Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-105

304 105. országos ülés 1907 február 6-án, szerdán. tokkal kiállják a versenyt. Ezt épen csak azért említem fel, mert az urak talán azt hiszik, hogy ezeket valami bolond szóval, izgató szóval, én nem is tudom mivel, félre lehet vezetni. (Zaj. Derültség.) Tessék ozitálni az én ügyvédi munkáimból vagy beszédeimből, a melyek nyilvánosságra lettek hozva, fordul-e elő ilyen valami. (Zaj.) Most ezen választókerületben is siri csend uralkodik, mert előre eltemették a választás szabadságát. A belügyminiszter ur azt mondotta, hogy 6 a tömegeket nagyon szereti, azoknak jogait' minden tekintetben istápolni és előmozdítani akarja. Hát kérem: ezen választásnál tömegről van szó, ezreknek választási jogáról! Miért tartja olyan nagy őrizet alatt épen saját véreinket, nemzetiségbelieinket. Azért, t. ház, •— legalább ez az általános felfogás — hogy, mint a múlt rendszer alatt csendőrszurony kiséret mellett, mintegy diszőrség mellett a jegyző és a községbeliek kocsira tétessenek és ugy menjenek a választásra ! Én láttam már ilyen választást, a hol az volt az elv, hogy nem szabad engedni, hogy a román jelölt győzzön. És az akkori miniszterelnök, Tisza Kálmán a miniszterelnöki székből a parlament nagy dicsőségére kijelentette, hogy neki a nemzetiségieket sikerült kitúrni a magyar parlamentből; ezt nemzeti vívmányként tüntette fel. (Zaj. Ellenmondások.) Nem akarok példákat felhozni, de ez más parlamentben nem történhetett volna meg a nélkül, hogy a szabadság védői közül valaki ez ellen fel ne szólalt volna. Simkó József: De a mostani kormány ezért nem felelős! Brediceanu Koriolán: Nem! Csak mint szomorú, elriasztó példát hozom fel minden államférfi és magyar hazafi részére. (Zaj.) T. ház ! A törvény és alkotmány értelmében választásunknak szabadnak és befolyástalannak kell lennie. A pártoknak egyenlő és tisztességes eszközökkel kell dolgozni. Tehát a tisztesség és becsület kérdése, vájjon szabad-e a román népet saját férfiaival, sőt országgyűlési képviselőivel való minden érintkezésben megakadályozni. Erre nézve fogok egy példát felhozni, a resiczabányai hires főszolgabiró, Delleveaux Béla egy dolgát. (Felkiáltások : Hisz az román !) Nem, franczia : Delleveaux-nak irja magát. (Derültség.) Tehát 1907 január 31-én dr. Branisce Valér express ajánlott levélben bejelentette ezen főszolgabirónak azon kívánságát, hogy Lupán, valamint Klokotics és Vodnik községekben programmbeszéd czéljából választási gyűlés fog tartatni. A következő napon, pénteken, ott volt a bogsáni főszolgabiróság irodájában, s kérte a főszolgabírót, a ki különben igen előzékeny ember, hogy most telefon utján kérdezősködjék a resiczabányai főszolgabírónál, hogy megkapta-e a bejelentést. Erre pár perez múlva a bogsáni főszolgabiró kijelentette Branisce jelöltünknek, hogy most kapott választ a resiczai főszolgabírótól, a melyben ez értesiti, hogy a bejelentést tudomásul vette és megtette a szükséges intézkedéseket, hogy ezek a gyűlések megtarthatók legyenek. Ez pénteken történt. Vasárnapra voltak a gyűlések bejelentve.Szombaton este voltam én Bogsánban, a mikor jött egy expressz levél a resiczai főszolgabírótól, és abban egy végzés volt, a melynek tartalma szerint a bejelentést tudomásul vette, de ugyanazon végzésében kijelentette : azonban nem engedem meg, hogy Lupán községben a bejelentett helyen tartsd meg a gyűlést, mert ott a közlekedés nagysága folytán nagy akadály forogna fenn és veszélyek állhatnak elő. Talán azért, mert ezen hólepte időben minden harmadik nap jön egy kocsi. (Derültség. Zaj. Elnök csenget.) Továbbá, hogy Vodnik községben nem engedi meg a gyűlést este %5 órakor megtartani, mert nagy kellemetlenségek történhetnek. A főszolgabiró hivatalos eljárásában komolynak kell lenni és saját határozatát tiszteletben köteles tartani, nem pedig szóval egyféleképen dönteni és Írásban oly végzést hozni, a melyben egyfelől tudomásul veszi a bejelentést, másfelől pedig a bejelentett és tudomásul vett gyűlés megtartását olyan feltételekhez köti, a melyek abszolúte kijátszszák a gyűlés megtarthatását. A törvény értelmében a gyűlés megtartását tulaj donképen csak a községi birónak, elöljáróságnak kell bejelenteni, és ha a főszolgabirónak is bejelentik, teszik ezt azért, hogy ha pl. több községben tartatik gyűlés, a főszolgabiró értesítse az illető községeket. A mikor azután jött Branisce képviselőjelölt, a jegyző azt mondta neki: Kérem tessék személyazonosságát igazolni. Hogy Braniscét, egy uri embert, a ki több év óta lakik Lúgoson, a ki a városi képviselőtestület tagja, a ki a megyei törvényhatóságnak szintén tagja, a ki ismételten felszólalt közgyűléseken, a ki egy általánosan elismert lapnak igazgatója a lupáki jegyző, a ki szintén törvényhatósági tag, fel ne ismerte volna, ezt feltételezni nem lehet. És kérem, volt-e Magyarországon valaha magyar képviselőjelölt, a kinek a körjegyző azért nem engedte volna meg a gyűlés megtartását és a programmbeszédének elmondását, mert nincs személyazonossági bizonyítványa ? Ez nevetséges dolog. Miután ott volt dr. Petrovits képviselő, a ki Braniscet igazolta, kezdtek tárgyalni a főszolgabíróval, a ki végtére megengedte, hogy Branisce a jelölt beszéljen, de csak neki szabad beszélni, másnak nem szabad. Szentiványi Árpád : Hát akkor nincs panasz ! Brediceanu Koriolán: Ebből is látszik, hogy a közhatóságok úgyszólván hivatalos kötelességüknek tartják azt, hogy a koaliczió nevében felállított jelöltet, vagyis a hivatalos jelöltet támogassák. S itt meg kell emlékeznem egy tényről, mert szokatlan és eddig még nem fordult elő alkotmányos életünkben az, hogy egy miniszter egyszersmind egy pártnak elnöke is legyen. Kossuth Ferencz (Élénk éljenzés.) kereskedelemügyi miniszter egyúttal mint a 48-as párt elnöke (Elénk éljenzés.) kibocsátott egy körözvényt a bogsáni kerület 48-as párti választóihoz, a mely párt ott abszolúte organizálva nincs, (Felkiáltások balfelól: Majd lesz !) sőt talán nem is létezik, hogy