Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-106

lOü. országos ülés 1907 fel a közbiztonságban. Az állam magasabb etikai szempontból tartozik mérséklőkig hatni az egyes néposztályokra és fejlesztőleg hatni rájuk ; ezt megköveteli az államtól a legszélsőbb szempont is. Ez tehát magában hordja teljes mértékben az afféle törvényhozási akcziónak indokolását, mint a milyen törvényhozási akczióhoz mi jelenleg hozzáfogtunk. A munkásbiztositás nem ajándék a munkásnak. Mi legalább azon az utón vagyunk, hogy bebizonyítsuk és statuáljuk, hogy ez nem ajándék a munkásnak, hanem, hogy ez termelési költség, a mely nem a momentán megélhetésnek kell, de a jövő békéjének és nyugalmának ára. A kapitalista produkczió ugy is nivellált mindent. Minden mozgó lett, az embereknek a függése nem lett kisebb, (Igaz! Ugy van !) az embereknek gondja azonban a jövőt illetőleg nagyobb lett. (Igaz! Ugy van !) Az általános fiuktuáczióhoz hozzájárul még az a nagy nyugtalanság, a mely az emberek gondjának szaporodásából keletkezett. Ilyen lelkiállapotban van jelenleg a termelési tényező, a munkás. A kapitalista produkczió mellett látjuk, hogy uj formákat kell keresnünk uj organizácziókra. Soha sem volt a munkásvilágban oly rengeteg magas a nivó, oly rengeteg magas a törekvés a szellemi függetlenségre, mint jelenleg. Ez a jellemnek és az egyéniségnek az attribútuma még a munkás emberben is. És ha egyrészről helyeseljük, hogy a munkás a szellemi téren függetlenségre törekszik, másrészről látjuk, hogy az anyagi téren a munkás a szellemi függetlenséggel semmiképen sem tud anyagi függetlenséget elérni, sőt ez akárhányszor fordított viszonyban áll. Akkor belátjuk és megismerjük a munkásember nyugtalanságát és lelki állapotát. (Ugy van!) Azért tehát, hogy a munkásember lelki állapotát megnyugtassuk, a kapitalista produkczió mellett keresünk olyan formákat, a melyek a jelen, a modern produkczió körülményei között elegendők arra, hogy a jövő nyugalmát biztosítsák. T. ház ! Nem akarjuk mi e törvényjavaslatban a költségeket átháritani az államra. Ha direkte az államra háritanók át az összes terhet, az összes biztosítási költségeket, nem lennénk képesek elkerülni lépésünknek végzetes következményeit, (Ugy van! jobb felől.) nem lennénk képesek az állami kommunizmusból többet kilábolni. (Ugy van !) T. ház ! Ez a munkásbiztositás a munkásnak és a munkaadónak szolidáris érdeke; szolidáris érdeke először a dolog természetéből következőleg ; következik az gazdasági szempontokból, de következik etikai szempontokból is. Kell, hogy a munkás és a munkaadó egy téren találkozzék. Kell, hogy a munkás és a munkaadó egyformán szerezzék meg a biztosítás létesítéséhez szükséges költségeket. Kell, hogy a munkás és a munkaadó az adminisztráczióban is részt vegyenek. Ez a legbelsőbb etikai szempont. Azonkívül azonban rendkívül fontos szocziálpolitikai szempontból, hogy az a küzdelem, a mely végigfolyik a nagy és bruár 7-én, csütörtökön. 317 hosszú csatatéren munkás és munkaadó között, lokalizáltassék. Nagyon jól tudjuk ugyan, hogy a szocziálisták álláspontja a társadalommal szemben ilynemű törvényhozással szemben sem lesz más. A német birodalmi törvényhozásban egészen 1901-ig a munkáspárt mereven visszautasított minden szocziálpolitikai javaslatot és az ő visszautasításuk ellenére épült ki az impozáns német munkásvédelmi törvényhozás. Látszólag semmi eredmény nem mutatkozott, az igazság azonban az, hogy a társadalom lelkiismerete nyugodt lehetett, mert fizette és törlesztette a maga adósságait. Bizonyítják ezt azok az események, a melyek a német birodalomban végbemennek. (Igaz! Ugy van!) Nálunk Magyarországon ugy a munkásvilágban, mint a munkaadóknál gyötrelmes nyugtalanság mutatkozik. A munkásoknak két kategóriáját kell megkülönböztetnünk : az ipari és mezőgazdasági munkásokat. A mezőgazdasági munkást jelenleg sokan az orosz szocziálizmus vágányára akarják terelni Magyarországon. (Ugy van !) Ez a legutálatosabb formája az osztályharcznak. Az ipari munkás is sajátságos lelkiállapotban van nálunk. Politikai téren az ipari munkás Magyarországon nem ért el semmit, vagy majdnem semmit. Ismétlem és ismételve hangoztatom, hogy politikai téren akárhányszor megtámadva látja magát az ipari munkás. Ebben a házban ezen magas testület előtt is akárhányszor beszélnek a szocziálistákról, a nélkül, hogy disztinkcziót tennének. Nem szokás nálunk disztinkcziót tenni a szocziálisták között és akárhányszor hallani ebben a házban olyan fejtegetéseseket ezen a téren, hogy nem vagyok képes kihámozni a vezérlő gondolatokat. Az elsősorban érdekeltek, a munkaadók, ajánlanak akárhányszor rendkívül szigorú rendszabályokat. Mit jelent ez ? Nem jelent egyebet, mint hogy a munkaadók egy nagyon kétséges lépésnek összes rizikóját rá akarják varrni a jelenleg többségben lévő pártokra. Teszik ezt azok, a kik akárhányszor a legprimitívebb organizácziót sem tudják létrehozni, melyre Ivedig viszonyaink között égető szükség volna. (Igaz ! Ugy van !) T. ház ! A balesetbiztosítás Magyarországon teljesen érett dolog. A nagyipari munkásoknak 53 százaléka jelenleg is biztosítva van és ez a százalék Budapesten felemelkedik 82 százalékra, sőt némely ipari ágakban 95 százalékra. Eddig is a balesetből a szavatossági elv következtében kérdőre és felelősségre lehetett vonni a munkaadót. Ebből perek keletkeztek és pedig akárhányszor mesterséges perek. (Halljuk ! Halljuk !) így állván a dolgok, a munkaadók kénytelenek voltak önként biztosítani saját munkásaikat. Ezentúl a balesetbiztosítás áldás lesz mindkét részre nézve : a munkaadókra és munkásokra nézve egyaránt. Nem létezik statisztikai kimutatás arra nézve, hogy a munkások azon perekben, a melyek a balesetekből keletkeztek, hány százalék arányában lettek nyertesek. Németországban azonban a 80-as években létezett egy ilyen statisztikai kimutatás és akkor azt láttuk, hogy Németországban az ilyen perekben 40%