Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-104

104. országos ülés 1907 mészetes, hogy mi tulajdonképen most is a kiegészítő magyar hadseregnek, vagyis a magyar hadcsapatoknak ajánljuk meg az ujonczokat, mert máshová azokat sorozni, illetve beosztani, nem szabad. Mivel ez igy van, nem tulajdonithatok nagyobb jelentőséget annak a nomenklatúrának, melyet fentart a törvényjavaslat, hogy t. i. a közös hadseregnek ajánljuk meg most ujabban az ujonczokat. Ez helytelen és nem igaz, mert ezeket az ujonczokat egyáltalában nem szabad oda beosztani. Nem tulajdonitok ennek nagyobb jelentőséget, csupán figyelmeztetem, különösen a t. előadó urat arra, hogy még 67 után is hat esztendőn keresztül a 67- es alapon álló többségek nem a közös hadsereg számára, hanem a magyar ezredeknek, vagy a magyar csapatoknak ajánlották meg az ujonczokat. Markos Gyula: Exercitus hungaricus ! Kmety Károly: Igen, az exercitus hungaricusnak a fentartását czélozta Deák Ferencz akkor, mikor a kiegészitő magyar hadseregről beszélt. Az exercitus hungaricus megvan, csak méltóztassanak megtartani a törvénynek általam idézett rendelkezését. (Helyeslés.) T. ház ! Ennek a törvényi alaprendelkezésnek a tények, a jelenlegi állapotok nem felelnek meg, mert ugy tudom, hogy nemcsak a különleges fegyvernemeknél, hanem a főfegyvernemeknél, a gyalogságnál, lovasságnál és tüzérségnél is osztrákok találhatók a legénységi állományban ; bár igaz, hogy csekély számmal. Ez azonban nem fontos, mert a fő az, hogy maga az alaprendelkezése a törvénynek meg van törve. Igaz, megenged valamit a törvény. Csakhogy a törvénynek erre az engedélyére, kivételes intézkedésére nincsen szükség. A törvény ugyanis megengedi, hogy eltérés történjék a szabálytól azon szolgálati ágakra, illetve különleges fegyvernemekre nézve, a melyeknél önálló osztályok nem alakithatók, ha csupán egyegy áUam honosait sorozzák be oda. Én szeretném tudni, hol vannak azok a különleges fegyvernemek a mi közös hadseregünkben, a melyekben nem volnának alakithatók önálló osztályok tisztán magyar ujonczokból. Az egészségügyi csapatoknál keresztülvihető a törvény rendelkezése. Keresztülvihető a vonatcsapatoknál, keresztülvihető az utászcsapatoknál és keresztülvihető volna még a vasúti csapatoknál is, a mennyiben itten lehetne egy osztrák és egy magyar ezredet, de legalább is egy osztrák és egy magyar önálló zászlóaljat alkotni. Keresztülvihető tehát a törvény rendelkezése a különleges fegyvernemeknél is, és igy nincs szükség arra, hogy a törvény különleges, kivételes engedélyével éljünk. A törvény engedélye csakis arra az esetre szól, ha arra feltétlen szükség van, vagyis mikor tisztán magj'ar honosokból ezeket a különálló osztályokat vagy csapattesteket megalakitani nem lehet. F*sSfe De különösen nagy baj van — részemről nagy bajnak tartom — haditengerészetünk tekintetében. A haditengerészet közös haditengerészet, és ennélfogva épugy mint a haderő szárazföldi február 5-én, kedden. 291 részében, van külön magyar rész; helyesen és törvényesen külön kellene lennie a haditengerészet keretében egy magyar résznek. (Igaz.' Ugy van !) Vagyis lennie kellene matrózosztályoknak, a melyek külön magyar hajókra osztatnának be, és igy a magyar honos legénységgel biró hajókból külön magyar hajóosztályok, eszkádrek lennének alakitandók. (Igaz ! Ugy van !) Es hogyan van a jelen helyzet ? A jelen helyzet a haditengerészetnél az, hogy tulajdonkép nem is lehet kivarrnunk a mai kiegészítési módozatok mellett, hogy a haditengerészet közös legyen, mert hiszen a haditengerészeti személyzet létszáma több mint három negyedrészben osztrák honosokból áll. Hát elképzelhetjük-e, hogy egy legénységében és tisztikarában osztrák honosokból álló haderő közös legyen: osztrák és magyar ? Ámde ez az állapot a törvény kikerülésével állott elő, mert a törvény helyes magyarázata szerint legalább is a népesség arányában, tehát 42% erejéig, a haditengerészethez magyar honosokat kell sorozni. (Igaz ! Ugy van !) Igy magyarázom, igy fogom fel én a törvényt, mert a haditengerészetre másféle törvényes intézkedést nem ismerek, mint a minők az egész közös hadseregre vonatkozólag fennállanak. A t. honvédelmi miniszter ur reszortjához tartozik a hadidegészités ügye. A közös hadügyminiszter ingerencziája teljesen ellenkezik az 1867 : XII. t.-cz. rendelkezésével — nem szellemével, hanem rendelkezésével. Mert az 1867 : XII. t.-cz. azt mondja, hogy a hadkiegészítés egész ügyét pedig tehát a közös hadseregre vonatkozólag, Magyarország ugy törvényhozásilag, mint kormányzásilag és igazgatásilag magának tartja fenn. Ebből közös ügyet csinálni nem lehet, nem lehetett volna, és a befolyás, a melyet engedtek a közös hadügyminiszternek a hadkiegészítés tekintetében, homlokegyenest ellenkezik az 1867 : XII. t.-czikkel. Mivel a hadkiegészítés ügye a magyar honvédelmi miniszter hatáskörébe tartozik a közös hadsereg tekintetében is, módjában van a t. honvédelmi miniszter urnak érvényesíteni Magyarországnak azt az igényét, hogy a haditengerészetben is a védköteles nép számának arányában foglaljon helyet a magyarság. Csak ha a haditengerészet kiegészítésének dolga igy rendeztetik, csak akkor lehet nekünk arról beszélnünk, hogy a haditengerészetben is a paritásos dualizmus érvényre emeltetett. T. képviselőház! Befejezem felszólalásomat. (Halljuk ! Halljuk !) Csak röviden sürgetni kívánok valami olyat, a mi, ugy hiszem, hogy nem volt kontroverz az országgyűlés és a király között a válságos időben, t. i. a hadsereg zászlajának és czimerének közjogszerű rendezését. Hogy nem volt kontroverz, tehát nem tartozhatik az u. n. kikapcsolt hadi vagy katonai kérdések közé, azt vagyok bátor azzal bizonyítani, hogy már Széll Kálmán miniszterelnöksége alatt több alkalommal kijelentette szó szerint olyképen, hogy e kérdésben a király álláspontja a következő : A legmagasabb 37*