
107. országos ülés 1907 február 8-án, pénteken. 331 Azt tartom, t. képviselőház, hogy ha a mi pártunk programmjában foglaltak megvalósíttatnak, a melyeknek megvalósítására törekednünk is kell, ez jórészt orvosolni fogja a bajokat. És azt tartom, hogy pártunk programmjában elegendő szocziális tartalom van. (Ugy van ! halfelöl.) Csak ezeket kell megvalósítani. Én nem tapasztaltam a mi népünknél, hogy ezzel -szemben túlságosan követelők volnának, sem azt nem látom, hogy a külföldről importált fantazmagóriák izgatnák őket. Ez a benyújtott törvényjavaslat tehát kezdete a szocziális reformoknak, a szocziáljjolitikai alkotásoknak. Benyújtásának és a benne kontemplált intézmény megalkotásának elegendő és hathatós indokolása volna már maga az a körülmény, hogy az európai országokban ezt az intézményt már nagyrészt megvalósították és üdvösnek találták. De indokolását találom még inkább abban, hogy ép a nép legszegényebb rétegein ki% r án segíteni, (Ugy van! balfélől.) és pedig azoknak épen legszomorúbb helyzetében ama bibliai utasítás szerint: egymás terhét hordozzátok ! Nem emelek kifogást és nem teszek szemrehányást amiatt, hogy a szocziálpolitikai reformok épen azzal az osztálylyal kezdődnek, a mely osztályhoz tartozik azoknak a nagy kontigense is, a kiknek hazafiatlan magatartását az alkotmányellenes kormány idejében még nem felejtettük el, mig ellenben a mezőgazdasági munkások, a kik akkor is hűségesen mellettünk voltak, kissé hátrább maradtak. Neldk talán okuk volna méltatlankodni és a bibliai tékozló fhi testvérével azt mondani, hogy az apa a tékozlót öleli keblére és azt vendégeli. Ám kövesse a törvényhozás a bibliai nemeslelkű apa példáját és ölelje keblére a tékozló fiút is. De ne feledkezzék el a másikról sem, sőt ne feledkezzék el a földmivelő kisgazdákról sem, ennek a nemzetnek gerinczéről, ne feledkezzék el annak a terheiről. Tudom, hogy nem is fog elfeledkezni. A kereskedelemügyi miniszter ur tegnap és más alkalmakkor tartott beszédeiben, de a. kormány többi tagjai is jelezték már, hogy ezt a törvényjavaslatot más szocziálpolitikai alkotásoknak egész sorozata fogja követni, örömmel hallhattuk ezt, örömmel hallottam én is. valamint örömmel hallottuk ebben a házban, különösen az ujabbi időben, hogy többször lelkes jóakaratú hangok emelkedtek a munkásosztály érdekében. Mindnyájan hevültünk és lelkesültünk a minap Návay Lajos t. képviselőtársam beszédén. Ezek a kilátásba helyezett alkotások mind igen jók lesznek. De én egy dolgot kívánok különösen hangsúlyozni és ez az, hogy ezeknek az alkotásoknak nem szabad megállaniok az önálló vámterület behozataláig, (Helyeslés.) mert a munkásoknak kenyérkeresetre, uj keresetforrásokra van szűk- ' ségük és az önálló vámterület van hivatva ezeket megadni. (Helyeslés.) És én azt hiszem, hogy a nélkül minden egyéb kilátásba helyezett alkotás hiányos és elégtelen volna. Az önálló vámterület nemcsak nemzetgazdasági szempontból, hanem szocziálpolitikai szempontból is rendkívül nagy fontosságú. (Ugy van !) És azért, hogy ha a szocziálpolitikai reformoknak az alapköve ez nem lehetett, a zárkövének, szerintem, ennek kell lennie. Ezek után, t. képviselőház, miután a kormánynak és a törvényjavaslatnak elismeréssel adóztam, legyen szabad kifejezést adnom egyes aggályaimnak, legyen szabad néhány észrevételt tennem a benyújtott törvényjavaslatra vonatkozólag, (Halljuk ! Halljuk !) nem mintha kákán is görcsöt akarnék keresni, hanem mivel megjegyzéseim, a melyeket megteszek, olyanok, a melyeket széles körben lehet hallani a törvényjavaslatra vonatkozólag. (Halljuk ! Halljuk!) Ilyen elsősorban, a mi valamennyi között a legfontosabb és a mit tegnap Ernszt t. képviselőtársam is felhozott : a ozentralizáczió, a központosítás kérdése. A czentralizáczió, azt hiszem, nagy apparátust fog igényelni és igen sok költségébe fog kerülni az államnak. E mellett kérdéses, hogy vájjon nem lesz-e nehézkes és vájjon az egész országra kiterjedő ilyen nagy intézménynél meg fog-e tudni felelni óriási feladatának. Másfelől, t. képviselőház, a mire Ernszt t. képviselőtársam szintén reá mutatott, és a mely aggodalommal mások is foglalkoztak, kérdés, hogy a vidéki adminisztráczió nem fog-e ismét nagyon sokba kerülni és nem terheli-e meg túlságosan a pénztárakat. Kérdéses előttem, t. ház, az is, vájjon az ellenőrzés a törvényj avaslat értelmében lehetséges lesz-e, a mire pedig kétségkívül nagy szükség lesz, vájjon a munkaadók be fogják-e fizetni mindig pontosan a munkásaiktól levont járulékokat és vájjon a szimulánsokat ki és mi módon fogja ellenőrizni. Megvallom, e tekintetben elégséges intézkedést nem találok a törvényjavaslatban és nem tudom, vájjon a czentralizáczió helyett nem lett volna-e inkább czélszerűbb a deczentralizáczió, a kisebb vidéki körökre való parczellázás ; nem lett volna-e ez olcsóbb, gyorsabb, mozgékonyabb, nem lett volna-e sokkal könnyebb igy az egyesek ellenőrzése. Végül kívánatosnak tartanám, ha a kisiparosmunkaadók nem terheltetnének jobban, mint eddig; nem fizetnének többet, mint eddig. Én ezt nem ugy értem, mint egyik szocziálista újság a számba adta, hogy a munkaadó fizesse, a járulékok x / 3-át, a munkás pedig a 2 / 3-át. Eszemágában sem volt, hanem ugy értettem, hogy ha másképen nem volna lehetséges, i/g-át viselje az állam. Talán túlzottnak tűnhetik fel ez a kivánságom, de ne feledjük el, hogy a szegény nyomorult kisiparosokról van szó, a kikért az állam eddig mondhatni semmit sem tett és a kiket nem ujabb terhekkel megróni, hanem inkább g} r ámolitani kellene. Ezeket kivántam előadni, t. ház, nemcsak mint a magam, észrevételeit, hanem mint olyanokat, melyekkel mások is foglalkoztak ; ajánlanám ezeket szives megfontolásra. Tudom, hogy ez az intéz42*
